Volt már pár autó az életemben, de egy dolog kimaradt. A klasszik, kicsit csapatós, nem annyira megvigyázott #shitbox, ami lehet, hogy több boldogságot tudna okozni, mint egy agyonpolírozott, csilli-vili masina. Persze ez csak a saját szempontom és nem kötelező azonosulni vele, de ha mélyen magunkba nézünk, mindenki szeretne egy kicsit felelőtlenül kocsikázni egy „feláldozható” géppel.

A képeken látható Fiat 127 Special mondjuk nem tartozik az alacsony áron elérhető modellek közé és nem is annyira ismert, mint más, felkapottabb típusok. Az 1971 és 1983 között gyártott kisautó, sokkal inkább veterános körökben ismert és sosem volt egy túlmotorizált darab, viszont könnyű, háromajtós, és ezzel simán lehetett volna belőle hot hatch is akár.

Itt az eredeti 1 literes, alig 50 lóerős motor helyett, (a forrás szerint 70 lovas mozgatta az autót, de tudomásom szerint, ebben a szériában csak 46 lóerős motorral létezett, de nyugodtan jelezzétek, ha tévednék!) a Lancia Y10, turbós motorja dolgozik, ami nagyjából plug & play történet, és miután megemelték a turbónyomást, rögtön 120 lóerővel mozgatja, az egyébként 700 kg-os autót. Egy jó futómű teszi kanyarvadásszá a kocsit, a kerékjáratokban pedig klasszikus Cromodora felnik forognak. A fékrásegítő a későbbi modellből érkezett, és jobb hatásfokú tárcsák valamint betétek is beszerelésre kerültek, hiszen nem árt, ha meg is tudunk állni a retro seggrakétánkkal. Az utastérben bukócső, versenyülés és a Fiat 850 óracsoportja jelenti a változást.

Lehet, hogy nincs Airlift futómű, meg többrészes Rotiform, de biztosak lehetünk benne, hogy megfelelő közönség ugyanúgy tudja értékelni ezt a vasat is! Én mondjuk kicsit irigylem a tulajt, mert igazi élmény lehet egy ilyen lélekvesztővel élményautózni valamelyik szerpentinen.

IDE KATTINTVA találtok még pár képet! 





 

 

Forrás: Speedhunters