Amíg a legtöbben arra törekednek ,hogy minél sportosabb legyen autójuk, vagy éppen a csúcsmodellhez hasonlítson a szerényebb teljesítménnyel bíró gépük, addig vannak olyanok, akik egy igazi versenyautót használnak hétköznap. A versenyautó jelzőt pedig szó szerint kell érteni ebben az esetben, mert ez egy igazi legenda! A Subaru Impreza 22B, ami eredetileg rally versenyeken indult. 
 
Illetve egészen pontosan Subaru Impreza S5 WRC STI, 1998-ból. Az egyik legritkább, legkülönlegesebb autó, amit a gyártó készített. Ez az autó egy Prodrive építés és egészen pontosan a 31 darab a sorban. Egyetlen futamon indult. 1998-ban a Új-Zéland Rally-n, Kangas Juha-val a kormány mögött. A karosszéria széles, belül megvan a komplett csövezés és Prodrive Sparco ülésekben lehet élvezni az utazást. 
 
Az autó tulajdonosa, Junya, már korábban birtokolt egy 22B STI gépet, ami természetesen teljesen utcai változat volt. Amint meglátta ez a példányt, azonnal rárepült és megnyerve a licitet Japánba importálta. Hogy miért akart mindenáron egy igazi versenyautót? Mert nem egy olyan autóra volt szüksége, ami hasonlít, hanem egy olyanra, ami tényleg az! A szélesítésekkel, lökhárítókkal együtt. Azonban van, ami hiányzik. Az pedig a motor és a váltó.... Junya viszont egy S204-ből átemelte a motort és a váltót. A 2 literes, turbós boxer 320 lóerőt és 432 Nm nyomatékot képes kipréselni magából, ami azért nem olyan rossz utcára! Ráadásul sokkal használhatóbb, mint egy üzemórás versenymotor. Ami azért is fontos, mert a kocsit elég gyakran használja a tulaj. A városi forgalmat annyira nem kedveli, ezért inkább a hegyi utakon élvezkedik vele. Egyébként a városi használat nem éppen a legkényelmesebb dolgok közé tartozik. Ugye már említettem, hogy csak két ülsé van a kocsiban ,illetve a komplett csövezés. Nincs hangszigetelés, nincs semmilyen komfort. Csak a gép összes létező zaja, beleértve a kerekek által felcsapódott kavicsok zaját is. 
 
A versenyülések remekül tartanak, de dugóban elviselhetetlnek egy idő után. Mindenhol karbon felületek, ameddig a szem ellát. A visszapillantókban semmit sem látni, de rohadt jól néznek ki! Természetesen klíma sincs és az ablakokat kézzel kell letekerni, és még ott van a tetőszellőző is, de ne legyenek illúzióink! Ettől még akkor is nagyon meleg van a kabinban, ha mondjuk a külső hőmérséklet 17 foknál feljebb kúszik. Junya viszont gondolt a téli hónapokra és utólagosan egy melegítő berendezést azért beszerelt. 
 
Bár az autó egy igazi versenygép, a karbantartása nem okoz különösebb problémát. A futómű és a fékek is aszfalt pályára készültek. Ettől viszont könnyedén lehet kiszerelni és javítnai ha szükséges. A modern GDB motor és váltó pedig elég megbízható. Junya-nak 4 évébe telt, amíg a jelenlegi szintre hozta a kocsit. Ettől még nincs befejezve és rengeteg egyéb terve van az autóval. Fényezés, kisebb elektromos munkák, esetleg másik futómű beépítése. Akárhogy is alakul, biztosak lehetünk benne, hogy ebből a kocsiból sosem lesz kiállítási tárgy, de sokkal jobb sorsa van, mintha versenyautóként használták volna éveken keresztül. 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Forrás: Jalopnik