Gyakorlatilag valódi időutazásban vehetett részt mindenki, aki múlt héten kilátogatott a Hungaroringre, ahol a hazánkban első ízben megrendezett Hungaroring Classic rendezvénye zajlott. Már a pénteki nap döbbenetesen látványos volt, a java azonban csak a hétvégén következett!

A historic szériákat – azaz a klasszikus autók versenyeit a sportág hőskorából – egy csokorba gyűjtő Classic Endurance Racing sorozat európai állomásai közé ezennel megérkezett Budapest is, a debütálás pedig jobban nem is sikerülhetett volna. A C.E.R. kategóriái mellett az együléses versenyautókról ismert EURO F2, a legendás C-csoportos autókat felvonultató Group Racing, a veterán túraautókkal elrajtoló HeritageTouring Cup, a hihetetlen olasz gépeket indító Trofeo Nastro Rosso, az 1963 előtti sportautók és az 1966 előtti GT-autók viadalaként ismert Sixties' Endurance és a keleti blokk autóinak versenye, a Central European Trophy futamait is végigkövethettük a Hungaroring betonján, mindezt hihetetlen felhajtás mellett.

A paddockban és a szebbnél szebb oldtimerekkel teletűzdelt parkolókban egész nap pezsgett az élet, kalapos hölgyek és nyakkendős-tweedzakós urak csevegtek egymással, a hangulatos aláfestést élőzene szolgáltatta, a klubok felvonulásán pedig az is ráhajthatott a Formula–1-es versenypálya aszfaltjára, akinek egyébként erre (pláne ilyen autókkal) nem lenne lehetősége. 

Korábban sohasem tartottak még ilyen jellegű viadalt Közép-Európában, s hogy jó ötlet volt idehozni, arra nem kell jobb bizonyíték a rengeteg lelkes nézőnél: (a három nap alatt összesen 24 ezren voltak kíváncsiak a rendezvényre), a Hungaroring Classicot az év legjobb versenyeként emlegető 160 külföldi versenyzőnél, valamint a 600 gyűjtőnél, akik rettentően boldogok voltak, hogy megmutathatták a nézőknek féltve őrzött kincseiket.  

A hétvége fő attrakciója persze mégiscsak az volt, amikor a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek versenyautói hét kategóriában megmérkőztek egymással a Hungaroring aszfaltján. Új élmény volt ez a pilóták számára is, hiszen a legtöbben nem ismerték a pályát – Monza után (amelyet a sebesség templomának szoktak nevezni) a Ring trükkös, technikás kanyarjaiban egész más beállításokra és vezetési stílusra volt szükség. 

A Group C-s autóknál a szárnyaik állításával elérték a lehető legmagasabb leszorítóerőt, a többiek azonban (akik autójánál erre nem volt lehetőség) egyszerűen a vezetési stílusukkal alkalmazkodtak a teljesen más körülményekhez. 

A Le Mans-i 24 órás viadalon ötször győzedelmeskedő Emanuele Pirro, aki egy Alfa Romeo T33 volánja mögött szállt harcba a CER1-es kategóriában így fogalmazott: „Nagyon élveztem a vezetést ezen a pályán. A csúszós aszfalt fekszik az autóinknak, jó lehetett vele driftelni a kanyarokban. A körítés és a környezet pedig egyszerűen fantasztikus. Az utóbbi két alkalommal Formula–1-es sportfelügyelőként jártam a Hungaroringen, örülök, hogy versenyzőként is visszatérhettem.”

Így van ez még akkor is, ha mindkét versenyből (a CER1-bõl és a CER2-bõl) kénytelen volt kiállni, mert amint fogalmazott az autójával kapcsolatban: „Az ilyen idős hölgyekkel, ha nem tudjuk, mi a gond, jobb megállni, nehogy nagyobb bajt csináljunk.”  

A győzelmet egyébként egy gyönyörű Chevron volánjánál így Martin O’Conell szerezte meg – ugyanő nyerte egyébként az Endurance Racing 1 versenyét is vasárnap délelőtt. 

A mezőny legértékesebb autója, a Ferrari 250 GT Breadvan, amelynek mindenki a csodájára járt a hétvége folyamán - tízmillió eurót ér, mindössze egyet építettek belőle a világon - sajnos szintén kiesett a Trofeo Nastro Rosso kategória versenyéből, itt a győzelmet egy 1960-as, gyönyörűségesen kecses Maserati T61 volánjánál Guillermo Fierro szerezte meg. 

A Group C kategória futamán a Mercedes C11 és Kriton Lendoudis kétséget sem hagyott afelől, hogy a mezőny leggyorsabbja. Ez az a Sauber Mercedes, amely azért viseli még mindig az oldalán Michael Schumacher nevét, annak idején a legendás német pilóta egy éven keresztül tesztelte, fejlesztette. Ez a versenygép, ha pályára gurul, mindig eszelős tempót diktál, most is majdnem másfél kört vert a második helyezett Porsche 962C-re. 

A Heritage-kupa maradt a végére, s tartogatott ez is drámát: Sean Brown sokáig vezetett egy 1975-ös Ford Escort-tal, amelynek azonban körülbelül féltávnál nemes egyszerűséggel kiszakadt a bal első kereke. Jött a biztonsági autó, és következtek a boxkiállások, amelyek alaposan megkavarták a sorokat, s a győzelem végül a BMW 3.0 CSL-t irányító, az adódó lehetőséget jól kihasználó Dominik Roschmanné lett.  

Az első Hungaroring Classic remek visszhanggal zárult, nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is. A profi szervezés, rengeteg látványosság és remek hangulat mellett az időjárás is kitett magáért, így minden adott volt a sikerhez. Aki esetleg most lemaradt, jövőre sem késő kilátogatnia, hiszen a hírek szerint innentől minden ősszel megrendezésre kerül ez a verseny a Hungaroringen.

A többiről pedig beszéljenek a képek: aktuális galériánkba a ToomyPhoto remek sorozatát töltöttük fel a hétvége eseményeiről, a pénteki nap képeit pedig korábbi cikkünk mellett találjátok.