hetedszer is legendaként született újra

A karácsonyi szünidőre remek ajándékkal lepett meg minket a Volkswagen: bő egy hétig nálunk volt a GTI, a 2013-as Év Autójának választott Golf 7-es jelenlegi legsportosabb változata!

Az autót először a típus hivatalos hazai premiere, a II. VW Golf Találkozó alkalmával sikerült látásból megismerni. Egy mondat akkor ősszel nagyon megragadt a sajtótájékoztatón, miszerint aki ilyen jellegű autót venne és kipróbálja, biztosan ezt fogja választani. Nos, ennek a feltevésnek ezúttal testközelből is sikerült utánajárnom.

Honnan is ered a GTI név?

A "GT" eredetileg a Gran Turismo, avagy "nagy túraautó" kifejezés rövidítése volt, és a II. világháború utáni évtizedekben gyártott sokhengeres, sokliteres motorral szerelt utazóautókat jelölte. A nyomatékos motor, a váltóáttételek és a futómű jóvoltából pedig gyorsan (akár 200-as utazótempóval) és messzire lehetett velük utazni. Az autó úgy ment, mint egy sportkocsi, de csendben, halkan suhant és az akkoriban elérhető összes kényelmi extrával (pl. légkondi) fel volt szerelve. Az 1970-es évektől kezdődött méretcsökkentés során egyre kisebb autókon tűnt fel a GT jelzés, végül a sportosság mementójává vált: a GT felszereltségű autók mindig kicsit gyorsabbak és erősebbek a hagyományos modelleknél.

A GTi megnevezést az 1975-ben megjelent Golf sportváltozata kapta először. A GT megjelölés az erősebb változatra értelemszerű volt, viszont a motort - fontos újításként - nem karburátor, hanem mechanikus befecskendező látta el benzinnel. Mindezt pedig fontosnak látták a típusjelzésben is megörökíteni. Így került a "GT" rövidítés mellé az "i" betű.

Új márkára váltás esetén az ember akaratlanul is jobban fókuszál a sajáttal azonos gyártótól származó gépekre. Mióta 2011-ben Hondából Volkswagenbe ültem, először a Golf, majd a Passat használatával, a velük kötelezően járó márkatalálkozókkal és persze a mindezeknek köszönhetően megismert emberkékkel valamennyire akaratlanul is magával rántott a konszern-életérzés. Az előtte csupán rövidítésként élő hárombetűs szavak, mint a GTI vagy a VR6 szép lassan maximális tisztelettel övezett kifejezéssé válnak, a német találkozókat látogatva pedig egyértelművé vált a klasszikus idézet mibenléte: titkon minden Golf GTI akar lenni.

Ha a rendezvényeket tekintjük, a típus igazi kultuszát a vele majdhogynem egyidős, évenként esedékes Wörthersee Tour keretei közt fedezhetjük fel. Sokan nem tudják, hogy a mára már igencsak felhígult - de ettől függetlenül még mindig nagyon jó - találkozó eredetileg kizárólag GTI Treffen volt, melyet a Volkswagen 1976-ban, a sportkompaktok gyártásával elindított mítosza hozott létre.

Gran Tourisme Injection, azaz a nagy teljesítményű, de a mindennapokban remekül használható túraautó már születésekor kultikussá vált. Az eredetileg egyszeri, limitált szériásnak készült változat a nagy érdeklődésnek köszönhetően a modellpaletta állandó résztvevőjévé avanzsált, és immár a hetedik széria elmaradhatatlan sportmodellje a Golfok világában.

titkon minden golf gti akar lenni

Legendákhoz méltó alázattal álltam tehát hozzá a kellemetlennek cseppet sem mondható feladatnak. Összehasonlítási alapom a két éve a Tuning Show-n átépített Carstyling Golf VI volt, mely az MTM chipjének köszönhetően 210 lóerős 1.4 TFSI-vel, valamint a GTI-ben található extrák nagy részével felszerelve némileg hasonló kategóriát képviselt - legalábbis kezdetben ezt hittem.

