Nem kell japán autó rajongónak lenni, hogy találkozzunk a HKS nevével. Egy olyan cég, ami turbószetteket, karosszéria, futóműalkatrészeket készít egészen a 70-es évektől, egyetlen cél érdekében: Erősebb és gyorsabb autókat hozzanak létre, mint ami a gyárból kigurult. 
 
A céget 1973-ban alapították és a Fuji hegy lábánál található a főhadiszállás. Az egész egyetlen emberrel indul, akit Hiroyuki Hasegawa-nak hívtak, aki a Yamaha egyik mérnöke volt és bolondult a sportautókért és a teljesítményért. A cégnél töltött évek alatt egyre biztosabb volt benne, hogy még jobb motorokat tudna készíteni, ezért elhagyta a Yamaha-t és összeállt barátjával, Goichi Kitagawa-val és az induló tőkét a Sigma Automotive adta, így megalakult a HKS, ami a Hasegawa-Kitagawa-Sigma kezdőbetűkből áll össze. Egy régi tejgyár volt a cég központja a Fuji lábánál. 
 
A cél az volt, hogy a gyári motorokból nagy teljesítményt varázsoljanak és olyan alkatrészeket gyártsanak, amit a gyártók nem kínálnak egyik modelljükhöz sem. Azonban ez csak az egyik elképzelés volt, a legfőbb célkitűzése az volt Hasegawa-nak, hogy a legjobb versenymotort építse meg a világon. Ehhez pedig először is nevet kellett és főleg pénzt kellett szerezniük maguknak, hiszen egy teljesen egyedi motor megépítéséhez és a fejlesztésekhez rengeteg pénzre van szükség, ami viszont nem állt rendelkezésre. Úgyhogy "kicsiben" kezdték és turbó fejlesztésbe kezdtek. 
 
1974. júliusában, alig egy évvel a cég alapítása után, elkészült az első HKS turbó, amit FET-nek hívtak. Ez kifejezetten a Nissan L20 motorhoz készült és azon belül is a Kenmeri Skyline-hoz. Maga az autó elég népszerű volt a fiatalok között, ez a szett pedig erőssé tette a kocsijukat, úgyhogy borítékolható volt a siker. A gyári Kenmeri 114 lóerős volt, de a HKS szettel ez 158 lóerőre emelkedett, ami 40%-os teljesítménytöbbletet jelent, egyetlen alkatrész beszerelésével. Az időzítés nem is lehetett volna jobb, mert akkoriban volt a nagy olajválság és a nagy benzintemetőknek egyre kisebb volt a piaca, viszont az emberek mindenképp szerettek volna olyan autókat, amik nem harmatgyengék. 
 
Külön érdekes, hogy az inspirációt, amerikai piacról szedték (Chevrolet Corvair Monza) és beszereztek egy turbót, majd darabokra szedték és megalkották a saját verziójukat a Celica 18RG motorjához, valamint az L20-hoz készült alkatrészeket is továbbfejlesztették. Mindez pedig 1977-ben történt, amikor már a HKS elég komoly hírnevet szerzett magának. 
1981-ben pedig megalapították a HKS USA leányvállalatot, hogy az amcsik se maradjanak ki a jóból. 
 
A 80-as években továbbfejlődött a technika és érkeztek a benzinbefecskendező rendszerek valamint egyre több elektronika és a HKS sem szeretett volna lemaradni és elkezdték saját vezérlőiket kifejleszteni. Ilyen például a Turbo Timer, ami nem engedi leállni a motort, amíg a turbó vissza nem hűl, vagy az elektromos szelepvezérlés. A cég egyre nagyobb sikereket ért el, viszont még mindig nem érték el az eredeti célt: Megépíteni a legjobb versenymotort a világon. 
 
Kis kitérő következik. A MidNight Club-ról már olvashattatok korábban. Ez volt az a csoport, ahol illegális versenyeken, a legnagyobb végsebesség elérése volt a cél és minden tuner azon dolgozott, hogy az általa készített alkatrészeknek köszönhetően érjék el a versenyzők a 300 km/h álomhatárt. Az első pedig az ABR (Air Breathing Research) által épített autó volt, ami egy DeTomaso Pantera volt és 307.69 km/h-val tudott száguldani a Yatabe, nagysebességű tesztpályán, 1981-ben. Ez nagy dolog volt, de zavaró, hogy nem japán autóval érték el a rekordot. Ezért a HKS nagy munkába kezdett és megépítették az M300 névre hallgató Celica/Supra XX modellt, amiben 5 MG motor dolgozott 600 lóerővel és ezzel sikerült elérni a 301.25 km/h-s sebességet. Ez elég nagy dolognak számított és más cég lehet, hogy hátradőlt volna, de a HKS-nél ez még csak a kezdetet jelentette. 
 
