Néhány keresetlen mondatot ejtenék erről a szókapcsolatról, hiszen egyre többet lehet olvasni autóhifis termékek neve mellé, vagy ilyen hirdetésekbe biggyesztve.

 

Mi tesz egy (autó)hifi terméket high enddé? A felhasznált anyagok minősége és a hangminőség? Igen, mind a kettő benne van, de a fenti két kategória sokszor viszonyítás kérdése, míg véleményem szerint a high end nem egy viszonylagos kategória. Ha az lenne, lenne létjogosultsága annak, hogy egy Alpine 9855-öst, vagy egy P88RS-t high endnek nevezzünk. De nincs.

 

Az igazi high end termékek az elérhető legjobb (tehát NEM a körülményekhez képest elérhető legjobb) hanminőségre törekednek, nem számít, milyen áron. Egy high end terméket ez tesz high enddé. Nem az árcédula, bár általában a súlyos összegek együtt járnak az ilyen elektronikával.

 

Vizsgáljunk meg egy autóhifi terméket ebből a szempontból! Fejegységnél például az már gyanús, ha a fej nem tartalmaz végfokot, hiszen akkor nem kell megkötni azt a kompromisszumot, hogy akár csak egy kikapcsolható végfok hangja beleszóljon a hangzásba (ugyanakkor ez fordítva is igaz: a mivel a belső végfok megléte a legtöbb esetben kizárja a kompromisszummentes hangzás lehetőségét, az ilyen "extrával" felszerelt egységek nemigen tekinthetők high endnek). Az ilyen fejekre egyáltalán nem lehet hangszórót kötni, csak erősítővel.

 

Általában ezek a fejek a minél jobb zavarszűrés érdekében rézből készült készülékházban laknak. A tápegységük, vagy azoknak olyan részei, amelyek nem kívánatos elektromágneses hullámokat bocsátanak ki általában ugyancsak külön dobozban foglalnak helyet. A fejen belül gondosan válogatott, összemért, azonos (és sokszor egyedi mérés alapján meghatározott) tulajdonságokkal rendelkező alkatrészek vannak. Van, hogy ügyelnek még arra is, hogy az elektromos jel útja már a fejen belül egyforma hosszú legyen, míg kiér az RCA csatlakozókig. Általában ezek a fejek egyáltalán nem játszanak le csak és kizárólag audio CD-t, tehát se MP3, se WMA, se iPod vezérlés. Ezek a formátumok ez esetben még csak olcsó kompromisszumnak sem tekinthetők... Nincs bennük egérmozi. Nincs bennük DSP. Általában külön, ugyancsak méregdrágán vásárolható meg hozzájuk a hozzávaló egység.

 

...Még hosszan lehetne sorolni, mi tesz egy komponenst high enddé, és a végeredmény mindenképp különleges egység, amit nem lehet minden boltban megkapni, és nem köszön vissza minden harmadik autóban, részint azért, mert a "mindennapi" autóhifistának egyszerűen nem éri meg ekkora összeget belefektetni egyetlen eszközbe (ezek darabonként elérik egy-egy komplett hifirendszer árát), másrészt nem készül belőlük annyi, hogy tömegigényeket ki lehessen szolgálni. Kicsit olyan, mint egy versenyautó: nem kötnek kompromisszumokat a megalkotásakor, és nem elérhetők a széles tömegek számára.

 

Íme néhány high end termék, már ami a fejet illeti:

- Clarion HX-D2.

- Alpine 7990R, vagy közismertebb nevén F1

- Pioneer DEX-P9

- Nakamichi CD700, ehhez volt szerencsém. Döbbenetes.

- Sony XES. Ez ritka, mint a fehér holló, talán sokkal ritkább, mint az összes többi, én egyetlen embert ismerek, akinek volt szerencséje hozzá.

- Sony CDX-C90R. Ezt is kipróbálhattam, ugyancsak lebilincselő élmény.

 

Lehetne még sorolni a különféle márkákat, termékeket, ha nem is túl hosszan. Ezek talán azok, amiről hébe-hóba lehet képet, vagy leírást találni az interneten is.

 

Ezeknek az eszközöknek új ára sokszor a félmilliót karcolássza Forintban, és használtan se nagyon lehet hozzájuk jutni csak 100.000.- környékén. Nemrég adtak el például az ebayen egy C90R fejet. Öt órával az aukció vége előtt (vagyis még mielőtt az igazi licit beindult volna) átszámítva úgy 80.000.- Ft-on állt... Annak ellenére, hogy magát a fejet úgy 1998 környékén dobta piacra a Sony. (Egyébként konkrétan tudom, hogy ebből a készülékből Magyoroszágon összesen kettő darabot adtak el annak idején, a többi mind használtan jutott az országba...)

 

Szóval valahol ez a high end. Nem akarok semmit lehúzni, és senkit elkeseríteni, de amit mostanság a boltok high endként aposztrofálnak, az szerencsés esetben kicsit kilóg az átlagból, ritka esetben az ember kap egy aududiofil hangzást - de sokszor még ezt a szintet sem ütik meg a "high end" tömegcikkek. De láttam már a kifejezést MNC, vagy SAL termék neve mögé biggyesztve is, ami már inkább a felháborító, mint a butaság kategóriája.

 

Ha van benne egértévé, vagy hozzá egy jó sok gombos távköpködő, esetleg egy DSP, vagy csak egyszerűen szép feltűnő a színe - na az mindjárt high end lesz a kereskedőnek, vagy eladónak, amit természetsen rendkívül fontoskodó, ugyanakkor sejtelmes arckifejezéssel ejt ki, hogy ha a júzer hallotta már valahol, akkor érezze a súlyát, ha meg még nem hallotta a szót, akkor tudja: most valami nagyon nagy dolog hangzott ám el... Közben a szó igazi, klasszikus jelentése elsikkad, ledegradálódik, és már nem azt jelenti, amire használták, hanem azt, hogy az eladó szerint bizonyára jó vétel lehet.

 

Pont mint az autóknál a "nemdohányzó" és a "keveset futott"...

 

Talán látszik az írásból, hogy nem lehet egyértelműen meghatározni a high end kategória követelményrendszerét, de egy eszközt megvizsgálva egyértelműen meg lehet állapítani, ha az high end. És félreértés ne essék: nem baj ám, ha egy termék nem high end, csak nem kell mindig mindent annak minősíteni, ami szerintünk kilóg az átlagból, mert egy olyan jelzőt használunk, ami megtévesztő, és/vagy szúrja a szemet. Holott ott van például az audiofil (vagy amerikás-tudományosan audiophile) mint jelző, ha valamit ki akarunk emelni az átlagból. Nagyon pontosan megmutatja maga a szó, hogy mit értünk ez alatt, és a kifejezés egyúttal ki is zárja a színes, csiricsáré limlomokat a kategóriából. Lehet, hogy pont ezért nem alkalmazzák...?

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!