Opel Astra GTC 2.0 Turbo tuning – Nagyon turbó

További és nagyobb fotók a képgalériában

Svájcból érkezett ez a 2005-ös évjáratú, kétszáz lóerős turbóval gyártott Opel Astra GTC. Akkor még csontszériaként került az országba alig 6000 km-rel. András így vásárolta meg, és mivel nem hagyja hidegen a tuning, nem volt kérdéses, hogy az autóra szebb jövő fog várni.

Több barát véleménye is befolyásolta, mikor végül úgy döntött, hogy egy finom optikai tuning és egy motorbontást nem igénylő motortuning kerüljön a kocsiba. Mivel egy foci-csapattárs tagja a Fanat-X tuningcsapatnak, az autó formai módosítása rájuk lett bízva, a motortuningot pedig az utcáról bekopogva egy Opel-szakos műhelytől rendelte meg – mint utóbb kiderült ez hiba volt.

2007 májusban kezdődött a munka, a műanyagokat a váci Plasztik (aki már hazajött Angliából, csak most már nem műanyagozik sajnos) készítette az autóhoz. Annyiszor lettek módosítva az idomok, hogy a jelenlegi formáját két év alatt nyerte el az autó, de nem baj, legalább Plasztik és András összebarátkoztak.

Az alapelképzelés szerint az OPC-hez közelítették formailag a kocsit, ebből lett egy igazán agresszív, nyílt-pályaversenyes hangulatú első lökhárító, két szép vonalú küszöb, egy, mintha ott sem lenne szolíd hátsó szárny, és a tökéletesen átfaragott hátsó lökhárító. Ez utóbbihoz a mintát a kisebb Opel, a Corsa OPC lökhárítója adta.

Közben alakult a motortuning is, igaz elég esetlen irányba. Felszerelték a kocsira az Astra OPC nagyobb turbóját, egy plusz töltőlevegőhűtőt, amit sorba kötöttek a gyárival, amolyan spórolós megoldásként. Nagy nehezen meglett az átírt motorvezérlés is, és Brisk gyertyákat tettek a kocsiba. Mindez öt hétbe telt.

Unaloműzőként közben a Proextől megrendelt András egy teljes rozsdamentes sportkipufogó-versenyrendszert, 70 mm-es csőátmérővel, de megtartva a gyári véget. Nagy várakozásokkal ment el teljesítmény méretni, de kerekedett a szeme rendesen az eredményektől! Végül négy helyen is lemérette a kocsit, de az ígért 270 lóerő helyett csupán 180 és 211 lóerő közötti értékeket mutattak a teljesítménymérő padok – a gyári teljesítménye 200 lóerő az autónak.

Az autó ment vissza a „szakműhelybe”. Ott addig szerelgették, mígnem szétesett az egyik gyertya, tönkretette a dugót, és lenyalta a hengerfalat. Inkább nem szóltak róla és visszaadták az autót, ami heves olajfogyasztással jelezte, hogy fáj a gyomra. Ekkorra (2008 nyarát írták) Andrásnak is elege lett, és Havassy Petihez vitte el a kocsit, akitől eredetileg is kért ajánlatot. Úgy döntött inkább rákölti a kocsira még egyszer (vagy kétszer) a motortuning költségét, csak legyen profi a munka.

Ott azonnal nekiálltak a munkának és szétdöntötték a vasat. Egymás után kerültek be a komolyabbnál komolyabb cuccok. Wössner kovácsolt dugattyúk, Eagle hajtókarok, új szelepvezetők, könnyített főtengely, utcai Sasch szinter kuplung. Módosították a hengerfejet, és készülve a jelentősen emelkedő teljesítményre Slezák megerősítette a váltót és önzáróvá alakította a differenciálművet. Felkerült a német DBilas 340 lóerőig ajánlott nagy turbója is.

A szívóoldalt Székesfehérvárott Nagy Jani készítette, az ő munkája a nagy töltőlevegőhűtő, az átalakított pillangószelepház, valamint a lefújószelep beépítés, a szívóoldal csövezés. A légszűrő megoldás egy DBilas FlowMaster szett. A munka márciusra lett kész. Az autó talpra állt, de volt még egy feladat, a motorvezérlés hangolása. Ehhez Andris kivitte az autót a DBilas-hoz, ott lőtték be az autót, végül 320 lóerősként engedték haza.

Miközben a motorral ment a küzdés, történt más is az autóval. Beszereltek 35 mm-t ültető Eibach rugószettet, a gyári IDS gátlók maradtak, mint ahogy a gyári felnik is, csupán felpolírozták őket. 2008-ban bekerültek az utastérbe a Sparco sportülések a hatpontos Schrott övekkel, 2009-ben a műszerfalra felszerelték a kiegészítő műszereket. Most már figyelhető a turbónyomás, az olajhőfok, a vízhőfok (ezt kispórolta az Opel), a kipufogógáz-hőmérséklet és a benzin-levegő keverék aránya.

Idén tavasszal meghúzták a kocsi oldalát, így, ha már hozzányúltak, akkor bukócsövet is beszereltek a közben hobbiautóvá nemesült Opelbe, a hátsó ülések ki is kerültek a járműből. Érdemes megnézni, hogy a csőhöz milyen szépen hozzáidomították a tetőkárpitot. De ez a cső nem sokáig marad benne, hamarosan jön az újabb, mert András pályaversenyezni szeretne a géppel. Hát igen, ez a teljesítmény már ott aknázható ki igazán, és van egy indok, hogy miért kell még költeni az autóra.

További és nagyobb képek a képgalériában