Tavaly februárban teszteltem először KIA Optimát, azóta vártam az alkalmat, hogy a már akkor beharangozott erősebb modellt is kipróbálhassam. A nagy alkalom az őszi sajtótájékoztatón érkezett el, amikor a a hibrid verzió mellett a GT is bemutatkozott. Már a próbakör is meggyőző volt, Karácsony előtt pár nappal pedig egy hosszabb tesztre is elvihettem a gépet.

Nem titok, hogy anno a sima modell is bejött: a rengeteg kényelmi extrával felszerelt, minőségi megoldásokat tartalmazó modell bőven feljebb mutatott a középkategóriánál. Egyedüli problémát az erőtlen motorban fedeztem fel, ami ezúttal ugye megoldódni látszott.

De nem csak e téren volt új a tesztalany. Szedán helyett ezúttal az SW kivitelt kaptam, tehát gyakorlatilag a KIA sportkombiját hajtottam egy hétig. Meg kell mondjam, az ismerőseim közül sokan megmosolyogták a szóösszetételt ezzel a márkanévvel párosítva, többnyire egészen addig, míg be nem ültek mellém egy karikára. De sokszor már az is meggyőző volt, hogy ránéztek kívülről.

Annyi biztos, hogy az Optima GT kívül-belül egy remekül eltalált autó. Már megjelenésében is elég mutatós: agresszívabb frontrész, csinos küszöbök, hátul pedig légterelő, valamit két kipufogóval operáló, tekintélyes diffúzor különbözteti meg a “mezei” modelltől. Pláne hófehér színben, a hátul lesötétített ablakokkal igencsak impozáns volt az összkép, nem egyszer fordult elő, hogy bámészkodó emberek gyűrűjében találtam rá a parkolóban.

A legtöbben leginkább nem tudták hova tenni az autót, vadonatúj modell lévén nem is igen találkozni még az utakon “ilyen” KIÁ-val. A morcos tekintettel, xenonnal és a jól elhelyezett nappali fényekkel a tükörből is tekintélyt parancsoló látvány. Igazából egy komolyabb 20-as felnivel és kellően mély ültetéssel igazán bitang dolgokat lehetne ebből a formából kihozni. Ugyanakkor a sportos 18-as gyári felnik sem mutattak rosszul alatta.

A lényeg pedig ezúttal a motorháztető alatt van. Az Optima GT-t egy 245 lovas kétliteres, T-GDI névre hallgató turbómotor hajtja, méghozzá rettentően kellemes, 353 Nm-es nyomaték társaságában. Érzésre ez a “pont optimális” szint: meglepően jól gyorsul és rettentően kellemesen terelgeti a több, mint kéttonnás kasztnit. A hatsebességes automataváltó gyors és pontos, lassításkor pedig egyértelműen érződik, hogy nem csak a féktárcsák színét váltották pirosra ezen a kivitelen.

Amivel pedig tovább fokozhatjuk az élményeket, az a Sport mód, ami láthatóan nagy hangsúlyt kapott ezen a modellen. Gombbal kapcsolhatunk át (ugyanezzel egyébként ECO-ba is, de az a GT-ben ülve nem is tudom, érdekel-e valakit), ekkor pedig a műszerfal kijelzője is megváltozik. A sportos grafikus kijelzőn a fordulatszám mellett a turbónyomást és a nyomatékot is láthatjuk, az autó pedig valóban sportkombiként kezd el viselkedni.

A GT ilyenkor sokkal közvetlenebbül reagál a gázadásokra, a váltások előtt jobban kihúzatja a motort, a dinamikus vezetést pedig az elektronikus szabályzázsú felfüggesztés és a kormányrásegítés karakterisztikájának program szerinti áthangolása is segíti. Az alaphelyzetben inkább családi kombiként viselkedő gép így nem csak pörgősebb lesz, de az élesebb kanyarokban is sokkal sportautósabban teszi a dolgát.

