Nem is tudom hol kezdjem. Az idei AMTS egyik meglepetése számomra, Máté autója volt. A Gerilla Garage standján álló pick up felett nehezen tudtam napirendre térni. Meghökkentő, szokatlan és paraszt. Egy darabig nézegettük az autót és próbáltuk megfejteni, hogy ez vajon az FX-36 vagy csak megtévesztés és egy másik autót hegedáltak szét Mátéék, a show kedvéért? 
Máté csak sejtelmesen mosolyog, de végül leírt mindent, ami az autóval és az építéssel kapcsolatos: 
 
"Honnan az ötlet? Ha már így rákérdeztetek, elmesélem.
 
Jópár éve már, hogy vettem egy E36 touringot. Nem sokkal a vásárlás után megtörtént az első átalakulás, és lett belőle FX-36. Ezt a rendszámot viselte a találkozókon, kiállításokon, és amikor feledékeny voltam, néha az utakon is.
Az FX-36-nak volt már pár külseje, páran már ismerhetitek, most nem megyek bele a részletekbe, van már pár cikk róla. Most az a lényeg, hogy hogy lett a MAD36!
Pofonegyszerű. Ideje lezárnom az E36 korszakomat, és új husira szert tenni. DE!
Nagyon sok, szépen megépült autót láttam már eladva, és leépülve az új tulajnál. Én ezt nem akartam! Nem akartam, hogy valaki reggel lemenjen az utcára, és egy lemezfelnis BacardiCola BMWbe üljön be, amit nem mosott le 2 hónapja. Az a dekor az enyém volt. Én csináltam, én használtam, velem van azonosítva.
De az FX-36-nak nem lehet csak úgy vége! Épp ezért kell neki egy olyan külső idén AMTS-re, amivel még ezt a szezont kibírja, megosztó, feltűnő, és utána érzékeny búcsút veszünk egymástól.
 
Az ötlet már egy ideje foglalkoztatott, de nem mertem még belevágni. Akarok egy E36 pickupot. NEM szépen, és nem csillivillin….parasztosan! MadMax stilusban. És azt ki akarom vinni AMTS-re!Így hát levágtuk a tetejét, „B” oszloptól kicsit hátrébb, és indult a menet. Ekkor szűk 2 hét volt AMTS-ig, tehát két hétvége, és pár éjszaka, mivel mindenki aki segédkezett nekem, dolgozik napközben. Igen, többen velem voltak ennek az agyszüleménynek a megszületésekor. Első hétvégén tehát lejött a tető, bekerült a cső, és megtörtént a plató felső részének kialakítása, a szárny, a platóajtó beszabása, „B”oszlop kialakítása,  a fémmunka nagyrésze. Ekkor voltunk ott, hogy hétfő van, és jövő csütörtökön be kell állni a vassal. Felnik meg még polírozódnak, tehát az sem biztos, hogy egyáltalán be tudjuk majd pakolni a vas alá csak úgy. Elől hátul letekertük a rugókat, megelőlegezve a felninek a helyet, majd hátul gyári állítón amennyire lehet megdöntöttük, elől pedig trükköztünk kicsit. Bár ez a 15-ös felnikkel nem volt túl látványos.
 
Meló után minden este mentem a műhelybe, és reszeltem valamit az autón, valamelyik barátommal. Beltér kipakolás, motortér rendberakás, amennyire lehetett kipucoltunk mindent, a felesleges dolgokat igyekeztünk likvidálni. Így nincs semmilyen kényelmi funkció az autóban, lámpák, elektromosablak, rádió…mind leves. Egy dologra figyeltünk, az index működjön!!!! ;) Eljött a hétvége, megint, és ez a szemét nem indul…sikerült az EWS-sel összevesznem, így egy nálam higgadtabb építőtársam, hideg fejjel szemügyre vette a dolgokat, és megtalálta a hibát, majd orvosolta. Nagyon fontos volt nekem, hogy önjáró legyen a vas, mert nem akartam AMTS-en tologatni! Beindult, juhhé, már álltam is ki vele, és indult a csiszolás. Ekkor már nem volt 1 hét AMTS-ig, tehát az utolsó hétvége. Mindent meg akartam csinálni ezen a hétvégén, mert tudtam, hogy AMTS előtti pár napban amúgy is rohanás van. Tehát le van csiszolva a vas, nekem nagyon tetszik, jöhet a plató. Munkahelyemről hoztam egyutas raklapokat, és már daraboltuk is fel őket, és szabtuk be a helyére. Persze szigorúan odafigyelve, hogy ne csak dísz legyen, hanem valóban bírja is a kiképzést. A bélés után jött a oldalfalak lemezelése, és azoknak a részeknek a „fényezése”, ami megúszta a flexet! Első lökös, hátsó „lökös”, bukócső, pár részlet belül…
 
