Mit tehet az az ember, aki rajong a hot rodokért és a pályaautókért egyszerre? Első körben választás elé kényszerül és vagy az egyiket, vagy a másikat építi meg, netán vesz mindkettőből egyet-egyet. Tudjuk, hogy az autóépítés költséges hobbi és ha nincs mögöttünk egy műhely, vagy korlátlan bankkártya, akkor nem mindig sikerül minden vágyunkat kielégíteni. Mark Sugg ezt egész egyszerűen oldotta meg. Épített egy pályagépet, 1938-as Ford pickup alapra, az autó pedig a „Barrel Racer” becenevet kapta. A Relics Rod & Kustom Club tagjaként mindig is a rodok közelében mozgott, de mivel ki akarta próbálni milyen is a pályán veretni, ezért elkezdte keresgélni a megfelelő alapot. Hamar rájött, hogy nem annyira olcsó dolog a versenyautózás, mivel mindössze 6000 dollár állt rendelkezésre az egész mutatványra. Szóval amikor eljött az idő, hogy megvegye az alapot, előbújt belőle a hot rod rajongó és megvette az 1938-as platós Ford-ot. Az autó elég sokáig aszalódott a napon és már-már beépült az anyaföldbe, ami köztudottan nem tesz jót a fémmel. Szóval az alváz mehetett a kukába, de ugyanakkor, a közeli roncstelepen belebotlott egy Mitsubishi Triton kisteherbe, ami lehetetlenül alacsony volt. Ez adta az ötletet, hogy a Mitsubishi alvázára felépítené a Ford bódét. A gondolatot tett követte és rövidesen összeállt a japán-amerikai hibrid. A következő lépés a megfelelő motor kiválasztása volt, aminek olcsónak is kellett lennie. Az 5,7 literes LS1 V8 maradt az egyetlen megoldás. Ehhez az erőforráshoz 6 sebességes T56 Tremec váltó csatlakozik, gyári Triton hátsó híddal és sperrdiffivel. Az alvázat rövidíteni kellett 20 centivel és a tűzfal is hátrébb került, hogy a motor tökéletesen elférjen. Az autó alatt 15-ös lemezfelniket találunk. A váltóalagút és a hátsó részt is át kellett hegeszteni, hogy minden klappoljon, a patina külső viszont érintetlen maradt. A megfelelő merevítésről komplett csövezés gondoskodik. Az autó a CAMS (Ausztrál Motor Sport Szövetség) szabályai szerint épült, így minden versenyen részt vehet. A beltérben 6 pontos OMP övek szorítják a versenyülésbe a pilótát. Első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő látvány Mark gépe, de simán tusott vele közel 200 km/h-val repeszteni a pályán a negyedmérföldes távot 13:54 alatt teljesítette, ami nem rossz eredmény egy ilyen építéstől. Tudni kell, hogy ez nem showra készült és nem is azért,m hogy rekordokat döntsön a pályán. Ez egyszerűen csak egy autó, aminek az a feladat, hogy mosolyt csaljon a tulajdonosának az arcára, és biztosak lehetünk benne, hogy Mark minden pillanatát élvezi. Még több képet IDE KATTINTVA találtok!
