Már nincs az a nagyon kabriózós idő, de azért még felbukkanhat egy-egy olyan példány, amiről érdemes pár szót említeni. Ilyen például a képeken látható E46, aminek a tulajdonosa már az iskolás évek alatt is szeretett volna egy szép, gyors és különleges autót magának, viszont kezdetben nem bajorral próbálkozott. 
 
Radmir először vett magának egy WRX STI Impreza-t, amiről hamar kiderült, hogy nem az ő pénztárcájának van kitalálva, mivel egyszerűen nem bírta finanszírozni a javítási költségeket, úgyhogy hamar eladósorba került a kocsi és ezután vett magának egy Subaru Legacy BL-t. Nem annyira feltűnő, viszont megfizethetőbb és talán, kevésbé problémás. Ez utóbbi részben igaz is volt ,egészen addig, amíg be nem szerelte az állítható futóművet és onnantól igazi kihívás volt használni az autót napi szinten. Felfigyelt még egy levegős szettre, de elfogyott a lendület és kiábrándult a Subaru-ból, úgyhogy más alap után nézett. 
 
Radmir végül kinézte magának a legolcsóbb E46 kabriót a piacon, mivel tudta, hogy teljesen át fogaj alakítani, így majdnem mindegy volt az állapot. Megrendelte hozzá a Pandem szélesítéseket, átalakította a géptetőt és így megvan az M3 kinézet illetve plusz szellőzők is beépítésre kerültek. A visszapillantók is a csúcsmodellről érkeztek. Ezután pedig jöhetett a szín, ami a gyári palettáról került kiválasztásra. Az Individual Wildberry Red egy igen különleges árnyalat, amivel lehetetetlen mellélőni. 
 
Ezt követte a megfelelő motorizáltság. A sorhat stabil és jó motor, viszont végesek a lehetőségek. Turbósítani lehet, de nem biztos, hogy ki fogja bírni a megnövekedett teljesítménytöbbletet, kivéve ha rálocsolunk egy vödör pénzt....vagy a projektre szánt pénz egy részéből veszünk egy 2JZ-GTE motort, amihez automata váltó csatlakozik és így nincs szétküldve sem, kicsit megpiszkáljuk és máris 400 lóerővel lehet gazdálkodni. Legalábbis Radmir ezt az utat választotta. 
 
Most már megvan a külső módosítások egy része, van erő is, jöhet a futómű és a felni. Ekkora szélesítések mellé egy 8,5-es szett nagyon bután nézne ki és ezt Radmir is tudta. A Work Kranze Vishunu elöl 11x19 225/35, hátul pedig 13x19 275/30 méretű gumikkal. Már önmagában ezek is borzasztó méretek, viszont még így is szükség volt 3, hátul pedig 4,5 centis nyomtávokra. A futómű természetesen levegős, amit a gyári gátlókra építettek és a rendszer elemei a hátsó üléssor helyére kerültek beépítésre, hardline csövezéssel. 
 
Mik a további tervek? Jelenleg semmi. Radmir két éve építi az autót és csak néhány hónapja tudja élvezni, úgyhogy inkább arra koncentrál, hogy jövőre minden nevesebb eseményen kint legyen az autóval. 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Forrás: Lowdaily