I. BMW találkozó - Pocsaj
Pocsaj elsőre odavágott a legnagyobbaknak
Június harmadik hétvégéjén, ismét új helyszín - a keleti határ mellett található Pocsaj - adott otthont az év egyik leghangulatosabb BMW találkozójának. Beszámoló by Zsó328:
Már a kezdeményezés is újkeletű volt, miszerint a falu életét felpezsdítendő, maga az önkormányzat indítványozta, hogy hadd lássanak egy autós találkozót is végre a faluban, az amúgy már ismert és számon tartott fogathajtó versenyek és egyéb hagyományőrző rendezvények hosszú sorában.
Na több sem kellett a helyi márkatársaknak, azonnal felkínálták a polgármesternek, hogy ők nem hagyják elvérezni ezen nemes célkitűzését, csinálunk mi egy jó kis fesztivált a falunak. Futótűzként terjedt a hír, hogy a Bihari BMW Klub Pocsajon vár bennünket. El is ment a hír hét határra, de még a határon túlra is! Jöttek a szebbnél szebb autók.
A legszebb, legzöldebb, mindennel felszerelt területet bocsájtotta rendelkezésünkre a vendéglátónk, méghozzá úgy, hogy ő maga biztosította a rendezvényszervezésnél szokásos személyzetet, színpadot, zenét, büfét, grillező helyet és mindent, ami szem szájnak ingere.
Már pénteken elkezdődtek a tartalmas programok. Volt gumidobáló verseny női kategóriában is, majd burn out és volt valami egészen szokatlan is. Egyik barátunk egy elvetemedett pillanatában megalkotott egy olyan trükkös kerékpárt, amit bizony a legvagányabb pilótáink sem tudtak megülni. Igaz ittasan már nem lehet a forgalomban kerékpárral közlekedni, de ez a veszély nem fenyegetett senkit, ugyanis a prototípus oly jól sikerült, hogy az amúgy mindenben szeren lévő márkatársainknak még a nyeregben maradás is komoly kihívás jelentett.
Na, de legalább most azt is megtudtuk, hogy miért cikáznak előttünk a vidéki utakon a kerékpárosok! Szombaton hajnalban - amikor persze mi még épp, hogy csak elaludtunk -, előkerültek az üstök, amiben bizony mindig rotyogott valami. Hurka, kolbásszal indítottuk a napot, utána birkapörkölt majd toros káposzta, amivel a falubéliek kedveskedtek nekünk.
Jaj, hát a gumifüstőlős placcunk is akkora volt..... Nem is kellett kétszer kérni a fiúkat, le lettek a gumik füstölve rendesen.
Nagyon lehetett érezni, hogy szívvel lélekkel beletett mindenki mindent a találkozóba. Jó példa erre, hogy míg a nagy találkozókon sosem láttunk gumiszervizt, itt bizony volt, mert egy barátunk kérés nélkül is hozta a mobil szervizét. Közben persze zajlott a szépségverseny és a kipufogó hangnyomás verseny.
A férfiak legnagyobb örömére itt is sikerült egy olyan autót találni, amit bizony le kellett, de nagyon mosni, két bevállalós szexi hölgynek! De a többi lány kényeztetéséről is gondoskodtak a bihariak, mert bizony előrukkoltak egy párakapuval is így még több igen csinos bikinis lányon legeltethették a szemüket.
Délután felsorakoztunk és ünnepi díszben felvonultunk Pocsaj és Esztár főutcáin. Hiúságomnak nagyon hízelgett, hogy a megye két álomszép fehér BMW motorost küldött a felvezetésünkre. Igazán felemelő volt ott a sor elején fehér kék színekben feszíteni mögöttem a majd 70 BMW-vel.
De még mindig nincs vége! Ezt követően lezárták nekünk a falu főutcáját egy kis gyorsulási versenyre. Ilyen se volt még! Mit ne mondjak, nagyon élveztük, de nem ez az igazi hír, hanem az, hogy mindezt a falu apraja nagyja, sőt még azok kedvencei is velünk élvezték.
Jó volt érezni, hogy nagyon élvezik a helybéliek, hogy ott vagyunk. Ez is különleges volt számomra. Nagyon örültek nekünk, végig ott voltak velünk épp csak a korosztály változott. Hajnalban az idősebbek ugrottak ki az ágyból, hogy süssenek, főzzenek nekünk, éjszaka viszont a fiatalok segítettek még jobban feldobni a hangulatot. Este Sub Bass Monster koncert, utána díjkiosztás, ahol természetesen a hölgyeknek is jutott a dobogón hely. Majd reggelig tartó tánc.
Vasárnap még volt egy grátisz program ahol megmártóztunk a Pocsaji Water World-ben.Nos, egy eldugott kis falu keleten - a román határ mellett - elsőre hozta azt a szintet, amit a legnagyobbaknál már megszokhattunk.
További képek a találkozóról: https://bmwtali.yocooka.fotoalbum.hu/
Eltaláltad! Ez nem német, ez egy magyar találkozó és nem Treffen, hanem POCSAJ jó lesz, ha idővel mindenki megjegyzi a nevét, mert már ma is nagyon, de nagyon sok történik ott, amihez az ország más részeiben még évtizedek múlva sem fognak eljutni. Tisztaság, emberség, nemzetiségek békés egymás mellett élése. Volt közöttünk, aki bajba került és nem volt kérdés, hogy ki segít vagy segít-e rajta? Mire a bajba jutott szembesült volna a problémával, addigra már el is volt hárítva. Ők megtiszteltetésnek veszik, ha vendégek érkeznek a nagyközségbe, szeretettel fogadják őket és mindent megtesznek értük, hogy jól érezzék magukat. Azt mondom, amit láttam. Most hagy ne kezdjem el sorolni, hogy mit látok ezzel szemben a metropolisban vagy a Balatonnál. Ha a helyszínt kellene behatárolni, akkor mindenki csak azt mondaná, hogy a világ végén van. Én erre azt mondom, hogy ők azok akik valóban emberhez méltóan élnek, saját körülményeikhez alkalmazkodva és lehet épp a távolság az, ami egyben védetté is teszi őket a magyarországi való világtól.