Igen, megint egy restomod építés. Nem csak azért kerül fel mostanában több ilyen az oldalra, mert erre gerjedek, vagy nem létezik más, egész egyszerűen tele van az internet ezekkel a csodákkal. Véleményem szerint a legtökéletesebb megoldás, hogy még jobb legyen az általunk kedvelt klasszikusok valamelyike és így tudjuk igazán, még jobban kiélvezni ezeket a gépeket, mielőtt az elektromos közlekedőedények átveszik az uralmat. (Már ha át fogják valaha ugyebár.) Nem vagyok maradi, de nálam egy autó akkor igazán jó, ha 8000-et forog, 20 litert eszik és üvölt benne valami nagyköbcentis, sokhengeres motor. Szomorú helyzet viszont az, hogy ma már 4 hengeres motorokra is azt mondják: sokhengeres. ebbe most nem megyek bele, majd inkább máskor. Nézzük inkább a képeken szereplő kortalan formával rendelkező BMW E9 CS modellt! 

Anthony Neu és Brednan Digel még 6 évvel ezelőtt vásárolta ezt az 1974-es gépet, ami akkoriban mindössze egy üres héj volt. Ugyan kaptak pár doboznyi alkatrészt az autóhoz, de az még íg is kevés volt arra, hogy saját erőből arrébb álljon egyszer, de a srácok számára pont ezért volt tökéletes alap. Igazi Outlaw gépet akartak faragni a BMW-ből. 

(Mi is az az outlaw stílus? Nos, nincs kőbe vésett szabály rá. Az igazi outlaw gép megtartja az eredeti formákat, de mégis kicsit másképp, saját elképzelés szerint van alakítva és a kreatív, egyedi megoldások teszik azzá. Nehéz pontosan megfogalmazni, úgyhogy inkább keressetek rá pár outlaw építésre, és akkor tisztán látszani fog, hogy mitől más egy ilyen, mint a többi. Főleg Porsche-kat fogtok találni. )

 

Szóval fogták a kupét és leöntötték feltűnő, Inka Orange árnyalatú festékkel, de előtte felkerült még a Group 2 bodykit, amitől igazán kivállasodott az öreg vas. Ezzel együtt az összes króm eltűnt az autóról és a szettet egybeolvasztották a karosszériával az egységesebb megjelenés érdekében. Elöl egy elég méretes kötényt találunk légbeömlőkkel, hátul pedig a csomagtartó kapott egy kisebb kacsafarok szárnyat. A kiszélesedett kerékjáratokban simán elférnek az elöl 9, hátul 11x17 méretű egyedi BBS felnik, magnézium közepekkel. Azonban az igazi csoda a géptető alatt található! 

Felnyitva a motorháztetőt az E46 M3-ból ismert S54B32-t találjuk, ami jelen esetben 6 darab "trombitát" kapott. Az Alpha N-Tune, az egyedi üzemanyagellátó rendszer és az egyedi kipufogórendszer eredményeképp, 350 lóerő szabadul a hátsó kerekekre, ami egy 1974-es autó esetében elég jónak számít, a hangja pedig.... ITT EGY VIDEÓ hozzá! 

A motorhoz 5 sebességes ZF váltó csatlakozik, eredeti M3 kuplunggal és lendkerékkel. 

A futómű esetében, elöl, E30/E36 elemeket, hátul pedig E28 hátsó hidat találunk, valamint Ground Control állítható futóművet, illetve minden lehetséges ponton megerősítették a futóművet. Elöl E36 M3 nyergek és tárcsák, hátul pedig E28 M5 fékek lassítják az autót. 

Az utastérben nincs semmi oda nem illő megoldás. Egyedül a Scheel ülések és a Momo Prototipo kormány jelentik a változást. Külön érdekesség, hogy a gyári műszerek tökéletesen működnek a motorral, így nem volt szükség digitális eszközök telepítésére, valamint hiába keresünk fejegységet és hangszórókat, ebben az autóban csak a motor hangját élvezhetjük! 

Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 


 

Forrás: Motortrend