Versenyautókról írni mindig hálás feladat, hiszen mindenki szívesen olvas azokról a kocsikról, amik egykoron versenypályán bizonyítottak. Általában ezeknek az autóknak olyan utcai gépke voltak az alapjai, amiket már gyári állapotában is szeretett a közönség. A cikkben szereplő masina viszont egy olyan rohadt unalmas és semmitmondó szerkezet, hogy elképzelni sem tudom, hogy ki vetemedett arra, hogy vásároljon magának egyet.

A Mercury Lynx, vagy ha úgy jobban tetszik a Ford Escort amerikai változata, mindennek nevezhető csak izgalmasnak vagy szépnek nem. Ráadásul a motorkínálat sem volt valami komoly. 1.6 szívó vagy ha nagyon meg akarta valaki szívatni magát, akkor a 2 literes dízel erőforrást választotta, amit egyébként a Mazda gyártott. Ennek ellenére ez fogyott a legjobban a Mercury-nál és egészen 1987-ig gyártották a típust. Na de jogosan merül fel a kérdés, hogy miért foglalkozik egy olyan oldal, mint a Speedhunters, egy olyan autóval, mint a Lynx?

A válasz nagyon egyszerű. Amikor az oldal riportere ellátogatott az Impeccable Inc. műhelyébe (?), ahol egy versenyre felkészített AMC mellett állt ez az érdekes szögletes izé. Elsősorban nem azért különleges ez a kocsi, mert versenyautó, hanem mert ez az egyetlen példány a világon ebből a kocsiból! Még 1983-ban építették az SCCA Pro Rally-ra és a Ford-Mercury még egy rallyversenyzőt is intézett, Taisto Heinonen személyében, aki a 82-es bajnokságban volt bajnok. A gond csak annyi volt, hogy nem volt túl sikeres vállalkozás a dolog, mert a 12 szakaszból álló versenysorozatból 4-szer tudtak elindulni és egyszer sem sikerült célba érni.

A kiszélesített bódét a Gartrac készítette el, csakúgy, mint az átalakítást fronthajtásról hátsókerekesre. Az új, egyedi alváz és bölcső jóvoltából a motor közelebb kerülhetett a középponthoz, ezáltal jobb súlyelosztást is sikerült elérni vele. Az sem meglepő, hogy elég sok alkatrészt az MkII Escorthoz gyártottak annak idején, de itt is felhasználták. A matricák mellet az eredeti Hella Rallye 2000 lámpasor erősíti a versenysportos megjelenést.

A felnik is az eredeti Panasport görgők, amiből plusz két darab található az autó hátuljában. Érdekesség, hogy azokon még azok a gumik vannak felszerelve, igaz, túl sok hasznuk nem lenne, mert ezek még 1983-as darabok. ez eddig tök jó, meg minden. Megvolt a töri lecke, megtudtuk, hogy mennyire felesleges volt ezt az egy példányt is megépíteni.

Van még valami? Persze! A motor! A géptető alatt ugyanis egy fantasztikusan felújított Ford-Cosworth BDG, 2 literes 4 hengeres erőforrás található, amit még a Firestone Motorsport McLaren M81 Mustang részére fejlesztettek ki. Mielőtt a Mercury-ba került volna, még Terry Hoyle alakította át kicsit, hogy alkalmas legyen a rally versenyekre. Gratrac száraz olajozó rendszer, két darab 50-es Weber karburátor és Terry Hoyle-féle kipufogórendszert kapott és  a 110-es üzemanyaghoz is átalakítottak pár dolgot. Innen 5 sebességes ZF váltón keresztül jut el az erő hátra, amit megerősítettek a nagyobb teherbírás érdekében, és a váltóalagút is teljesen egyedileg készült.

A beltérben is uralkodik a rally feeling, de ez természetes, hiszen versenyautóról beszélünk. Amire mindenki odakapja a fejét, az a 12.000-ig skálázott fordulatszámmérő, de az 1120 mérföld is érdekes részlet lehet, illetve a navigátornak felszerelt olvasólámpa is. Chad és Ray 2015 óta tulaja ennek a kocsinak és előtte 30 évig állt egy gyűjtő garázsában, viszont nem fog örökre megmaradni, mert rengeteg futó projektjük van és ezzel már nem akarnak foglalkozni. Úgyhogy csak reménykedhetünk, hogy egyszer még fogjuk hallani ezt a motort 12ezres fordulaton üvölteni! Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 



 

Forrás: Speedhunters