Mindenkinek van egy meghatározó élménye, ami után igazi benzinvérűvé válik, vagy egy olyan élmény, ami után kialakul a vágy egy bizonyos autó iránt. Teljesen mindegy, hogy apu Ladája, vagy egy filmben szereplő kultikus járgány, netán az utcán elsuhanó sportkocsi látványa, de attól a pillanattól kezdve, amikor befészkeli a fejünkbe magát a gondolat és a birtoklási vágy, onnantól nehéz parancsolni a szívnek. Azonban az álomautók, legalábbis a legtöbb esetben, elég drága játékszerek és nem mindenkinek adódik meg, hogy hozzájuthasson. Szerencse vagy sok pénz kell hozzá, ez már biztos, de ha pozitívan állunk a dologhoz, akkor simán megvan a lehetőség rá, hiszen tudjuk: Minden fejben dől el! Na, de ne osszam az észt, főleg nem unalmas közhelyekkel! Nézzük, hogy Suguru Ishiai, hogyan jutott hozzá ehhez a kék NSX-hez! 

Suguru még 10 évesen kapott egy távirányítós kisautót. A mini NSX hamar rabul ejtette hősünket. Aztán telt-múlt az idő, a kisfiúból fiatal srác lett, aki már 16 évesen kormány mögé ülhetett és fokozatosan elsajátította, hogyan kell keresztbe közlekedni az autókkal. Rövid idő elteltével megvette első autóját, amivel tovább hódolt szenvedélyének a helyi pályán. Ekkor még nem volt lehetősége megvenni álmai járgányát, de azért így sem panaszkodhatott, hiszen JZX90 Mark II, JZX 100 Cresta is volt a kezei között. 2012-ben még mindig nem volt meg az álomautó, azonban egy amerikai utazás olyan nyomokat hagyott benne, hogy már nem volt messze a beteljesülés, csak éppen ő ezt még nem is sejtette. A SEMA-ra utazott és, elmondása szerint, nem volt semmi olyan, ami feltüzelte volna. Hazafelé még megvette a Super Street magazin legfrissebb számát, aminek a címoldalán Michael Mao twin turbós NSX-e figyelt. A piros, szélesített autó látványa annyira magával ragadta Suguru-t, hogy újra előtörtek az emlékek és már a hazaúton böngészni kezdte a netet egy elérhető példány után. Sajnos nem volt olyan, ami megfelelt volna emberünknek, mert Japánban bal kormányos kiadást találni, nem éppen sétagalopp. Aztán 3 év elteltével csak sikerült találni egy épkézláb példányt, viszonylag közel. Suguru egy percig sem gondolkodott és rávetette magát az autóra. Na most ez eddig tök jó. Sikerült hozzájutni a gyerekkori álomhoz és a legtöbben valószínűleg hátradőlnénk és órákon át csak nézegetnénk a garázsban. Suguru viszont másképp képzelte el a dolgot. Ő ugyanis driftelni szeretett volna a kocsival, viszont találkozókon is meg akart jelenni. Úgyhogy kitépte a gyári futóművet az autó alól és Air Runner levegős rendszert épített be, Airlift Performance vezérlővel. Ezután felkerültek a Work Emotion D9R felnik, elöl 9,5x18, hátul pedig 10,5x19-es méretben, 215/35 és 275/30-as gumikkal szerelve. A következő lépés, a fényezés előtt, néhány kiegészítő beszerzése volt. Taitec első lökhárító, karbon légterelők, Route KS küszöbök, Origin hátsó diffúzor, karbon hátsó szárny és antenna az S2000-ről felpattintása után saját kezűleg fényezte az autót Tiffany kékre, ami elsőre durván hangzik, de remekül áll a kocsinak. A beltérben Bride Exas III ülések, Takata övek, új kormány, Work Bell Repfix  aggyal és Mac Tools csavarhúzó formájú váltógomb jelentik a változást. Mivel driftelni is szeretett volna a tulaj, ezért a teljesítmény környékén is szükség volt/van változtatásokra. Első körben egyedi rozsdamentes kipufogórendszer került az autó alá. A kérdés csak annyi, hogy vajon ennyi elég a csapatáshoz? Suguru azt mondja, simán elég, csak éppen nehéz megindítani az autót, mert fantasztikusan tapad az útra. Ettől függetlenül a tervek között szerepel két turbó beszerelése és egy új szín is. Szerintem ezen nem is kell fennakadni. Mindannyian ismerjük az érzést, hogy sosem elég. Kíváncsian várom, mi lesz belőle! Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 




 

Forrás: Super Street