Nos. Ez egy olyan téma, ami a tapasztalataim szerint pillanatok alatt képes kihozni az emberekből az eltérő elképzelések okozta feszültséget, és igen hamar (vagy elhamarkodottan) hozzánemértőnek minősítik egymást a vitapartnerek. Kábé mint a benzin vs. dízel vita... Pedig tényleg nincs szó másról, csak arról, hogy egyik is szereti a hifit, meg a másik is, csak máshogyan képzelik el a boldoguláshoz vezető utat. Ha elismerjük, hogy mind a két úton el lehet érni a kívánt eredményt, már jó úton járunk, azt hiszem.

 

Nos hát a kissé fellengzős bevezető után megpróbálok földet érni, és néhány keresetlen gondolatot írásba foglalni a témával kapcsolatban.

 

Passzív rendszerről akkor beszélünk, amikor egy-egy erősítőcsatornára egy-egy komplett oldal, vagy szub van kötve. Ilyenkor a hangszórószetteken a hozzájuk csomagban kapott, szerencsésebb esetben utólag hozzájuk profi által készített keresztváltók vágják le azokat a hangokat, amiket az adott hangszórók nem tudnak egyébként sem visszaadni, sőt, amik károsíthatják is a hangokat. Ha már a profi által készített passzív váltóról külön megemlékeztem, akkor kénytelen vagyok megemlíteni a belépő szíintű, avgy a még annál is lejjebb lévő hangszórószettek - mondjuk úgy - budget megoldását, amikor a költséghatékonyság jegyében mindössze egy megfelelően kiszámolt kondenzátorból áll a "keresztváltó", melynek az a célja, hogy a magassugárzó ne pukkanjon el. Igen, ilyenkor a mélyközepek a teljes tartományt kapják, "bírjaaaaz!" felkiáltással (bírja, bírja, csak hogyan...?).

 

Meg is érkeztünk az első kérdéshez, ugye? Hogy mire is jó a keresztváltó.

 

Autóhifi esetén különösen jellemző, hogy a zene minél tökéletesebb visszaadását több hangszóróval oldják meg. Ennek dióhéjban annyi a magyarázata, hogy az adott hangszóró a teljes hallható frekvenciatartománynak csupán egy részét képes optimálisan visszaadni, felépítéséből adódóan. Így például a magassugárzók például a 2-3 kHz alá legritkább esetben képesek lemenni. A mélyközepek nem képesek 40-50 Hz alá menni, a szubok pedig 2-300 Hz-nél nem szeretnek följebb kapaszkodni. Ennek a hangszórókban használt anyagokhoz, a mozgó alkatrészek saját tömegének, tehetetlenségéhez van köze. Szóval hogy optimálisan visszaadhassuk a felvett zenét, az adott frekvenciatartományra optimalizált hangszórókat szoktak alkalmazni (vannak szélessávú eszközök is, de ebbe ne menjünk bele, az nekem ingoványos talaj, ráadásul a használatuk autóban nem is jellemző...). Hogy ezek a hangszórók ne károsodjanak, illetve ne szenvedjenek a fölösleges tartományokkal, a jel útjába passzív rendszer esetén úgynevezett keresztváltókat építenek be, hogy az adott hangszóró csak azt a frekvenciatartományt kapja, amelyikre optimalizálva van... Passzív rendszerben tehát külső keresztváltókat alkalmazunk, ott gyárilag, vagy utólag beállított, de fix értékekkel vagyunk kénytelenek dolgozni.

 

Aktív rendszernél nincsenek ilyen elemek a rendszerben. Minden egyes hangszórót szükségszerűen egy-egy külön erősítő csatorna hajt meg. Felmerül a kérdés, hogy mi van az adott hangszórók számára káros hangokkal? Hát az, hogy egy külső, de dinamikusan változtatható, utánállítható elem, azaz aktív keresztváltó - vagy az ilyen hajtásra alkalmas fej - van beépítve a rendszerbe, így már az erősítőbe is csak az adott hangszóró számára optimalizált tartományok jutnak.

 

Előnye nyilvánvaló egy aktív rendszernek: olyan, mint az autótuning. Szabadon állítható a lesugározni kívánt frekvenciatartomány, nem szól bele a hangzásba egy esetlegesen gagyi anyagokból, vagy rosszul megépített keresztváltó, és bizony arra alkalmas eszköz esetén a vágási meredekség is szabadon állítható.

