Feltételezem sokan láttátok a Halálos Iramban legutolsó részét, ami már lassan olyan mint egy videójáték vagy szuperhős mozi, tele olyan jelenetekkel, ami egyszerűen fittyet hány a gravitációra és úgy egyáltalán mindenre, viszont sosem azért néztük, mert dokumentumfilmet akartunk látni, hanem leginkább az autók miatt. Érdekes, hogy az első részben főleg a japán gépek voltak főszerepben és aztén szép lassan már szinte csak amerikai benzinfalók száguldanak a filmvásznon, de szerintem ezzel nincs is baj. 

Ha ki kéne választanom a kedvenc autómat a filmből, akkor a vége felé megjelenő Charger lenne az. Nem gondolom, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel, de amikor begurult ez a hihetetlenül lapos és széles, középmotoros szörnyeteg, akkor azért rendesen elgyengültem és inkább egy bemutatót néztem volna, mint azt, ahogy Dom és tesója gyepálja egymást szobákon keresztül, de nézzük inkább, hogy mitől olyan nagy szám ez a kocsi!  

Először is kezdjük ott, hogy az a SpeedKore építette, akik már többször szerepeltek az oldalunkon és sok más amerikai csodát, köztük egy full karbon Chargert is köszönhetünk. Összesen 9 darab készült ebből a dögből és állítólag, több mint 1 millió dollárt szórtak el csak erre a projektre és az autó a Hellacious becenévre hallgat. Ebben az autóban a 6,2 literes, feltöltős V8 motor dolgozik, 707 lóerővel és 880Nm-rel. Teljesen egyedi MagnaFlow kipufogó került felszerelésre és a SpeedKore építette a leömlőt. A Saldana Performance hűtője garantálja, hogy sose legyen melege a motornak és két darab bitang nagy intercooler segít hideg levegővel táplálni a feltöltőt. A motorhoz eredetileg automata váltó tartozik, viszont itt 6 sebességes manuális egységgel lehet pakolgatni a fokozatokat, köszönhetően a Graziano váltónak, amit eredetileg a Lamborghini Gallardo-ban és Audi R8-ban is használnak. Különlegessége, hogy nyitott kulisszás váltókar van az utastérben, ahol egyébként alu műszerfal, Classic instruments órákkal, klasszikus, fejtámla nélküli versenyülések, amikbe Simpson Racing biztonsági övek szorítják az embert és komplett bukócsövezés teszi még látványosabbá a belteret és persze az ülések mögött találjuk a motort. 

Az első futóműnél, azon belül is a lengőkaroknál a Detroit Speed termékeit válaszották és ennek köszönhetően sikerült elérni az alacsony hasmagasságot, illetve hátul a Race Car Replicas alkatrészeit építették be. Ididit kormányoszlop, Detroit Speed kormánymű és QA1 lengéscsillapítók garantálják, hogy tökéletesen irányítható legyen az autó. A kerékjáratokban, központi csavaros, egyesi, 18-as HRE felnik forognak, elöl 275/35, hátul pedig 345/35R18 méretű gumik feszülnek. A felnik mögött, elöl 6, hátul pedig 4 dugattyús Brembo nyergek lassítják a kocsit és egy hidraulikus kézifék is beépítésre került, hogy rendesen letehessék az autó seggét egy mozdulattal. 

Azon kívül, hogy a karosszériát szétvágták, hogy a felnik elférjenek ekkora ültetésnél, az 1968-as modellről ismerős fényszórótakarókat építették be a frontnál, eltöntették a vízelvezetőket, hátul pedig csak láthatóvá válik a motor. 4 darab kerek lámpa zárja a sort és szálcsiszolt, fémlökhárítók törik meg a BASF Glasurit, mattfekete fényezést. 

A SpeedKore ismét kitett magáért és a végeredmény igen durvára sikerült. Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 


 

 

Forrás: Street Muscle