Gyorsteszt Renault Fluence Négyajtós piactipró?
A Mégane-család történetében most először illetik külön névvel a négyajtós változatot: merthogy ez már annyira más. Újforma arc, a sportos helyett inkább elegánsba hajló ívek és megjelenés. Persze ellenmond ennek, hogy félig elölről ránézve a kocsira olyan kúpésan fest, mint ahogy a Mégane kombi is sokkal sportosabb jelenség, mint azt a kategóriában megszokhattuk. Tehát megszavazom a Fluence-nek a legsportosabb megjelenésű alsó-közép négyajtós wágen díját.
Pedig hát vélhetően a keletebbi piacok kedvéért, ahol gólt lehet lőni az ilyen négyajtósokkal, vették komolyabbra a megjelenést. Üzletiesebbre. Mert sok ilyen kocsit kell eladni a gyártó országban, tehát Törökországban, és a volt szovjet befolyási övezetekben is. Először a kocsi a törököknél, az oroszoknál és a románoknál lett kapható. De el fog jutni még 80 országba, köztük Ausztráliába is. Kicsit külön típusként kezelik. Az olcsón alkalmazható török munkáskezeknek is köszönhető, hogy baráti árat szabhattak a kocsinak (mármint a konkurenciával és nem a keresetekkel összevetve). Az 1,6 literes benzines, 110 lóerős motorral szerelve 3 890 000 Ft a virtuális listaár, amely már most kevesebb három kilóval, tehát a bevezető ár 3 590 000 Ft. Ha a vásárló beszáll a Renault Credit hitelbe, akkor mivel ott megkeresik rá a pénzt, elengednek újabb 400 000 Ft-ot, és 3 190 000-ért odaadják az újdonságot. (Az egyhatos benyás az indulómotor, most nincs egynégyes). Van még 1,5 dCi 85 és 105 lóval, 3 790 000 Ft indulóval, a felszereltségi szint háromféle lehet, a top-Fluence az 1.5 dCi Privilege (mindig a hűtőszekrény jut eszembe erről a melléknévről), 4 490 000 Ft. Egyébként, ha levennénk a járulékos állami terheket, sokkal normálisabb ár jönne ki – de ezt mindenki tudja.
De hoppá, most olvasom a sajtóanyagba, hogy lesz majd kétliteres benzines is 140 lóval, valamikor az év folyamán – a neve Sport Way. Ez a motor majd rendelhető lesz szíjas CVT-váltóval (Nissan származék), és hatgangos kézivel. Az egyhatoshoz társítható négygangos hagyományos automata (ZF), vagy ötös kézi, az erősebb dízelhez pedig még hatos kéziváltó, illetve majd jön egy duplakupplungos automatizált hatfokozatú váltó is (mármint a dízelhez) – ez egy váltóláz, mindenféle lesz majd.
Vezessük is
Mindezen variációs lehetőségek közül egy hatgangos kéziváltós erősebb dízel autóba ültem bele. Első pillantásra az autó méretei nem túlzók, könnyű városi mozgást ígér, de az is látszik, hogy belső űrtartalom is van rendesen. A formája szimpatikus, nagyobb kerekekkel jobban nézne ki, kicsit nagy látványra a hasmagasság. Az arányokat tekintve átjön a Mégane-alap-rokonság (kicsit az orr emlékeztet az új Tháliára is).
A kocsiba ülve a Mégane-ban már megszokott műszerfal és kezelőszervek fogadnak, onnan ismerjük már a rádiót, meg a Tom-Tom navit is. A vezetői helyzet gyorsan kényelmesre belőhető, a kilátás jó a kocsiból. Körülszaglászva feltűnt az erős műanyagszag, és hogy igazán jó, puha műanyag csak a műszerfalra jutott, szívesen látnám az ajtóburkolaton is, oda könyököl a vezetők nagy százaléka.
A régi ismerős dízel könnyen éled, szépen húz, a jellegzetesen hosszúkarú váltó rendben kapcsolható, szedi a lábait vidáman a kocsi. Bár a benzinest nem vezettem, úgy vélem az egyhatos 110 lovas is hasonlóan lelkes motor, tágabb hasznos fordulatszámtartománnyal, alul kevesebb nyomatékkal, és persze azért nagyobb fogyasztással a drágább-és-drágább benzinből. A kocsi menet közben csendes, országúti tempón is nyugodt – a futómű, az elektromos szervó szintén Mégane-cucc.
De ugye a technika ismerős, kíváncsibbá tesz a csomagtartó és a hátsó ülés környéke. Feltárva a hátsó ajtót rögtön feltűnik a brutális lábtér, aminek a megítélése beülve némileg változott. Ugyanis elég rövid az ülőlap az amúgy jól formázott hátsó üléseken, emiatt a látható lábtér egy része az ülés helyett van. Olcsóbb a levegő a szivacsnál. Az ülések döntögethetők és van pohártartós kartámaszunk, ha hátul ülünk. El lehet itt utazni meglehetős komfortot élvezve. A csomagtartó is nagy, 496 liter, kissé nehézzé teszi a kihasználását, hogy elég magas a nyílás peremmagassága, a hosszú hátsó szélvédő miatt pedig a nyílása középen beszűkül. Beférne a fűnyíró, ha a dobozt előbb széthajtogatnánk, lapjában betennénk, majd kihajtogatnánk, de hajtogatás közbe beletennénk a gépet. Szóval van csomagtartó kapacitás, csak a berakható csomagok maximált külmérete korlátozott. Persze aki cuccolni akar, vegye a kombit.
Tehát miben ültünk?
A lényeg, hogy itt egy jó ár-érték arányú, modern arcú, ha így nézem sportos, ha úgy nézem elegáns autó, családnak vagy céges eszköznek is teljesen jó. A Renault Fluence alapfelszereltsége se csóró, már a fapadoshoz is jár légkondi, ezt se mindenki mondhatja el. És ha árösszevetést végzünk minimálárú autót keresve a kategóriában, ne felejtsük el, hogy 1,6 literes a Fulence alapmotorja, tehát olyan hengerűrtartalmú és teljesítményű amiért más felárat kér.