Egyszercsak jön a telefon, kész a felni! Izgalom a plafonon! Alápakoljuk, és mintha oda lennének beszabva! Hátul még kellemetlen is, mert nem ül rá. Húztuk-toltuk előre-hátra, ugráltunk a platón, semmi…kivetük az állítót a hátsó rugók alól, de semmi…van még vagy másfél centi a gumiig. Elfogadtuk, mivel pár kilót kivágtunk belőle.
 
Utolsó napok jöttek. Le kell még festeni a fékeket, felhekkelni az első lököst, bepakolni a belsejét, megcsinálni a Gerilla Garage csatornánknak a szöveges részt (mert ugyebár az egész „építés” rögzítve van, és készül a videó!), és még megannyi „csak 10 perc”-es műveletek. Végül csütörtök hajnali fél3-kor pár apróságot kivéve kész. Csodás érzés volt, ahogy láttam egyben azt, amit addig csak a fejemben láthattam. Délután jött a tréler, előtte utolsó simítások. Emblémák, pár apróság, és már állt is fel a vontatóra. Na, és itt jott az első „hoppá”. Hát csak beült a segge! :D Gyönyörűen fekszik az ív a gumin! Leszarom, majd kint megperemezzük SOSben, csővel. Nem akarok most a Hungárián közlekedni vele, csak annyi kell, hogy ne szedje szét a gumit! A peremezés meg is történt, ahogy kint leálltam a trélerről, hátul elfér, elől pedig nem tekergetjük a kormányt sokat, és nem lesz baj! De lett! Ahogy ráfordultam a pavilon bejáratára hátul visszafogott csattanással (amire még a drift boxutcából is odanéztek szerintem) jelezte a féltengely, hogy ő köszöni szépen, de most megunta, és megadta magát. Így hiába minden igyekezet, sajnos mégis tolva ment be a MAD36 a pavilonba, legnagyobb sajnálatomra.
 
Már megszoktam a kiállításokon, találkozókon, hogy mindig két táborra szakad a közönség, aki az autómat nézi. Így volt most is. Az egyik, aki egy lecsiszolt, félbehagyott, elvágott roncsot lát benne, a másik pedig, aki veszi a fáradtságot és megnézi a részleteket. És mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik! A szárny a csomagtér ajtó tetejéből készült, a lökösöket teleszkóp gömbök tartják, oldalt egy ajtó díszléc a „beömlő”, a plató ajtót biztonsági övek fogják…
 
És csak hogy az elmúlt pár nap visszatérő kérdéseire válaszoljak:
 
- Igen, ez kész van! (természetesen pár apróság még lesz vele, de alapjaiban ez marad!)
- Nem, nem akarom lefényezni, sem lelakkozni, sem szálrahúzni!
- Igen, így rozsdásodni fog!
- Nem, nem járok vele utcán! (bár ha valaki megoldja nekem igazán megköszönném! :D )
- Igen, látott már orvos!
- Nem, nem fájt a szívem! Előttem lebegett a kész autó képe!
 
Mik a tervek? A tervek AMTS-ig voltak megírva! Most már kicsit jobban ráérünk, improvizálunk. Vissza akarom emelni az autót picit, csak hogy elférjen a kerék, le kellene lakkozni a platón a fát, valószínűleg kap egy CO sperrt, és kivisszük egyet csapatni Tökölre…kb ilyenek.
 
Ha lehet szpesől tenksz rész, akkor:
 
Itt is szeretném megköszönni a közreműködőknek a segítséget:
 
Molnár Attila Moa, Varga Zsolti, Csizik Roli, Sófalvi Gergő & Norbi, Leo, Dave Smith, Hajek Péter, Gálffy Gábor & Gálffy Tuning, Tony, Peller Ferkules! "
 
Egyébként a Gerilla Garage Youtube csatornáján megnézhetitek, hogyan alakult át az autó! 
 
KATT IDE és IDE!