 1984-ben sikerült az eredeti álom közelébe jutni és megalkották a HKS 134 E motort, amit rally és gyorsulási versenyeken használtak. Az alap a Mitsubishi G54B blokk volt és erre építettek fel mindent a cégnél. A négyhengeres motor 276 lóerő leadására volt képes, turbó nélkül! Úgyhogy a HKS összeállt a Ralli Art-tal és beépítették a Mitsubishi Starion, B csoportos rallyautóba. Az egyetlen probláma viszont az volt, hogy a kocsit át kellett alakítani összekrékhajtásúra, mert csak így volt esélyük a "nagyok" ellen. Úgyhogy  Hasegawa a Pajero-ból vett ki pár dolgot és a jobb súlyelosztás érdekében hátra helyezték a motort, így pedig megszületett a HKS Starion D404. A szomorú viszont az, hogy az autó nem tudott indulni egy futamon sem, mert mire elkészült, a B csoportot betiltották..... 
 
1990-ben építettek egy 826 lóerős twin turbo Supra-t, kifejezetten gyorsulási versenyekre, ami 7.91-es időt futott. Fejlesztettek egy V12 motort is a Formula-1 számára, ami 670 lóerős volt és akár 13000-et is képes volt forogni, viszont sosem versenyeztek vele. 1991-ben viszont egy olyan alaphoz nyúltak, ami már gyári állapotban is tökéletes volt, ez pedig az R32 GTR, amit teljesen az alapokról kezdtek megépíteni. Az autónak erősnek és strapabírónak kellett lennie. Beépítésre kerültek a Twin Power HKS GT turbók, HKS V-Cam rendszer változó szelepezérléssel és így 591 lóerőt préseltek ki az RB26 motorból. Így született meg a Zero-R, ami az első olyan autó, amit teljes egészében a HKS épített és az egyik legdurvább szerkezet, viszont annyira drága volt előállítani, hogy nem került sorozatgyártásba. Mindössze 10 darabot készítettek, amiből, jó esetben, talán 4 darab létezik még. 
 
A Japán Túraautó Bajnokságban is szép eredményeket értek el, annak ellenére, hogy a JTCC-ben elég komoly előírásoknak kellett megfelelni és a HKS volt az egyetlen, aki saját fejlesztésű motorral állt rajthoz. Az R32-k uralták az A-csoportot, Japánban és Ausztráliában is, ahol aztán a Calsonic R32 megkapta a Godzilla becenevet, ami a GTR-ek jelzője maradt örökre. A jellegzetes, zöld, lila, piros dekor, a fekete autón és a zöld fényszórók pedig felejthetetlenek. A HKS viszont a Time Attack versenyeken is szépen szerepelt és 1995-ben építettek egy R33-at, amivel rekordidőt mentek a Tsukuba pályán. A 2000-es évek elején pedig egy Toyota Altezza-t építettek és megdöntötték a korábbi rekordot. 2006-ban visszatértek a CT230R jelű autójukkal, aminek az alapja a Mitsubishi Lancer Evo 8 volt 552 lóerővel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a HKS a drift világában is ismert és 2002-ben a D1-ben indultak Altezza-val és S15 Silvia-val, ami a Turbee becenevet kapta, az oldalán található darázs logo miatt. 
A HKS így még nagyobb hírnévre tehetett szert, hiszen a drift durván megviseli az autókat és aki ott jól teljesít, az valószínűleg máshol is sikeres lesz. Azonban azt tudni kell, hogy a HKS sosem ragadt le egy kategóriánál és még motorokhoz is hozzányúlt! 
 
2016-ban viszont nagy csapás érte a céget, mert 71 éves korában, Hiroyuki Hasegawa elhunyt. Neve, illetve a cég, amit alkotott, mindenhol jelen van, legyen az motorsport vagy csak épített, tuningautó. Aki szereti az épített járgányokat, hálás lehet ennek az embernek, mert olyat adott, ami megváltoztatta a világot és jobbá tette minden benzinvérű számára.