A kombit – az év elején tesztelt alapmodellhez hasonlóan – szépen kitömték extrákkal. 360 fokban körbelátó kamerarendszer, sávtartó automatika, holttérfigyelő rendszer, távolságtartó automatika, parkoló-asszisztens, intelligens távolsági fényszóró, vezeték nélküli telefontöltő, irgalmatlanul jó hangzású Harman Kardon hangrendszer található a csomagban, hogy az olyan alapvető dolgokat, mint az ülésfűtés-szellőzetést, a kormányfűtést, tempomatot, vagy a rendkívül precíz szervokormányt ne is említsük.

Ami új volt a szedánhoz képest, az a teljes tetőn végighúzódó, az első ülések felett elektronikusan hátracsúsztatható panorámatető, valamint a hatalmas csomagtér, melynek ajtaja a “nagyokhoz” hasonlóan gombnyomással, motorosan nyitható és zárható. Ami még itt tetszett, a csomagok rögzítésére szolgáló praktikus, szíjakkal kiegészített sínelem-rendszer, mely ezerféleképpen igazítható az aktuális rakományhoz.
Az 552 literes rakodási zóna önmagában is elég tekintélyes, a 40-20-40 arányban dönthető hátsó ülésekkel azonban akár 1.686 literig bővíthető, így nincs az a családi snowboard-túra, amire az SW ne lenne alkalmas.

A kabin formaterve és anyagválasztása mindenütt minőségi és letisztult, a műszerfal és a kezelőpanelek kialakítása pedig bármiféle megalkuvás nélkül hozza azt, amit egy prémium kombitól elvárhatunk. A finom tapintású gombok és a számos funkcióval ellátott kormány remekül kezelhető gyári fejegységgel, valamint digitális kijelzővel működik együtt, mindezt jól átgondolt, egyértelmű menürendszer támasztja alá.

Apropó kormány: a GT-ben ezt is sportosabb, D-betűt formázó kivitelre cserélték, a kezelőszervek tekintetében egyébként maradtak a korábban megtapasztalt, kissé nehezen szokható kapcsolók.

Minden másban ugyanazt mondhatom el a gépről, mint a “sima” Optimánál. Az autó extrákban és kialakításában is bőven hozza a felsőkategóriás élményt, minderre az optimálisan erős motor pedig igen durván rásegít.

Nem tagadom, nagyon beleszerettem GT-be az egy hetes tesztidőszak alatt, nem tudnék igazán negatívumot mondani róla. Ami kezdetben kicsit furcsa volt, az a kamu motorhang, ami gázadáskor minimum egy V6-os (de inkább V8-as) akusztikus megnyilvánulását sejteti az utastérben ülők számára. El is gondolkoztam rajta, hogy ha már úgyis “hangszóróból” szól a motor, akkor miért nem lehet ezt mondjuk egy gombbal kikapcsolni? Lehet, hogy öregszem, de simán tudok már annak is örülni, ha teljes csendben suhan egy autó.

Végül két nap sem kellett hozzá, hogy teljesen megszokjam, sőt megszeressem ezt is. Ad egyfajta extra adrenalint a dolog, ahhoz a vezethetőségi potenciálhoz pedig, ami megvan ebben az autóban, ez a kellemes búgás szinte hozzátartozik. Talán ez is hozzájárult valamennyiben ahhoz, hogy nem igazán törekedtem vele a költséghatékony közlekedés bármilyen hazai rekordjának felállítására.

A hivatalos adatok - meglepő módon - 8,2-es kombinált átlagfogyasztást írnak a GT-re, ami alig több, mint a szívó 2.0 CVVL 7,5 literje. Én az utóbbiból is majdnem 9-es adatot hoztam ki, a GT esetén pedig már szinte félve írom le a remek teljesítményemet: 11,5 liter… de hozzá kell tenni, ilyen szempontból TÉNYLEG legendásan rosszul vezetek.

A fogyasztási adatom olyan szempontból viszont különleges, hogy egymillióval megszorozva pont kijön az új Optima GT kezdőára. Aki most levegőért kapkod, csak annyit tudok javasolni: próbálja ki. Vigye el egy napra és tapasztalja meg, mennyiben nyújt akár többet is, mint más gyártók – direkt nem írok neveket – hasonló árkategóriás modelljei. A 7 év / 150.000 km-es garanciáról pedig akkor még nem is beszéltünk, ami manapság azért elég erős fegyvertény lehet egy új autó megvásárlása esetén.