A gördülékenynek éppen nem nevezhető odajutás után két teljes hétvégi napot töltöttünk Lengyelország jelenleg általunk ismert legjelentősebb tuning kiállításán, a Tuning Show Kraków idei felvonásán.

A meglehetősen rövid éjszakát követően már reggel nyolc tájékán kint voltunk a helyszínen, röpke kocsimosást és standösszerakást követően pedig szét is nézhettünk a Targi w Karkowije jól ismert csarnokában.

A felállás hasonló képet mutatott a tavalyi évben látottakhoz, de mégsem ugyanazt: egyrészt, mivel most nem volt botrányosan rossz idő,  a Wojna P.P. szépségverseny zsűrizését így nem odabent, hanem csarnokon kívül tartották, ezáltal valamennyivel több hely is maradt a kiállító autóknak. Másrészt viszont láthatóan nem csak a plusz placcon, de az ezen kívül rendelkezésre álló területen sem volt épp az az autósűrűség, mint tavaly.

A három részre osztott pavilionból ismét az első csarnok kapta a céges, valamint amerikai autós kiállítók zömét,  itt a dekorosoktól kezdve a szerelőműhelyen át a luxusautó kereskedésig mindenféle cég standja megtalálható volt. Akárcsak 2011-ben, az egyik falat teljes szélességben az új Fast and Furious eposz gigantikus molinója díszítette, ami odakint egyébként Szybcy Wsciekli 6 kódnév alatt fut – remélhetőleg valamivel ötletesebb fordítást kapott, mint a nálunk erőltetett Halálos Iramban.

A középső csarnok most is 100%-ban a tuningé volt, ez a rész nem volt rossz. Számos ismerős autó volt kint tavalyról, de örömmel fedeztünk fel új, eddig még sem itt, sem az AMTS-en évente megjelenő különítményben nem látott építéseket is a felhozatalban. Dekorációkból viszont mintha kevesebb lett volna, volt egy-két ügyes hangulat, de körítésként a legtöbben beérték simán kordonnal.

Ha pedig már a kordonnál tartunk, tavaly ugye megfogadtuk, hogy ide anélkül nem szabad érkezni. Jól rá is készültünk a dologra – a Passat plafonig volt pakolva az idei AMTS-es Opel Devils stand falábaival – azonban hamar be kellett látni, hogy teljesen feleslegesen. Aki akart, az így is a világ legnagyobb természetességgével mászott be a standra fotózni, kérdezni, átvágni a túloldalra, vagy éppen csak úgy – igazából elképzelni nem tudom, mit kellene ahhoz kifeszíteni, hogy a kedves látogatók a kordonon kívül maradjanak.

Egy kicsit tehát bosszankodtunk, aztán egy idő után igazán már fel sem tűnt, hogy Nem Játékos Karakterek figyelnek a standunkon, bár az ingerküszöb növekedésében azért jelentős szerepe volt a büfében termelődő remek csapolt sörnek is. A nevére már nem emlékszem de valami olyasmi volt, mint a Szybcy Wsciekli 6 (mondjuk lengyelben melyik szó nem ilyen).

Visszatérve a pavilonra, a harmadik csarnok eléggé csalódás volt. Míg tavaly komoly hifis / versenyszférás kiállítást találtunk itt, most csak az Alpine hozott egy szegényesebb standot, egyébként főként csak magánautók álltak, meglehetősen ritkásan. 2012-ben az egyik sarkot teljesen lesötétítve egy jópofa autóval fotózkodós, diszkós feelingű szobát alakítottak ki, ehhez képest idén rallye-kispolszkik gyülekeztek csak a helyén, az idő múlásához képest exponenciálisan növekvő számban.

Mint kiderült, utóbbiak a külső programok főszereplői voltak, plusz persze volt 1-2 driftautó is erre a célra. A bemutatókat - ha akartuk, ha nem - odabent is élvezhettük, hála a nyitott ablakokon keresztül beömlő gumifüstnek – na de az érzésnek adni kell. Az élményeken persze rontott, hogy bentről nem láttunk semmit, na meg hogy a tűzjelző szirénák óránként legalább egyszer megszólaltak...

A benti autós mozgolódást a már említett szépségversenyes résztvevők körében kellett keresni. Az éppen zsűrizésre kerülő autó a tömegen és a szűk közlekedőkön keresztül verekedte ki magát a pavilonból a Woyna kültéri standjához, majd onnan kisvártatva természetesen vissza is állt be a helyére. Egyébként amennyire rosszul hangzik mindez, szerencsére annyira kulturáltan ment a lebonyolítás anélkül, hogy egy szervező is segített volna bárkinek a folyamatban.

Nem maradhatott el  továbbá idén sem a show “szervezői” szépségversenye, melyen 5 autót díjaztak általánosan a legszebbeknek járó kupákkal, melynek eredményhirdetéséhez a legjobbaknak ugyancsak ki kellett állni a pavilonból – úgy látszik ez afféle kedvelt szokás odakint – ezúttal azonban drift pálya területére. A TOP5-ben egyébként Corri Corradjo-ja is díjazott lett, a harmadik helyezettnek járó trófeát hozhatta el, az első egy kabrióvá alakított öreg Bogár lett. A Woyna megmérettetésén a DF Mustang, a Baky-féle Onyx Audi, valamint szintén Corri ért el eredményt. Hogy pontosan milyet, hát az passz, az igazat megvallva nem sokat értünk lengyelül :) De serleg az van.

Az összepakolást már az előző esti "városnézésről" maradt másnaposság ellenére is gyorsabban letudtuk, a hazaút pedig a magyar határon elkapott ordas vihart leszámítva simán ment. Ha összegezni kellene, túl sokat nem változtatott a tavalyi kialakult képen az idei rendezvény: egynek jó volt, a hangulatra és a csapatra nem lehetett panasz, de az tény, hogy lehetne egy sokkal komolyabb ilyen jellegű tuning show-t is csinálni odakint, pláne, hogy az már a 11. éve volt a rendezvénynek.

A többiről beszéljenek a képek és ezeken túl hamarosan érkezik a Corri-féle csak csajos galéria is ;)