Teszt Alfa Romeo 159 SW 1750 TBi - Gonosz pofa
Fotó: Dombóvári Mihály
Azok az összehúzott szemek megérnek egy misét. Kétszer három körlámpa, nagyon atom, ráadásul egy résbe rejtve, igen hatásos belépő. Hozzá a szépen ívelten testesedő motorháztető és sárvédők, középen az ultra-egyértelmű Alfa-Romeo maszk: na ez a 159 arca.
Oldalról is kinéz az autó. Enyhe ék alak, jó arányban a lemez és az üveg. A farkép megint csak hatásos, hátrafelé is néz az autó, és valahogy a kombi, azaz az SW, még dögösebb, mint az alap négyajtós. Akkor is, ha kicsit virtuális kombi az autó, mivel a csomagtér űrtartalma messze elmarad a kategória éllovasaitól. De ez az autó nem cuccolásra született, és egyébként a családi nyaralás cuccait bőven elnyeli.
Beülve az Alfa 159 SW-be szintén alfás a hangulat. A volán-párna formája, a kerek levegőbeömlők, a középkonzol kis kerek műszerei, és a 156-os műszerfalára emlékeztető árnyékoló forma jó beköszönés. Elsőre az üléshelyzet, a kezelőszervek elhelyezése is oké.
Jobban körbenézve feltűnik, hogy a hasonló kategóriájú német presztizsautóktól elmarad az utastér burkolatainak az anyagminősége és kidolgozottsága, részletgazdagsága. Azonban, ha az árcédulára nézek, akkor 1,5-3,5 millió forint elválasztja az Alfát a hasonló teljesítményű Audi-BMW-Merci modellektől, tehát azonnal befogom a számat. Az összeszerelésre ugyanis nem szólhatok egy szót se.
Motor beindít, indulás. A kormányresegítés mértéke kicsit kisebb, mint amire számítottam, ezzel is jelzi a gyártó, hogy erős autóban ülünk. Az 1750 TBi motor egy egynyolcas turbó, kétszáz lóerővel. Finoman hangzik. A hosszú neve múltidéző, valamikor a huszas években gyártották az első 1750-es motort, erre emlékezik az Alfa, és tudatosítja a múltját. Nekem ez tökmindegy, ennek a motornak semmi köze ahhoz persze, a köbcenti is kicsit több. A lényeg, hogy a motor mélyről és lelkesítően húz, rendesen rántja felfelé a kasznit. A váltó kicsit hosszúkarú, enyhén tördelve talál a fokozatokba, de ez olyan olaszautós dolog, nem zavar.
Rendesen állva a gázon tehát adott a gyorsulás élmény, és közép-fordulatszámtartományokban is azonnal éled a motor, ami jól jön előzgetős üzemmódban. Valami mégis hiányzott, hogy fent elfogy a teljesítmény. Sportos Alfához képet korán, 5500-nál szabályoz az elektronika, lelkem mélyén még egy ezrest forgatnám. De nem véletlen a leszabályzás pillanata, hiszen fent már nincs értelme tovább húzatni. Az ok a ma elvárt motorkarakterisztika "előállítása", tehát, hogy lent, dízelszerűen korán ébredjen a nyomaték, és a hasznos fordulatszámtartomány alsó kétharmadában álljon rendelkezésre fegyver és paripa a sofőrnek.
Ezt úgy érték el, hogy egy viszonylagosan kis méretű turbót tettek a motorra, ami hamar felpörög, kicsi a tehetetlensége, ezáltal érzékelhetetlen a turbólyuk. Azonban a méret miatt a szállítókapacitása a magas fordulatszámtartományban már kevés lenne a motor ellátásához, így inkább nem forszírozták tovább ezt a pörgetéses ügyet. Így is van 200 paci a házban. A váltó és a végáttétel jól eltalált, nem kell folyton váltogatni, nem ideges a kocsi viselkedése, de nem is fogják le egy túzottan hosszú áttétellel. Pont jó.
Az autó fogyasztásjelzője 12,8 litert mutatott, mikor átvettem, ez nálam már a városban szépen csökkenni kezdett, pedig nem papásan vonulgattam. Visszaadáskor 11 felé járt, de a telitankolás litereinek és a futott kilométerek összevetésekor 10 literes érték jött ki, ami kellemesen meglepett, többra számítottam - ebben benne van balatoni odavissza 130-140-el. Persze nem egy dízeles érték, de jó egy 200 lóerős benzines autótól, ami még adja is magát, tehát szívesen lép az ember a gázpedálra.
Utazgatáskor nem csak az derült ki, hogy nem zajos a kocsi, meg, hogy nem zabálja le a gatyámat, hanem, hogy a világos bőrrel bevont ülések nem számítanak nálam telitalálatnak. Nem támasztotta a hátamat rendesen a támla, és az ülőlap oldaltartása is csekély. Hátra beülve a probléma, hogy nagyon mély az ülés helyzete, így az ott ülők felhúzott lábakkal csücsülnek, hosszútávon ez sem kellemes.
Cserébe a jól felszerelt tesztautóba hátul külön szabályozható a klíma. A futóműben nem találtam semmi kivetnivalót, kicsit feszes rugózás, közvetlen reakciók, és jóindulatú viselkedés jellemzik. Ráadásul a fék is rendben van.
Mindent összevetve jó kis autó a 8 665 000 forintért kínált Alfa Romeo 159 SW 1750 TBi. A hibáit elfogadom, mert nem csak egy közlekedési eszköz, hanem több annál. Hozza, amit egy Alfától elvár az ember, élményt jelentő vezethetőséget, és a birtoklás örömét.
A kombiság leglényege itt nem a szállítókapacitás, meg a praktikum mindenekfelett, hanem a stílus. És abban nagyon ott van az Alfa 159 SW. És hogy sokat fogyaszt? Ne felejtsük el, 200 lóerőt itatunk. Akinek ez nem tetszik, vegyen dízelt, vagy szokjon le a dohányzásról és költse benzinre a pénzét, ezzel a kocsival jobban jár.