Teszt Peugeot 107 1.0 Trendy – Told neki

Végre egy klasszikus kisautó áll előttünk mindenféle trükk nélkül. Egy trükk van csak a Peugeot 107 tesztautó életében, hogy állhatna előttünk Citroen illetve Toyota emblémával is, mint C1, illetve Aygo. De Peugeot-ként áll, így ezt dícsérjük, ha kell. Igazán a Peugeot 107 a legkönnyebben azonosítható a hármasból, nincs még egy kisautó, amelynek ekkora a szája, ráadásul félig lenyelte a szájharmonikát. A hatalmas Peugeot-lámpák meg elfoglalják a teljes sárvédő tetejét, ez is egyfajta környezetvédelem, kevesebb acélt használtak a kocsihoz, mely fém, most tudvalevőleg drága, és az előállítása is több energiát igényel, mint a műanyag fényszóróé. A formai alaposságért kapott négyes itt inkább a jó arányú alapanyagnak szól, a márkára szabás már másodlagos kérdés. A Peugeot-kat sokat szidták a minőség miatt. Most érdekesen áll össze ebből a szempontból a francia modellmix, mert van ami szidható ma is, és van mi nem. A 107 az utóbbiak közé tartozik. Egyenletes hézagok, jó összeszerelési minőség, jó fényezés jellemzi – eltekintve a tömeggyártásban használt vízbázisú lakkok enyhe narancsosságától. A praktikum felértékelése a kis méretben jó funkcionalitás miatt jön, a stílus közepes, pedig a csípőből felhúzott Peugeot imázselemek miatt.

Egy minimálautótól ne várjunk sokat, és bárhogy nézzük a Peugeot 107 az. Ellenben mégis ad. Élhető utasteret, kényelmes kezelhetőséget, kellő térkínálatot. A ki- beszállást elöl a kocsi alacsony padlómagassága nehezíti, hátul a szűk ajtónyílás is, de hát ez más ilyen kicsi autónál is így van. Ellenben, ha már bent vagyunk igen jó a vezetői helyzet, a kilátás szintén, ez segít abban, hogy élvezhessük a kiskocsi vezetését. Az ülések elég jól tartanak, bár vékonykák, és a formázásukat se vitték túlzásba. Hátul már nem is formáztak semmit, behúzták a szivacsot és szelaví. Ellenben, ha nem Bécsbe megyünk, hanem a napi rohangálást bonyolítjuk, arra jók ezek a székek is. A felhasznált anyagok bár kemények, de jó minőségűek, a kidolgozás is oké. A stílusért nem vagyok oda, én nem tartom annyira jófejségnek, hogy csupasz lemezfelületek legyenek egy személyautóban. Annak idején (1994-ben), a Twingóban ezért fogadtam el, mert olcsó volt, és az a kocsi tényleg jófej kis gép. Ez azér nem annyira olcsó, se nem hippi. Tegyenek oda egy kis plasztikot legalább. A csomagtartó meglehetősen mini, ha variáljuk akkor is nehéz megpakolni. Számomra kissé meredek azis, hogy egy ötajtós kocsiban nem jut a hátsó ajtókra ablakemelő, ennyire ne spóroljanak a vevőn. Persze ennek az is köszönhető, hogy a kocsi tömege csak 790 kg.

A Csehországban gyártott Peugeot 107 motorja arra született, hogy ne fogyasszon. Hengerből csak három van neki, hengerűrtartalomból meg 998, mármint köbcenti, blokkja és a hengerfeje is alumíniumöntvény, hengerenként 4 szelepes, 68 lóerős, a nyomatéka 93 Nm. A gyár 4,5 literes átlagfogyasztást igér. Ezt országúti andalgásban össze lehet hozni, ilyenkor pufoghat ki a kocsi kilométerenként csak 106 gramm széndioxidot. Gondoltam városban is röhejesen alacsony fogyasztást fogok elérni a minijárművel, de bevallom ez nem jött össze. Pedig az elveim alapján sikerülnie kellett volna, mert véltem, hogy városban a kis hengerűrtartalmú benzin üzemű motorok lehetnek a nyerők. Azonban pimasz kis autó a 107, mert jó váltójával, kezességével, kis méreteivel arra csábított, hogy álljak a gázon, beférjek minden résbe és leparkolja oda, ahová csak a robogósok szoktak. No nem ez utóbbi miatt lett sok a fogyasztás, hanem a kocsi menetképességeinek a kihasználása miatt, meg hát a kis motort pörgetni kell, hogy leadja a teljesítményét. Szóval bizony nyolc liter magasságában koppant a száz kilométerenkénti fogyasztási érték. Azért nem írok többet, mert nem volt fedélzeti fogyasztás jelző, és a tankolás alapján mértem, amiben azért alaposan van hibaszázalék. De ettől függetlenül iszogatott a kis nagyszájú.

Városi használatkor szinte csak előnyei voltak az autónak – a fogyasztáson kívül – gondolok itt elsősorban a mozgékonyságra és az igen könnyű kezelhetőségre. Az úthibákat még éppen ugratás nélkül vette, kanyarodni tud és szeret is, jó kicsi a fordulóköre, nagyon direkt a kormányzás. Kéne bele egy nagyobb motor és odaverné a Mini Cooper-t. Országúton, autópályán a modellfrissítéskor pluszba beillesztett hangszigetelés ellenére száz fölött zajosodik a kisautó, autópályatempón haladva a sebesség fokozásával a motorerő is egyre kevesebbnek tűnik.

A Peugeot 107 tesztautó a legdrágább verzió volt, 2,8 milliót kérnek érte listaáron (most éppen akciósan 2,5 millió). Még így sem kevés, hiszen kicsi az autó, családi kocsinak nagyon necces. Második autónak, vagy fiataloknak elsőnek jó. A pár rendelhető extra átlagárú, de a fordulatszámmérő is felára. Mivel kicsi a kocsi, nagy értékvesztéssel nem kell számolni, szerintem a típus megítélése is rendben marad, az újraeladhatóság is átlag feletti. Aki választ és környezetet kímélne, ne vezessen vadul és sikerülni fog.