François Knorreck technikusként dolgozik Saint-Etienne kórházában, Franciaországban, így igen közeli kapcsolatot ápol a különféle gépekkel - nem meglepő módon pedig szabadidejében is örömmel bütyköli őket.

Kedvencei főként a motorbiciklik, melyekre építkezve több érdekes alkotás is kikerült már a kezei közül. A pletykák szerint egy Yamahából épített már többek közt egy vízen közlekedő példányt, és ő volt az első, aki egy motor nyergében ülve szelte keresztül a Loire folyót.

Ez is egy érdekes sztori lesz majd mondjuk a bikestyling.hu-ra, de ha valamennyire az autók világánál maradunk, van egy számunkra sokkal érdekesebb alkotása, a Snaefell névre keresztelt - valami.

A projektbe még a 90-es években kezdett bele, ami végül több, mint 10 év és 15.000 Euro (kb. 4.6 millió HUF) belelocsolásával készült el. Eredetileg az egész egy motorhoz gyártott nagyon spéci oldalkocsinak indult, a végére pedig nehéz eldönteni, hogy a jármű valóban motor maradt, vagy ez már inkább egy háromkerekű autó - vagy esetleg egy oldalmotoros kocsi.

Az alapot egy 1976-os veterán Laverda 3CL képezte, amit egyébként az 1.000 köbcentis erőforrás és a kipufogó tuningjával, valamint a külső teljes átszabásával először gyorsan versenymotorrá alakított, majd miután megunta a száguldozást, következhetett az oldalkocsi projekt.

Maga a forma teljes egészében saját tervezés eredménye, ahogyan a komplett bódén, úgy a motorra épített borítás tekintetében is. Habár első ránézésre az egészet műanyagnak gondolhatja az ember, szinte minden alapja a mesterien megmunkált alumínium, csak az egyes kiegészítők - tetőnyílások takaróelemei, az ajtó, vagy a motorra szabott panelek - készültek karbonból, vagy poliészterből. Maga a "bodykit" összesen 63 egyedileg gyártott modulból áll össze, melyek mindegyikét kézzel gyártotta le hősünk.

A kissé Dodge Viperes farrészbe, a hengerenként kivezetett kipufogók alá egy Citroën Xantia lámpái kerültek, míg elől a Kawasaki 1000 RX, valamint egy Renault fényszórói világítanak. Az indexek egy BMW-ről származnak, az ajtó Lamborghini-mintára felfelé nyílik, nyitószerkezete pedig elektromos.

A "kasztni" szintén egyedileg, zártszelvényekből összerakott alvázon nyugszik, a motor alá pedig egykaros első és hátsó futómű került. A kerékagyak egy Volkswagen Golf GTI-ből, a felnik egy Audi 80-asról adoptálódtak, a gázos lengéscsillapítók pedig a francia Fournales kifejezetten ehhez a járműhöz egyedileg gyártott darabjai.

Az oldalkocsi szintén kézzel faragott, igényes belső kialakítása pedig már csak a hab a tortán. A gyári megoldásokat idéző kárpitozással körülvett, szépen bőrözött és biztonsági övezett ülésen akár két személy is utazhat, a szélvédő alatt pedig komplett műszerfal foglal helyet, szellőzőkkel és hifi fejegységgel. Az itt megjelenő, fordított F-betűvel írt "FK" logó pedig a készítőre nevének monogramjára utal.

A végeredmény - annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy járműgyártás terén amatőr szakember terméke - rettentően szép és igényes, nyugodt szívvel elmehetne bármelyik neves gyártó koncepciójának. A Snaefell név egyébként a három kipufogó után jött: az azonos elnevezésű izlandi háromkürtős tűzhányóra utal.