Az igazat megvallva, ennyire stance-be vágott autót nem nagyon lehetett látni a SEMA Show-n, sőt! Megkockáztatom, hogy ez volt az egyetlen. Persze voltak ültetett gépek, voltak milliméterre kiszámolt fitmentek is, de ez a nagyon bedöntött kerekű vonal nem képviselte magát, ami nem feltétlenül probléma, hiszen ez egy szigorúan szakmai kiállítás, ahol nem az ilyen jellegű építések vannak reflektorfényben. A Tuner Battlegrounds viszont egy elég ismert esemény, ami online térben is nagyot megy minden évben. Ennek az egésznek a PASMAG (Performance Auto & Sound Magazine) médiacsoport az atyja, akik minden rendezvényen ott vannak és tulajdonképpen lefedik a teljes automotive szcénát köszönhetően a médiacsoport 40 éves múltjának.

Paul Sagnay 1993-as Nissan Odyvia-ja egy igazán különleges autónak mondható. Ehhez nagyban hozzájárul a komplett Spirit Rei Odyvia bodykit a Honda Odyssey lámpákkal. Aztán ahogy nézegetjük az autót, egyre durvább részletek bukkannak fel. Ott vannak a Rays LM GT2 felnik, elöl 10, hátul 14x18 méretben, megadurva, -89, -69 ET-vel. Mögöttük 4 dugattyús Brembo fékekkel, levegős futóművel, PBM alkatrészekkel és Airlift Performance 3P vezérlővel. A karbon Ganador tükrök, a House of Kolors fényezés, DMAX hátsó lámpák után az utastér is tartogat meglepetéseket. Először is komplett átalakítás jobbkormányossá, Bride Zeta 3 karbon ülések, Takata övek, Bee-R kormány és karbon ajtókárpitok, URAS váltószoknya és Veilside váltógomb. Ez eddig teljesen jó nem igaz? Rátérhetünk a motorra, ami nagyon nem Nissan, hanem egy Mazda RX erőforrás, mégpedig 13B RE, természetesen szépen kicicomázva, elég szép méretű turbóval és 700 lóerővel!

A Tuner Battlegrounds versenyt meg is nyerte vele a tulaj, az autónak pedig óriási sikere volt a SEMA Show-n, ami a belepakolt munkát, energiát és nem mellesleg pénzt (több mint 100e dollár) tekintve egyáltalán nem meglepő.