Yugo. Talán az utolsó a sorban, ami eszembe jutna, ha valami igazán ritka és alacsony költségvetésű alapot keresnék. Sőt! Meg sem fordulna a fejemben! Valahogy a látóteremen kívül mozogtak ezek a kocsik, egészen eddig a pillanatig. Ez a 2003-as modell nem azzal bűvöli el az embert, hogy "paraszt" a megjelenése.

A kasznit meghagyták szinte gyári formájában és "csak egy felni és ültetés" lett változtatva. Ja nem! Nyilván rendbe kellett hozni pár dolgot és ha már a karosszériával foglalkoztak kicsit, akkor egy légbeömlő került a géptetőre, egykarú ablaktörlő váltotta a gyári szettet, és egy kis toldat a köténylemezre, amit összedolgoztak, így teljesen egységesnek tűnik, valamint a díszrácson is módosítottak kicsit.

Aranyos dolog, felújítani egy ilyen kisautót, de attól még nem lesz meg a hőn áhított "stancekarrier"! Éppen ezért leültették a gépet. (Óriási titok, hogy milyen módszerrel!) A tulaj szerint mehetne még lejjebb, de akkor aztán meg sem mozdulna a kocsi.

Mint minden "clean" gép esetében, itt is a felnik koronázzák meg az egész mutatványt. A klasszikus ATS gurigákkal lehetetlen mellélőni! Ezek a 8x13-as felnik és a rájuk szerelt 195/45 és 175/50-es gumik megadják a kellően agresszív kiállást. Az alapból 54 lóerős motor nem forgatja meg a bolygót maga alatt, ezért a Lancia Dedra 1,6-os erőforrását építették az autóba, amivel ugyan még mindig nem fognak szárazföldi sebességrekordot dönteni, de a 75 lóerős szív már lényegesen könnyebben mozgatja a könnyű kisautót.

Az utastérben sportkormány és Recaro ülések dobják fel a látványt, Schroth  övekkel. Ez is remek példa arra, hogy nem mindig kellenek milliók ahhoz, hogy különleges legyen a végeredmény. Más kérdés, hogy vajon mennyire értékeli a közönség kicsit nyugatabbra? Engem meggyőzött!