Budapest-Bamako rally. Bemutatni túlzottan nem kell, lényegében autózás a sivatagban két héten keresztül, mely minden autós lelkületű srác fejében már megfordult legalább egy gondolat erejéig. Milyen lehet ott lenni és csak nyomni neki a végtelen sivatagban, hadd szóljon!

Én mindig is az a típus voltam, aki a TV előtt tátott szájjal nézte végig az ötperces Dakaros összefoglalókat és utána órákig játszott a kisautóival. Erre itt van jó pár éve ez a "fapados" sivatagi őrültség és mi is felnőttünk, vagy legalábbis idősebbek lettünk. Verseny, ami nem is egy igazi verseny, mert ez egy humanitárius karaván, bár erről szerintem nem sok szó esik, maximum amikor a résztvevők a vízumért lobbiznak nevet Ahol autók mennek egy cél felé, ott nekem senki ne mondja, hogy nincsen verseny. Gép-gép, pilóta-pilóta ellen. Sok múlik rajta, kié az alkalmasabb jármű az adott feladatra, na és persze, hogy ki az ügyesebb pilóta (bár az gyorsan kiderült, hogy a navigátoron több múlik...)

Adott tehát a vágy, évek óta szemezünk a nevezéssel. Már tavaly eldöntöttük, hogy megyünk, felkeltem az íróasztal mellől, elmentem a bankba és befizettem a nevezést. Eddig minden könnyen ment. Elkezdtem újságolni a barátaimnak, jöttek a kérdések, amikre mondtam valamit, de a választ igazából magam sem tudtam akkor még. Nagyon nem voltam képben, mi hogyan történik, de egy biztos, a társak megvannak és nagyon menni akarunk. Az életben már sok mindent megéltünk, megoldottunk, ez most is így lesz. Ember tervez, ugye...

Na így NEM indultunk el 2015 januárjában. Érnie kellett még a történetnek. Ott és akkor lesz legalább 3 hét elfoglaltság, az első kihívás a munkahely és a család kérdéskörének rendezése. Gép is kell, amivel megyünk, meg a rengeteg idő az előkészületekre. Nyilván pénz is, de azzal előbb kalkuláltam, mint a sok-sok idővel, amit elvisz a felkészülés folyamata.

Hogy mennyi idő és pénz kell minderre? Mi most úgy érezzük, a versenyt megelőző szeptembertől a hazaérkezésig az összes létező szabadidő. Lehet a dolgokat gyorsabban intézni, ha végtelen a pénz. A pénz pedig sosem végtelen.

A következő akadály: lássuk mivel is menjünk. Igen, meg is van, a legjobb ha olyan autóval megyünk, amiben aludni is tudunk! Ohh, remek ötlet, nézzük végig mi fér bele a keretbe, mondjuk félmillió környékére. Persze magyar királyi forintban nevet Az se lenne a baj, ha műszakija lenne - na nem a papír, azt minden gép kap a megfelelő helyen - sokkal inkább műszaki alkalmassága elmenni 8.500 km-t, ilyen feltételek mellett.

Apropó, feltételek. Szerintetek egy Bamakóra szánt gépnek mi a nehéz? 3.500 km-t lemenni autópályán kb. 3 nap alatt, 500 kg extra felszereléssel és emberállománnyal, terepgumin, vagy Afrikában 5.000 km-t a sivatagi körülmények között, ismeretlen eredetű gázolajszerű löttyel? Na meg ugye az utóbbira felkészítve?

Szóval hol is tartottunk, válassz ennyiért valami lakókocsiszerűt, mindenkire rábízom, fusson egy kört a virtuális használtautó-piacon és utána lépjünk együtt tovább: nem, nem alszunk az autóban. A gépet szeretnénk inkább pénzé tenni befutásunk után, ez lett a következő irány. Gyors körbejárása a témának, mit ismernek ott, mit tudnak szerelni, mi bírja hosszabb távon a sivatagi kiképzést. Hamar összeállt a kép, igen, nekünk egy rendes terepjáró kell, lehetőleg a születési időnk környékéről, valami igazi, tudjátok, amire azt mondják, hogy ebben még volt anyag. Na és persze a motorja is legyen olyan típus, ami a világból kimegy és férjen el benne a cuccunk rendesen, tehát rövid terepesek nem jöhetnek szóba. Egyre jobban sikerült leszűkíteni a kört, mi is kell. Mindenképpen olyan autót kerestünk, ami tradicionálisan terep ikon volt. És lőn!

Folytatása következik!