Ahogyan a legtöbb őrült autós dolog, az extrém ültetés kultusza is Japánból származik, mára azonban az egész világon, sőt hazánkban is vannak követői az átlagember számára furcsa hóbortnak.

Ültetni sokféleképpen lehet, az igazi hardcore riderek azonban nem érik be akármivel. Az air-ride, mint a használhatóság-megjelenés közt álló praktikus középút kiesik a pakliból, a lényeg itt - a betonhoz legközelebb húzó ültetés mellett - a mindig, minden körülmények közt állandó magasság (vagy inkább mélység), és a létező legminimálisabb távolság az abroncs és a sárvédő között. Ahhoz, hogy a gumi és a kaszni se lássa kárát a mutatványnak, továbbá az első kerekek is elforduljanak kanyarban, a futómű kőkeményre hangolása, a láthatóan negatív kerékdőlések, valamint a robbantott gumik gyakori átalakításoknak számítanak, ennek különböző módozatairól az extrém Hellaflush-t kitárgyaló cikkünkben már tettünk említést.

Hogy az autókat használhatatlan szintre ültető átalakításoknak mennyi értelme van, megint más kérdés, ahogyan az is, hogy kinek mit jelent a "használhatatlan" kifejezés e téren. Az előszeretettel szidott hazai utakra - amelyek egyébként nem feltétlen mindenütt rosszabbak, mint bárhol máshol - van, akinek már egy 17-es felni is sok, gyári futómű mellett. Aki viszont ezt a stílust választja, nem igazán keresi a kifogásokat, hiszen egy porig ültetett autóval a legtöbb fekvőrendőr is komoly feladatot jelent. Számukra az autózás állandó kihívás, legyen szó akár parkolásról, vagy csak A-ból B-be eljutásról, egy eddig felderítetlen útszakaszon. Aki benne van, tudja mit vállalt: low is a lifestyle, azaz az ültetés maga egy életforma.

Mai versenyzőnk pedig végképp nem olyan helyről származik, ami a remek minőségű útjairól lenne híres. Artem Valitov az oroszországi Ufa városában él, melyet legfőképp neki köszönhetően, odakint már az extrém ültetés fellegváraként is emlegetnek. Autója, egy 1987-es gyártású átalakított Lada Samara (VAZ 2109) hihetetlen népszerűségnek örvendett már azelőtt is, hogy az első képeket feltette volna róla az internetre.

A vas első ránézésre talán egyszerűnek tűnik, de közelebbről megvizsgálva igazán aprólékos, átgondolt munka nyomai látszanak rajta. Stílusban egyértelműen az idősebb, japán belpiacos autók (JDM) világát idézi - gondoljunk csak az átalakított öreg Corrollákra - a megvalósítás pedig hasonlóan kultikus elemekhez nyúl, csak éppen "vörös" megvilágításban.

Az egykor fekete színben napvilágot látott gép átalakulása 2009-ben kezdődött, az igazi metamorfózis azonban 2011-ben történt, a kaszni teljes felújításával, valamint számos átalakítással. Artem mindenekelőtt kívül-belül az összes "felesleges" alkatrészt eltávolította, helyüket pedig behegesztette, lelemezelte. Ekkor került fel az új színt is, a gyári BMW-ről ismert világoskék Laguna Seca Blau.

A legnagyobb mutatványt viszont az ültetés előkészületei jelentették. Az üzemanyagtartály a pótkerék helyére került, a lengőkarok felfogatásai 50 mm, a motorblokké pedig 70 mm-el kerültek feljebb. A sárvédő-elemekből jókora darabok kerültek kivágásra, hogy a kerekek az ültetés mellett is beférjenek. A beavatkozás annyira radikális volt, hogy a hátsó traktuson az ajtókból is vágni kellett, a falcokat pedig lemezmunkával teljesen újraépítették.

Amiért pedig mindez történt, a JDM autókon is előszeretettel alkalmazott Work "Equip 03" felnigarnitúra volt, 8x14 colos méretben, elől 15, hátul 32 mm-es nyomtávszélesítőkkel. Abroncsok terén sok minden megfordult már a Samara alatt, a méret azonban mindig állandó: 155/55/14, jelenleg Continental Sportcontact formájában, természetesen a felnikre robbantva. A széles kerekek persze jócskán kilógnak a kaszni alól, erre a gyógyírt - több próbálkozás után - egyedi készítésű, szintén JDM-es megoldást idéző sárvédő-peremek jelentették. A mutatós elemek először üvegszálas műanyagból, majd esztétikai és tartóssági problémákat követően minőségi, rugalmas ABS-ből készültek el.

Artem rengeteget dolgozott a futóművön, míg egy számára is tetszetős, ugyanakkor működő megoldást talált a megálmodott ültetésre. Első körben egyedi készítésű lengéscsillapítók, valamint megvágott Eibach sportrugók kerültek az autó alá. Ezt követően sokadszori dőlés-, keménység- és magasságbeállítás eredményeképpen, ma a Samara küszöbjeinek legalacsonyabb pontja 25 milliméterre suhan a föld felett, az abroncsok pedig pontosan 3 mm-re forognak el a műanyag sárvédők alatt! Már kimondva sem hangzik szerényen, főleg ha hozzátesszük, hogy hősünk ezekkel a paraméterekkel, és gyakorlatilag szinte zéró rugóúttal a mindennapokban, utcán közlekedik.

Bár ebben az esetben egyértelműen a futómű és a felnik viszik a prímet, nem lett elaprózva az optika sem. Az autó - szigorúan márkán belül maradva - a legelső Samarákon látott kiegészítőket viseli, beleértve a hűtőmaszkot, lámpákat, hűtőrácsot és a motorháztetőt is, továbbá az idei egyik projekt volt a motortér "tisztítása" volt. Ennek keretei közt az akkumulátor a csomagérbe került, a kábeleket amennyire lehet, eltüntették, továbbá egy polír szelepfedél is befigyelt.

Idén nyáron a motort kompletten cserélték, a gyári blokk helyére pedig egy 1.6 literes, dupla vezérműtengely, karburátoros egység került. Az átalakítás a teljes front cseréjét hozta magával, ami minden bizonnyal az idei téli garázs-szezon zenéje lesz.

A képeken az idei és tavalyi állapot is egyaránt látható - annyi biztos, hogy a módosítások hihetetlen kiállást adtak van a gépnek, pláne egy gyári példányhoz hasonlítva.