 

Itt ismét álljunk meg egy szóra. Mi is az a vágási meredekség. Ezzel az értékkel fejezzük ki, hogy a vágási pontot követően milyen mértékben csökkenjen a hangerő. Aluláteresztő szűrőnél értelemszerűen a vágási ponttól felfelé, felüláteresztőnél lefelé. Mértékét általában dB/oktávban szokták megadni. Tudni kell, hogy a 3 dB-lel erősebb hangot (vagyis nagyobb hangnyomást) kétszer akkora hangerőnek hall az ember, ebből adódóan tehát nem mindegy, hogy egy keresztváltási pont után 6dB/oktáv, vagy 24dB/oktáv a vágási meredekség. És minden esetben egyedi, hogy az adott körülmények között mi a jó. Ráadásul itt meg kell jegyezni azt is, hogy bizonyos meredekségű vágások esetében az a fizikai jelenség áll elő, hogy megfordul a fázis a vágási pont után. Szóval nem olyan egyszerű ez a vágás-dolog, mint amilyennek először tűnik. Szerencse, hogy passzív alkatrészek, keresztváltók esetén erre a tervezők gondolnak, és ezeket az alkatrészeket így is építik meg.

 

De tárjünk vissza az aktív megoldásokra. Az aktív hajtásra alkalmas fejek, vagy processzorok nemritkán tudnak digitális időkorrekciót is, azaz meg lehet határozni, hogy a beiktatott aktív alkatrészt követően a jelfolyamot hány milliszekundumos eltéréssel bocsássa el a hangszórók irányába.

 

Mi ennek a célja? Hát az, hogy a hallgató füléhez pontosan egy időben jusson el a hang, és a optimális esetben a szobában hallott hifihez hasonlóan tökéletes legyen a színpadi élmény... Röviden DSP-nek hívják az ilyen egységeket. Ja és ha nem mondtam volna: általában ilyen aktív hajtása alkalmas egységek esetén külön lehet játszani minden egyes hangszóró jelszintjével (hangerejével), és fázisfordításával is. Szóval ez az előnye egy aktív rendszernek, az abszolút, mindenre kiterjedő konfigurálhatóság.

 

És mi a hátránya? Hát ugyanez. Nagyon könnyű rosszul beállítani, és egy jó beállításhoz nagyon sok kísérletezés, vagy óriási tapasztalat kell. Egy igen komoly szakembernek is beletelik 2-3 órába, mire beállít egy ilyen rendszert, aki pedig nem ért hozzá, annak sanszos, hogy soha nem sikerül. Ez tehát a hátulütője. Meg az, hogy legalább kettővel több csatorna kell hozzá, mint a hagyományos passzív rendszerhez, ergo vagy egy hatcsatornás erősítő kell, vagy egy négycsatornás és egy monoblokk (egycsatornás szuberősítő) - vagy bármilyen - a szub számára. Esetleg nagyon profi rendszereknél külön erősítő a magasaknak, külön a közepeknek, külön a mélynek, esetleg minden egyes csatornának egy-egy erősítő, szóval lehet cifrázni...

 

És végül a gyakorlottabb olvasóknak talán szemet szúrt az elején a durva egyszerűsítés a passzív rendszer meghatározása kapcsán. Nem alaptalanul. Amit ma a mindennapi autóhifista használ passzív rendszer címszó alatt, az valójában nem teljesen passzív, hiszen való igaz, hogy a szett esetében a váltó óvja a magasakat, és nem engedi a kellő mértéknél lejjebb, valamint a mélyközepeket följebb, viszont a szubcsatornát, iletve nemritkán a szettek alját is bizony-bizony egy aktív keresztváltóval vágjuk meg, ami az erősítőn található. Ennek megfelelően az ilyen rendszerek valójában félaktív rendszerek, de a köznyelv simán passzívként emlegeti.

 

Ígérem, az esetleges későbbi szösszenetekben teszek még említést mind az aktív, mind a passzív rendszerekről.

 

És végül félreértés ne essék: nem gondolom egy pillanatig sem, hogy a passzátszél nekem köszönhető. Nem észt szeretnék osztani, mintha nekem fölösleg lenne, csak és csupán az a cél, hogy egy abszolút kezdő valahogyan a birtokába jusson azoknak az alapvető információknak, ami alapján az alapvető döntéseket meg tudják hozni.

 

Vannak nálam sokkal-sokkal nagyobb tudású és tapasztalatú emberek is, valahogy azonban ezek az információk nem jutnak el a fejekbe, helyette a fejüket fogják azok, akiknek meg már megvan. Pedig azok is elkezdték valahol, valamikor, mégis sokszor csak a "biztos vagy te ebben...?"-típusú kérdések útján próbálják terelgetni a többieket. Ez viszont nagyon kevés. A megoldásnak csak az egyik fele, hogy az embert ráébresztik: rosszul gondolkodik. A másik fele, hogy elmondják, miért.

 

Én nem tudom, ki hogy gondolkodik, csak elmondom, mivel találkoztam eddig. Hogy ez kinek milyen mértékben segít, azt nem tudom, remélem, a tapasztalatlanabbak okosodnak belőle, a tapasztaltabbak pedig nem fogják a fejüket miatta. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megkérjek mindenkit, ha már lehetőség van rá, jelezzék, ha az írásokban valami nagy marhaság került, hogy javíthassuk. Csak ne a nézetbeli különbségeket próbáljuk itt megvitatni, hiszen egyrészt nem erre van, másrészt pedig meglátásom szerint igyekszek pártatlanul mindent bemutatni, amivel találkoztam.