Szóval, a legutóbbi írásom óta nagyon sok minden történt, de igyekszem rövidre fogni.

Szereztem végül másik szelepet, illetve potmétert is, de valahogy mégsem volt az igazi. Felkerestem egyik szakértő ismerősömet, ki szerint nem baj, ha picit ingadozik az alapjárat, hisz öreg gép ez, és ahogy dúsul/szegényedik a keverék, úgy változik a fordulat is. Ezennel én akkor meg is nyugodtam. Sikerült kicsit üzletelgetnem, vettem és adtam el alkatrészeket, ezt-azt. Épp intézkedésből jöttem hazafele, mikor is hallottam egy rohadt nagy csattanást az autó segge felől, halálra vált arccal megálltam, és sajnos a sejtésem beigazolódott: az a rohadt torziós rúd tört el, másodszor 9 hónap alatt...szar 16v nyitott híd...másnap elkapott az ideg, mivel az autó megint húzta a seggét, így fogtam a flexet, lecsaptam a rugóból elöl még két karikát, na kezdődjön a low life! (nem kell papolni arról, hogy a vágott rugó szar és veszélyes, tisztában vagyok vele, plusz nem versenyzésre használom az autót, majd meg lesz emelvekiss)

Faragtam mellé egy egyedi koptatót is, mutasson valamit a vas. Nem sokkal utána megkapta a nyári 16-os görgőket zsírúj Toyo T1R gumikkal, az első ránézéskor kb. fülig ért a számmosoly

Feldobtam a 16v küszöböket is, mutasson már valamit.

Mivel addigra már a hibákat kiküszöböltük, így nem sok minden mehetett gallyra rajta. Kapott szép, egyedi bőrüléseket, meg még pár finomságot. Új gömbfejek, új féltengelyek, mivel a jobbos kopogott, a baloson meg elszakadt a gumiharang. Egy nappal utána, valamelyik idegszálam is elszakadt...épp Pozsonyból hazafele tartottam, amikor is beütött a krach. A poén, hogy aznap lementem már vagy 120km-t, és haza előtt két faluval történt a dolog (mondjuk jobb is, hogy így, mert egy 110-es autópálya tempónál tetőre rakom a gépet az biztosdeath) Na szóval, megállok a stop táblánál, oké. Elindulok, erre a jobb első kerék úgy gondolta, elmegy ebédelni, s a forgalmas főút közepén keresztben megállt az autó. Kiszállok, ránézek, elhagyta pár cifra szó a számat...a helyzet, hogy voltam akkora balfék, hogy nem néztem át kétszer a lengőkar csavarját, és valahogy kiugrott a gömbfej a csonkból, emiatt szaladt el a fánk. Kb. fél óra szenvedés után jött egy jóságos szamaritánus, és targoncával levitte Elsat az útról. Nem győztem megköszönni neki, na de valahogy haza kellett vinni az autót. Akkor nekiálltam az út szélén: autót felbakol, kerék le, gömbfej visszaakaszt RENDESEN, majd kerék vissza, autó le, mehetünk!!! Ja, nem. Sajnos a féltengelyemet is széttépte, szóval vontatni kellett az autót hazáig, mialatt a féltengelyt megmaradt része köpködte kifele a csapágyakat, tűgörgőket...(szerencse, hogy az azelőtti nap cseréltem a k anyjátmérges). Szerencsére az ijedtség nagyobb volt, mint a baj, bár így is bánta a jobbos sárvédőm, a jobbos ritka 16v küszöböm, a dobbetét egy az egyben kuka, plusz még ugye a féltengely is.

Ez már az összerakás utáni állapot, nem akartam nekiállni az út közepén fényképezni, de nem volt szép.

Végül elkapott az ideg, szétkaptam a gépet. 2 hét volt hátra a gárdonyi Frenchease találkozóig, ott meg új külsővel akartam megjelenni (többé-kevésbé össze is jött). Azért kevésbé, mert az ismerősöm, aki a lakatolást és festést végezte volna, időhiány miatt azóta sem tudta elvállalni, így kénytelen voltam saját kezembe venni a dolgokat, ami a festést illeti.

Fogtam, nekiestem flakonos festékkel, igyekeztem szépre csinálni, szerintem lehetne sokkal rosszabb is. Mehet a lökösbe a fekete csirkerács, nagykoptató, stb. Minél jobban haladtam vele, annál jobban tetszett. Mikor megláttam a végeredményt, ledöbbentem, annyira bejött.

Természetesen egy próbakörre elvittem, meg lemosni, stb, másnap irány Gárdony. Sajnos odafele menet bealudtam, így sietős tempóban haladtam egész Székesfehérvárig, ahol voltak olyan jófejek a konvoj tagjai, és bevártak. Onnantól csoportosan vonultunk a strandra, ahol sikeresen el is tudtam törni az egynapos koptatótszétvert

A részeredmény tetszik, de még mindig messze a vég, valahogy nem az igazi. Azóta már szereztem másik felniket, szóval most télieken gurul a masina, illetve gurulna, ha tudna...múlt szombaton BP-n voltam alkatrészekért, s előtte jött spanom az ominózus ötlettel, hogy cseréljük már ki a hátsó hidat (időközben szereztem azt is, de nem volt egyszerű menet). Mondom jó, nekiállok időben, egy nap alatt simán megvan. Legalábbis ezt hittem. Lefele minden simán ment, másfél óra alatt, kényelmes tempóban, egyedül leszedtem a hidat. De mivel amit vettem, az dobfékes, az enyém pedig tárcsa, így nincs mese, cserélni kell a tartót. Igen ám, de a 25 éves torx fejű csavarokat nem olyan könnyű kivarázsolni a helyükről. Érdekes, a két szemközti csavar kijött, egyet kiszedtem kalapács+hidegvágó kombóval, de a maradék 5 meg sem moccant. Nem volt más választás, ki kellett flexelni. Aztán jön a hidegzuhany: M8x1-es csavarok vannak benne, süllyesztett fejjel, amit csak Renault-ban lehet kapni. Akkor ismerősöm mondta, hogy személy szerint ő esztergáltatott menetet egy hosszabb csavarra, szerintem az én sorsom is az lesz.

Szegénykém már másfél hete csak áll felbakolva az udvaron, szívem majd' megszakad...jelenleg csavart vadászok, illetve tehermentesítőt az új felnikre. Amint újra működőképes lesz, elkezdem a seggét is alakítgatni, megkapja a Baccara ajtókárpitokat, elölre még nagyobb fékeket, stb...terv van, pénz akad,  csak idő és türelem lesz egyre kevesebb. De majd kiheverem, aztán megint elkap a hév, és nekifutokpirul