A hófehér tesztautó már megjelenésében is szívdobogtató. A különbségek a "mezei" hetes szériához képest hatalmas változtatásokban nem, csupán stílusos optikai finomhangolásban fedezhetők fel, abban viszont kétségtelenül hatásosan. A piros csíkkal kettészelt, hipermérges bixenon első fényszórókkal keretbe zárt hűtőmaszk, a sportosan lamellázott első lökős, a ledes hátsó lámpák és a 18 colos, Dotz-osított Golf V GTI felgenekre hasonlító kerekek már messziről elárulják, hogy itt már nem a szokványos népautóról van szó. A hetes széria remekül eltalált formatervéhez pont azt a vadságot teszi hozzá e mágikus három betű által képviselt optikai finomhangolás, ami a laikus szemlélődőnek a jól felismerhető pluszt, konszern-őrültnek pedig az "azonnal akarom" érzést jelenti.

öt ajtóval is feltűnő jelenség

Valahol a két tábor között helyet foglalva, első körben csupán egyetlen apró kérdés fogalmazódott meg bennem az egyébként megkérdőjelezhetetlenül odaverős külsőt illetően: miért nem lehet itthon háromajtóst rendelni? Értem én, hogy így praktikus a jószág, könnyebb pakolni, meg a dinamikus lelkületű családapákra is be lehet pozicionálni a kampányt, de számomra az öt ajtó igazán akkor sem összeegyeztethető egy - mondjuk ki - sportautóval. Aki ilyet vásárol, igenis éljen együtt az ülések időnkénti előrehajtásával, melyet bőven kompenzál a fiatalos kivitel, valamint a két ajtó - az elismerő pillantások okán bekövetkező - elégedett csapkodása. Legalábbis a gyerek nélküli - most még - nagy arcommal én valahogy így képzelem el ezt a dolgot :)

Persze azt sem mondhatom, hogy így ne figyelnének fel a gépre - az átépített autókban lehúzott elmúlt 10 év után inkább az a furcsa, ha nem bámulnak meg úton-útfélen. A GTI ilyen szempontból egy kellemesen feltűnő objektum még így gyárilag (és öt ajtóval) is, ugyanakkor kellően megvan a respektje, hogy a pirosnál se álljon be senki jobbról vadul túráztatni.

külsőre pont a megfelelő mértékű szigor ad respektet a gépnek

Habár anno sokáig hajtottam "céges" Golfunkat, a kezdeti élmények igencsak a megszokásról szóltak a GTI-vel. Az első meglepetés rögtön az indításnál ért, a jól ismert bicskakulcsot ugyanis maximum a középkonzol tárolójába dughattam, a szokott helyen csak szépen bőrkárpitozott kormányoszlop fogadott. Az itt összegyűlt tucatnyi lenyomatból ítélve más újságíró kollégákat is megtréfálta már ez a megoldás: oké, hogy ott van a start/stop gomb, na de slussz barátunknak valahol azért csak helye kell, hogy legyen. Kivéve persze a 105 ezer Ft-ért választható "kulcs nélküli nyitás/zárás és indítás" funkció megléte esetén, ami tény, hogy a többi mellett az egyik legelhanyagolhatóbb és leg-nem-egyedibb extra, mégis rettentően tetszett. Nincs több szatyrokkal teli kézzel zsebekben turkálás, sötétben a rossz gomb nyomkodása, vagy kocsiban felejtett kulcs, csak a megfogom, kinyitom, megnyomom mozdulatsor - és már indulok is.

Ha pedig már egy apró opció is ilyen mértékű jókedvet okoz, el lehet képzelni, hogy a VW-konfigurátor tanúsága szerint cirka hárommillió forintnyi extrával felszerelt autó még milyen örömöket tartogatott.

Utólag sokat gondolkoztam, hogy mindezek vajon mennyiben tettek hozzá ahhoz az endorfinmennyiséghez, ami miatt ennyire élveztem ezt az autót. A GTI-t ugyanis valóban élmény használni. Elég csak a háttámlát beállítani, utána már gyakorlatilag minden precízen, pontosan és teljes mértékben kézre áll, a technika és a modern kialakítás végletekig átgondolt elegye szinte beszippantja az embert.

a gyönyörűen kialakított utastér dísze a gti hagyományos "flaneling" üléshuzata. bőrrel is kérhető, de semmi pénzért nem cserélnék

Említhetném a műszerfal és kezelőeszközök végletekig átgondolt elrendezését, a hihetetlenül jól kezelhető nagy- és érintőképernyős Discover Pro vezérlőegységet, a már szinte a sofőr helyett gondolkodó fedélzeti számítógépet: olyan szinten felhasználó-központú rendszerbe ülhettem be ez alatt az egy hét alatt, hogy az egyébként felsőfokú semmittevéssel telő karácsonyi uborkaszezon végigpunnyadása helyett nap mint nap türelmetlenül vártam az alkalmat, hogy végre autóval kelljen mennem valahova.

