Andy Heym szereti a kihívásokat. A hétköznapokban lakatosként tevékenykedő német fiatalember emiatt is választott egyszerűnek hírből sem mondható alapot az építésre, amivel rajta kívül eddig nem sokan próbálkoztak. Bejött a dolog!

Egy 1991-es évjáratú Ford Sierrát - pláne kombi változatban - manapság leginkább egy ütni-vágnivaló pakolós autónak képzel el az ember, mintsem tuningolt, vagy ne adj' Isten show-ra épített gépjárműnek. Nem egy mai típusról van szó, kifejezetten optikai tuningra szolgáló háttéripari alkatrészekből pedig igen erős lenne azt állítani, hogy bőséges a kínálat hozzá - mindez azonban csak erősített a motiváción.

Andy 2003 óta dolgozik a gépen, igazán intenzívnek azonban a 2008 utáni időszak mondható. Négy és fél év leforgása alatt rengeteg munka, improvizáció, buktatókkal való szenvedés és időközben jött ötlet megvalósítása során alakult ki a Sierra mai állapota, a gyümölcs pedig 2013-ban, Európa legrangosabb szépségversenyére érett be. Johan Eriksson Chargere mögött, az European Tuning Showdown harmadik helyezettjeként végzett abban az évben, egy akkor is rendkívül erős mezőnyben.

Az autó a 2014-es Tuning World Bodensee-n. A Chevy Pickup a háttérben szintén Andy alkotása

Mivel a 2013-as Tuning World Bodensee-t az első Wörthink miatt kihagytuk, csak idén, a VIP vendégeknek fenntartott Private Car Area csarnokban találkoztunk személyesen a kétségkívül egyedi koncepcióval felvértezett Forddal.

Az autó építése a jól bevált "ETS-győztes" recept szerint indult: a kasztni és az alváz teljes felújítását, hibáinak kijavítását, a felesleges rések, menetek, konzolok lehegesztését és letisztítását követően kezdődhetett meg a külső lényegi átalakítása. Az orr-részre morcosított Cosworth motorháztető került, a sárvédők szélesítést, a tető és a csomagtérajtó, valamint a két hátsó ajtó teljes lefalazást kapott. Utóbbiak - egyedi zsanéros megoldással - Rolls-Royce mintára kifelé nyílnak, az első pár pedig az Audi 80-as króm kilincseit kapta.

A lökhárítókat Andy egy Volkswagen Corrado-ról faragta az autóra. Főként a hátsó darab érdekes, amit három példányból rakott össze, majd egy Golf III-ashoz gyártott diffúzorral egészített ki. A kissé diszkós küszöbök valamely ismeretlen tuningcég kínálatából valók - természetesen nem a Sierrára, így ezeket is faragni kellett. Az ablak feletti légterelő eredetileg egy Ford Escorthoz készült, a tanksapka pedig egy Audi TT-ről kiegészítője.

A komplett kasztnira a Porsche eredeti Ocean Blue Metallic fényezését fújták fel, az alváz pedig szürke bevonatot kapott. Ez a szín azonban szinte alig látható, hiszen az alul található alkatrészek - felfüggesztések, futómű, váltó, diffi, kipufogórendszer - mindegyike, az utolsó csavarig krómbevonatot kapott, a kardánt és és a tankot pedig a kasztnival azonosan fújták.

Makulátlan, krómtól csillogó alváz (fotó: Andy Heyd)

Egy korábbi fázisban az összes ablaküveg is sárgában pompázott, az idei design már csak az első lámpaburákra redukálta az élénk színű fóliát. Szintén új szerzemény a 225/35-ös abroncsokba csomagolt, 7,5x17 colos sokküllős, krómperemes Cabo felnigarnitúra is, melyre a G-Ride átalakított airride rendszere húzza rá a kasztnit. A sárga lengéscsillapítók pedig a Koni termékei.

A motortér hasonlóan csillogó képet mutat. A kétliteres DOHC egyedi gyártású szívósort és szelepfedelet és toronymerevítőt kapott, velük együtt pedig amit még lehetett - beleértve a vízpumpát, fékeket, kormányművet, kitámasztót, generátort, önindítót, olajszűrőházat, gyújtáselosztót, leömlőket, a motor felfogatásait, az összes sapkát, csavart és anyát - kivétel nélkül lekrómoztak. Az akkumulátor, hűtővíztartály és az összes vízcső kézzel varrt bőrborítást kapott.

Akár egy Rolls-Royce Phantom: a hátsó ajtók "öngyilkos" zsanérokat kaptak.

Az show-jelleg a beltéren mutatkozik meg igazán. Az összes belső ajtópanelt, a tetőt, középkonzolt, valamint a teljes műszerfalat egyedileg gyártott üvegszálas műanyag panelek borítják, melyek a külsővel egyező színű fényezést kaptak. A kényelmet támlájukban monitorokat rejtő König K500-as sportkagylók biztosítják elől, ezeket egyező mintában bőrözött, az ülőfelületben erősítőt rejtő ülések követik hátul. A műszerfal szellőzői, kezelőszervei és órái az Audi TT-ből származnak, a kormány Momo, a körítést pedig csupa króm, bőr és több helyen Svarowski kristály díszítés formájában található. Üvegszálból készültek és kék fényben pompáznak a napellenzők is, mindkettőben 9 colos LCD kijelző növeli az utastéri örömöket.

A hangzásért irdatlan Audiosytem installáció felel, féltucat 16 cm-es, két 13-as és két 10-es mélyközéppel, továbbá hat Helon csipogóval és két 30 cm-es méllyel ugyanebből a márkából. A két külön akkumulátorról meghajtott rendszert három 1.200 Wattos és egy 2.000 Wattos AudioSystem erősítő hajtja meg, a vezérlést pedig egy Pioneer multimédiás fejegység végzi.

A csomagtérben saját kezűleg gyártott, üvegszálas beépítés található, további két monitor, valamint ízléses ledes megvilágítás kíséretében.

Néhol kicsit talán túl sok az autó, de mivel 2008 óta már egy traileres showcar-ról beszélünk, nincs hová visszafogni az alkotó fantáziáját. Az átalakítások magas minőségéhez már csak az ETS harmadik helyezés miatt sem férhet kétség, pláne ennyire nehéz alap esetén.

Ha nagyon kötözködni kell, egyedül azt az igazán semmihez sem passzoló küszöböt nem tudjuk hová tenni, pontosan nem tudni, Bodensee-n hogy zsűriznek, de mifelénk ez könnyen indokolt volna egy helyezésnyi mínuszt.