Első ránézésre egy 323-as Mazdát látunk, szép fénnyel és polír felnikkel. Mint az esetek többségében, a látszat most is csal. Ez ugyanis nem egy hétköznapi Mazda.

Kezdjük az elején! Bendegúz családjában több is megfordult már a japán gyártó autói közül, így nem is volt kérdés, hogy a srác milyen gépet fog hajtani. Korábban egy összkerekes turbós BF-et hajtott, amit aztán el kellett adni. Ezután ment az agyalás, hogy mi legyen a következő gép. BMW, Lexus is képbe került. Most menjünk kicsit vissza az időben, amikor is Bendegúz apukája vett magának egy BF turbót, amit alkatrészkutatás közben talált valahol. Az autó éppen akkor érkezett vissza fényezőtől és mivel fiatal korában apuka pont egy ilyet hajtott, egyből szerelembe esett. Elkezdett alkudozni, majd egyszer csak a család műhelye előtt landolt a gép. Az autó erősen félkész állapotban volt, de a bódé teljesen fel lett újítva és az ülések illetve kárpitok már gyári újra(!) lettek lecserélve. A motorban 200.000 km volt és ezzel mindenképp foglalkozni kellett. 

Térjünk vissza oda, amikor Bendegúz autót keresett. Megnézett több jelöltet, de egyik sem fogta meg igazán, és ekkor jött a gondolat, hogy a 6 hónapja porosodó kocsit kéne befejezni. Első körben a motort újították fel. Csakis új alkatrészekkel lett felújítva, kapott kovácsolt dugattyúkat, változó geometriájú turbót (ami egyébként nem volt egyszerű feladat és kb. 3 hónapon át vadászták) és egy HKS utánzat lefújószelepet. Janó féle 50-es rendszer is felszerelésre került, így lehet vele lopakodni, de tud hangoskodni is ha kell.  Miután összerakták a motort, 50 km-el később a kuplung megadta magát. Semmi baj! Jöhetett a kevlár verzió! Hajtáslánc, motor kész, következő lépés a futómű. Az állítható cucc iszonyatosan kemény volt, úgyhogy Bendegúz elvitte Katonáékhoz, ahol a rugót kicserélték egy lágyabb KW változatra. A képeken a legmagasabb pozícióban van a kocsi, de nem is az a cél, hogy karcoljon mindenhol, mert ez az autó másról szól. A jobb úttartásért az Ultraracing 2 pontos első és hátsó merevítők gondoskodnak. A kerékjáratokban Lenso felnik figyelnek. A 7,5x17-es görgők telibe lettek polírozva és 195/40-es Vredestein gumikat kaptak. 

A beltérben Nardi kormány és a hozzátartozó váltógomb az első ami feltűnik. A műszerfal digitális és abból is a ritkább, kékes-fehéres fényű. Az ülések kockás huzattal rendelkeznek és elöl kagylók tartják a sofőrt és utasát. (Ennek lesz még jelentősége!) A szórakoztatásról JVC fejegység, Hertz hangszórók, Macrom mélyláda és egy 1200-as Macaudio erősítő gondoskodik. 

Bár igazából a hifi-nek nincs túl nagy jelentősége, hiszen a sofőr inkább a motor hangját hallgatja menet közben. A teljesítmény viszont nem lesz megbolygatva, hiszen a 900 kg-os autót elég jól mozgatja a 140 lóerős motor. 

A bódén található összes kiegészítő gyári, ez ugyanis egy eredeti TWR kiadás, amit eredetileg japán belpiacra, Ausztráliába és néhányat Angliába is gyártottak. A lökhárítók, a küszöbök, a digitális műszerfal és a kockás belső ezért különleges. Az autó valójában jobbkormányos volt, de ezt balosították utólag, úgyhogy mondhatjuk, ez az egyetlen példány létezik Európában. Éppen ezért a tulajdonos nagy megbecsüli a kocsit és csakis napsütéses időben használja. Legutóbb például a Zsámbéki Tuning Show-ra gurult ki vele, ahol a Carstyling zsűrije díjazta is a gépet. Szép munka!