A rengeteg extra között, a tesztautó sávtartó és parkoló automatikával, valamint a tempomattal együttműködő távolságtartó automatikával (ACC) is fel volt szerelve. Számomra a legnagyobb újdonságot ez utóbbi jelentette, nagyon hasznos kis cucc: tempomattal beállok egy sebességre, majd ha előttem valaki lassabban megy, a Golf az általam beállított távolságon belül automatikusan felveszi a másik autó sebességét, egészen addig, míg meg nem előzöm. Hihetetlenül kényelmesen és okosan működik a szett, együtt használva a sávtartó automatikával pedig már szinte a kormányhoz sem kell nyúlni, hogy pályán szinte elvezesse magát a Golf. Munkából kifolyólag évente több százszor tolom le az M5-ösön a rémesen ingerszegény Pest-Szegedet, de ennyire pihentetően még egyszer sem sikerült, mint a GTI-vel. Igazság szerint egész úton egyetlen komolyabb meglepetés ért, mikor Szeged felett, a 47-es lehajtója előtt kikapcsolt a tempomat: pár másodpercnek el kellett telnie mire rájöttem, hogy ja igen, a pesti kivezető óta, 150 km után gyakorlatilag először léptem rá a fékre...


minden részletében precíz

Mondhatnánk, hogy az embert ellustítja a sok elektronikai assist, de ez nem igaz. Pont a rásegítések miatt sokkal több figyelem jut a forgalmi helyzetek felismerésére, emellett ad egy jó adagnyi plusz menetbiztonságot is. Bizonyára rajtam kívül senki sem álmosodik el, vagy kezdi el pl. a telefonját és a fejegységet nyomkodni a dögunalmas autópályás utazások során. De ha véletlenül mégis így tenne, ezekre a pillanatnyi figyelemkiesésekre remekül jönnek az automatikák. Városban történő elbambulásra pedig ott az ugyanehhez a rendszerhez tartozó koccanás-figyelmeztető opció is (ez a kora nyári öltözködéssel együtt járó "botrány, mi van a csajokkal" időszakban különösen hasznos lehet).

Sokáig lehetne még az extrákat sorolni a nyitható panorámatetőtől az automatikusan felhajtódó tükrökig, a járműveket éjjel észlelő, senki szemét ki nem vakító intelligens távolsági fényszórókig, vagy a remek multimédiás opciókig, ezeket azonban jórészt megkaphatjuk bármelyik hetes szériához is. Amiben a GTI többet nyújt, arról már a reklámszlogen árulkodik: kiemelkedő menetdinamika és természetesen a mély benyomást keltő, izgalmas teljesítmény.

Nos, a teljesítmény részemről olyan nagyon új izgalmakat azért nem rejtegetett. A GTI 230 lóereje cirka 20 egységgel lapátolt rá a Carstyling Golf tudására, ekkora teljesítmény, valamint a 250 km/óra körüli végsebesség pedig egy hétköznapi használatra is hangolt, elsőkerekes utcai autóra több, mint elegendő. Hatalmas differenciát gyorsulásban és nyomatékban sem éreztem a két autó között, viszont abban, ahogyan egy-egy gázadásra, vagy kormánymanőverre viselkedett a GTI, már ég és föld volt a különbség.

a 230 lóerőt és a 350 nm nyomatékot 6-fokozatú dsg váltóval
tehetjük még élvezetesebbé

A GTI-ben az ember szinte várja, hogy helyzet legyen - előzni, gyorsítani kelljen, vagy jöjjön egy éles kanyar - amit aztán úgy oldhat meg a Golffal, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A pörgős, közvetlen kétliteres TFSI-t öröm hajkurászni, nagyon kellemesen terelgeti a mindössze 1.300 kilós kasztnit. A gyári futóművet pedig - tuner szemmel nézve hiába van magasan - most azt mondom, semmivel nem cserélném el. Na jó, legalábbis egy jó darabig biztosan nem.

A GTI menettulajdonságaival egyetlen nagyon nagy probléma van: rettentően nehéz vele lassan menni. Annyira stabilan veszi az akadályokat és annyira nem érezni benne a sebességet, hogy az órára pillantva néha magam is meglepődtem, éppen hány forintos csekkel haladok, vagy hogy egy-egy kanyart milyen sebességgel vettem be. A tüneteket igazolta az időnként mellettem ülő, normál esetben a legkisebb csapatás miatt is az aggódást rögtön megkezdő asszonykám: hiába értünk oda az átlagnál jó 30%-al kevesebb idő alatt a szomszédos városban eltöltendő karácsonyi ebédre, egész úton egy grammnyi panaszkodást nem tapasztaltam.

