A mérnökember autója
A gyáriak sem ismernék fel a tuning Calibrát
Budaörsről hazafelé menet Dolhai Krisztián engedett a csábításnak és elengedte a kocsit, hagy hasítson. Zsinórban 3 traffipax kapta le, de néha az élvezkedésnek (és a figyelmetlenségnek) ára van. De hát persze, hogy élvezi az autóját, amelyben a saját világát valósította meg. Ráadásul legális a teljes átalakítás, ami itthon ritkaságszámba megy. Talán nem is annyira a munkák minősége, mint inkább az elcs...szett bürokratikus- és elvárás rendszer miatt.
Sok fiú álma, hogy "nagykorában" autókat tervezzen. Krisztián is ez irányba mozdult, amikor jelentkezett a a Budapesti Műszaki Egyetem Közelkedésmérnöki karára. Ott némileg kijózanodott, a tanultak ráébresztették, hogy bizony nem 1900-at írunk, és ma már egy ember kevés egy teljes autó megtervezéséhez. Ekkor módosított az álmain, és úgy döntött, ha teljesen új kocsit nem tervezhet, akkor legalább átépít egyet, amolyan továbbfejlesztésként. Külön feladatként fogalmazódott meg benne, hogy a teljes átépítés legális legyen – talán ezt elérni nehezebb volt, mint megtervezni a műszaki oldalt.
Az átépítést úgy képzelte, hogy a kocsi 100%-ig használható maradjon, ne hasonlítson az alapautóra, és ne tűnjön tuningnak. Tehát mintha egy új autótípus lenne egyenesen a gyártósorról. Bázismodellnek az Opel Calibrát választotta, mint megbízható autót, amelynek az alkatrészutánpótlása is biztosított, és nem utolsósorban arányaiban jó alapot ad az elképzelt sportautó megépítéséhez. Ugyanis a legális átépítéshez az eredetitől minimálisan térhetett csak el (átlagosan 1-2 cm), és mindenhol csak hozzátenni lehet, elvenni sehol, hogy a karosszéria szilárdsága ne csökkenjen.
Krisztián 2006-ban írta a diplomamunkáját gépjárművek 3 dimenziós modellezéséről, ahol példaként a saját autójának a látványtervét használta. Közel ezzel egyidőben a virtuálisan már létező átépítést elkezdte a gyakorlatba átvinni, azaz a terveknek megfelelően átépíteni az első Calibrát. Előbb megpróbált külső vállalkozókat bevonni, de végül maguk (Krisztián és jóbarátja) modellezte le a kocsit lépésálló polisztirol habból és gittből. Elölre a Vectra B fényszóróit illesztették, hátra előbb BMW 5-ös lámpákat tervezett, de vágni kellett volna a lemezt, és túlzottan megnövelni a hosszt, így végül Peugeot 307-es lámpa mellett döntött, aminek a formája igen hasonló, viszont ehhez elég volt 10 centi hosszabbítás.
Mikor a szobrászmunka megvolt, egy külsős cég elkészítette a sablonokat és legyártotta az üvegszálas elemeket. Itt még eljátszottak a finomítással is, majd jöhetett a forgalomba helyezés. A dokumentáció megvolt, még virtuális szélcsatornás teszteket is készített 2 dimenzióban, hogy számíthatók legyenek az új felületeken fellépő légerők. A tervezés, átalakítás alatt fő szempont volt, hogy a biztonságtechnikai és környezetvédelmi jellemzők ne romoljanak, mivel akkor nem lehet levizsgáztatni. A vizsgáztatás többszöri nekifutásra sikerült csak. Több fellebbezés, hiánypótlás, kérdések megválaszolása, külső akkreditált kutatólabor vizsgálata után 10 hónap alatt megkapta az átalakítási engedélyt, és az autó legálisan forgalomba lett helyezve – 2,5 év kellett ehhez a kezdetektől.
Mint minden rendes autótervező, a mű elkészülésével Krisztián máris a továbbfejlesztésen gondolkozott. És meg is valósította egy újabb Opel Calibra átépítéssel, amely annyiban különbözik az elsőtől, hogy átdolgozta az első lökhárítót, az alsó éle közelebb került a földhöz és vágtak rajta egy nagy nyílást a töltőlevegőhűtőnek. Továbbá a küszöböket is lejjebb húzták, a csomagtérfedélbe pedig készül a nagy sebességnél felhajtóerőt csökkentő, igény szerint motorosan kitolható hátsó szárny. Ez az autó lett a mi nyertesünk, a gyöngyházfehér ex-Calibra. Most Rhadire a neve (minthogy bárkit leradíroz az útról), és sokkal gyorsabban készült el, szintén legális átalakításként.
Minthogy az összkerékhajtású turbó az alapja, igen harapós darab. Főképp mivel a motorhoz is mélyen hozzányúltak, kovácsolt dugókat szereltek be, mindent megerősítettek, átépítették a szívóoldalt és az üzemanyagrendszert, ez utóbbi nagyobb szállítókapacitású lett.
Természetesen új program szerint dolgozik a motorvezérlés, és a kipufogó is módosított. A turbó 1,1 barral tol, ekképp 298 lóerőt termel a motor, a nyomatéka 435 Nm. Mindez elég arra, hogy 4,5 másodperc alatt gyorsítsa az autó állóról 100 km/h sebességre, a végsebesség pedig 270 km/h feletti.
A fékek is növelt teljesítményűek, a futómű elöl 60, hátul 40 mm-rel ültetett FKS rugókkal és gátlókkal, poliuretán szilentekkel. A felnik 17 colosak.
Belül is alig emlékeztet az autó a Calibrára. Kéttónusú bőrrel teljesen átkárpitozták, a nemes anyagból jutott az ajtókra, műszerfalra, a tetőre is. A vezető körül számos kiegészítő műszer kapott helyet és mindenütt rejtett világítás fokozza a hangulatot. A csomagtartó megszűnt létezni, a helyét a show vette át, amely egy nagyteljesítményű hifi rendszer képében testesült meg. Krisztián lézershowal is szórakoztatja alkalmi közönségét.
elismerem a munkáját! tényleg minden mm-en látszik az igényesség. látni, hogy nem csak úgy "odabaszott" dolgokat, hanem rendesen meg van építve az autó. az alkatrészek minőséginek látszanak (nem tudom, hogy valóban azok e, de bízom benne!)... az építésnek ez az oldala becsülendő, követendő és nagyon jó példa... a design már más téma, de nem minősítem feleslegesen.