A cím erős lehet, de ha kicsit megismeritek az autó történetét, rögtön kitisztul a kép. Azt gondolnánk, hogy megvenni egy Ferrari-t csupa móka és kacagás. Ha teljesen gyári állapotú, rendesen karbantartott darabot veszünk, akkor mondjuk lehetséges, hogy jól sül el a dolog, de ha egy összekendácsolt példányt, akkor lehet kibírjuk röhögés nélkül a költségek kifizetését. 
 
Jonathan még a születitől örökölte az autóbuzériát és gyerekként hordták kiállításokra, találkozókra és illegális versenyekre is, így nem volt kérdéses, hogy amint megszerzi a jogosítványt és megveheti első autóját, nem fogja gyári állapotban hagyni. Ez a szenvedély olyannyira kihatott az életére, hogy egy találkozón ismerkedett meg azza la lánnyal, aki ma már a felesége, és közösen rajonganak az autókért, bár a lány jobban szereti a tökéletes állapotú, gyári különlegességeket. Jonathan viszont mindent szeret megbolondítani és rengeteg autót épített már, köztük több Mitsubishit, Nissant, de volt Datsun, E63 AMG, Aston Martin Vantage is a kezei között. A Ferrari viszont nem jött könnyedén.... 
 
A típusra először a Liberty Walk oldalán lett figyelmes Jonathan. A szélesítésekkel, széles felnikkel és leültetett kasznival, teljesen elvarázsolta emberünket. Aztán a SEMA Show-n élőben is láthatta és ott dőlt el, hogy kelleni fog egy Ferrari. Menjünk előre néhány évet! Jonathan megtalálja a hirdetést a korábban látott kiállított példányról, megkezdődik az alkudozás, majd néhány hét múlva ott áll a felhajtón az autó. Álomsztori, nem igaz? 
Na és itt jött az első pofon. Az autót egy neves műhely építette, de mint kiderült, a végeredmény semmi másra nem volt jó, minthogy kiállításokon pózoljanak a kocsival. Ugyanis az utastárben található gombok nem működtek és gyorskötözővel voltak felfogatva. A szélesítéseket alig tartotta valami és nem volt két egyforma csavar, ráadásul az ívek alatt úgy nézett ki a karosszéria, mintha egy 5 éves gyerek vágta volna ollóval. A kipufogó nem volt rendesen felszerelve, a futómű annyira gatya volt, hogy vezethetetlen volt a kocsi, az ülések nem illettek a helyükre, a hátsó lámpákat pedig beragasztották. Katasztrófa volt az egész! 
 
Úgyhogy keresni kellett egy műhelyt, ahol helyre tudják hozni az előző brigád által okozott problémákat. Nem volt könnyű feladat, de végül a Sadistic Iron Werks vállalta a feladatot. Leszedték a komplett Liberty Walk szettet és újra felhelyezték, kijavítva mindent a karosszérián. Scuderia Style első ás hátsó lökhárítókat pattintottak fel, Evasive Motorsports GTLM visszapillantókat és egy óriási, egyedi hátsó szárnyat. Végül Wasabi Green színű fóliával húzták be az egész kocsit. A futóművet is darabokra szedték és Crafted Suspension Company gátlók, Accuair CVT tartály és Accuair eLevel+ vezérlő került beépítésre. A kerékjáratokban sem akármilyen felnik forognak. A Rotiform VDA görgők 9 és 12x20 méretekkel rendelkeznek és ezekre 245/30 és 315/25-ös Toyo T1R gumikat húztak. 
 
Az ülséeket is lecserélték. A Bride Vorga ülések, a hozzá tartozó sínekkel, sokkal jobban passzol az autóhoz. A váltót pedig manuálisra cserélték, hiszen egy rendes sportkocsiban az adja meg a varázsát a dolgoknak, ha mi pakolgathatjuk a sebességi fokozatokat. Ha pedig már szóba jött a váltó, nézzük mi történt a motor környékén! Fabspeed leömlők, Fabspeed karbon légszűrőházak és Fabspeed légszűrők, némi programozás és Sadistic Iron Werks titán kipufogórendszer szerepel a módosítások listáján. 
 
Hogy megérte-e? Egyáltalán nem! Jonathan jobban járt volna egy gyári autóval, amit átalakít, de most már mindegy. 1 év és 9 hónap várakozás után üzembiztosan működik minden és már nem csak álló helyzetben mutat jól a kocsi. 
 
Még több képet IDE KATTINTVA találtok! 





 

 

Forrás: Slammedenuff