Ha pedig már a menettulajdonságokat vesézzük, a GTI-t ötféle vezetési mód szerint hangolhatjuk éppen aktuális igényeinkhez: Komfort, Normál, Sport, Eco és egy saját profil, ahol egyedileg állíthatjuk be a paramétereket. Az egyes módozatok a futómű (hivatalosan adaptív lengéscsillapítás-szabályzás), kormányzás, motorkarakterisztika és az ACC viselkedésére hatnak, továbbá egy sor egyéb beállítás is fellelhető itt, melyeknek inkább a komfort és az Eco módban van szerepük.

ötféle vezetési profil szerint gombnyomásra aktuális igényeinkhez
hangolhatók a menettulajdonságok

Mindegyik profillal kísérletezem, az esetek túlnyomó többségében azonban bármit is műveltem, a Normál mód számomra teljesen kielégítő választás volt. Gázadásra pont a megfelelő reakcióval és erővel felpörgő motor (ha több kellett, csak húztam a váltón egyet S-fokozatba), sportos, de nem túl kemény lengéscsillapító és kényelmes kormányzás. Bevallom férfiasan, legkevesebbet az Eco és a Komfort mód volt porondon, pedig többször elhatároztam, hogy kipróbálok egy takarékos országúti, vagy autópályás krúzolást. Nos, ezek az erőtlen kísérletek az első előzést követően rendre meghiúsultak...

Mindezek után, őszintén szólva elképzelni sem tudom, hogyan jöhet ki bárkinél hatossal kezdődő kombinált fogyasztás. Nem lehetetlen, hiszen a kocsi átvételekor kevéssel 7 felett állt a "long-term" érték, ez előttem tesztelő újságíró kollégák tehát egy pár fokkal ügyesebbek voltak nálam. Sőt, még AMTS-es szervezőtársam, Balázs is 7-8 liter közötti átlagokról beszélt, pedig vezetés terén ő aztán végképp nem a nyugdíjas orvosfeleség-kategória.

Ehhez képest nem csodálkoznék, ha valaki szívszélhűdés közeli állapotba került volna, mikor rábukkant az én pontosan 10,6 literes átlagfogyasztásomra, amit ez alatt a pár nap alatt sikerült összegolfoznom. Ilyen vezetési élmény mellett azonban azt kell mondjam, minden tiszteletem azé, aki bármilyen szinten is képes megálljt parancsolni a jobb lábának.

"csak egy golf" engem maximálisan meggyőzött

Összességében maximálisan pozitívan tudok nyilatkozni a GTI-ről. Habár ez az egyetlen autó, amit ebben a kategóriában kipróbáltam, a sajtótájékoztatón elhangzott állítást részemről így látatlanban is a következőképpen egészíteném ki: aki egyszer beleül, nagyon nem is akar kipróbálni mást. Belekötni egyszerűen nem lehet az autóba, esetleg jó magyar szokás szerint az árába, amit elégszer hallhattam a lelkesedésemet nem mindig osztó barátaim körében.

A legfőbb érv tipikusan az "oké, hogy szép meg jó, de ez akkor is csak egy Golf" formájában hangzott el. Másik nagy kedvenc pedig a "kilencmillióér' már autót lehet venni" kezdetű zsolozsma.

Az én véleményem, hogy nem csak a GTI-nél, de úgy unblock a hetes sorozatnál ideje már elfelejteni ezt a csakegygolfozást. Tény, hogy vannak jobban hangzó névvel ellátott típusok és gyártók is, melyek miatt sokkal hamarabb hívja ránk a szomszéd a NAV-ot, mint "csak" egy Golf miatt. Ha azonban minőségben, felszereltségben, tudásban és főként élményben ez a széria kvázi ugyanazt teszi le az aszfaltra (sőt), akkor egy logó miatt aligha lesz bármivel is kevesebb, mint az ugyanennyi pénzért megvehető, maximum slusszkulcslobogtatásra jobban használható autók.

Aki elsősorban nem az utóbbi szempont szerint választ és ebben az árkategóriában gondolkodik, csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki a GTI-t.

Egy biztos: én rettentően nehezen adtam végül vissza.