SEMA Show 2015 - 2. rész

A SHOW, amit egy európai rendezvényhez sem lehet mérni

: 2015. november 11.
: Quad

Mindaddig, míg ki nem jut valaki, garantáltan nem tudja elképzelni sem, mit is jelent a SEMA Show méretei, valamint felhozatala tekintetében. Mondom ezt úgy, hogy nem kevés hasonszőrű show-hoz volt szerencsém az elmúlt években Európában.

A SEMA azonban totálisan más világ, gyakorlatilag egy napon említeni sem tudnám semmivel, amit valaha láttam eddigi pályafutásom során: egyszerűen nincs olyan rendezvény az öreg kontinensen, amihez egyáltalán hasonlítani lehetne. Félreértés ne essék, nem úgy értem mindezt, mintha itt hirtelen minden sz.r lenne, csak inkább teljesen más kategória. Olyan ez, mint mikor valaki egy nagyon drága versenybiciklit egy szuper sportautóval mér össze: saját kategóriájában mindkettő lehet a maga nemében tökéletes, egymás ellenében azonban semmi értelme hasonlítgatni őket.

Kezdjük a méreteknél: míg Európa legnagyobb autó- és motorkiállítása, az Essen Motor Show összes csarnoka 90.000 négyzetméter területet foglal el, a Las Vegas Convention Center teljes kapacitását kihasználó SEMA - csak fedett! - összterülete 300.000 négyzetméter, és akkor hol van még a majd' ugyanekkora kültér. Összehasonlításul ez olyan, mintha a Hungexpo legnagyobb, "A" jelű csarnokából 30 darabot raknának össze egy rendezvény kedvéért. A hatalmas terület zömében három nagy pavilon között oszlik szét (melyek közül az egyik kétszintes), a külső részt a korábban megismert driftes-kiállítós placc, egy találkozós rész (szintén cégekkel, például a West Coast Customs standja is itt volt), valamint egy tesztpályaként működő betonos placc képviseli, szintén komoly autókkal körberakva. Utóbbin számos új gyári modell kipróbálására is lehetőség nyílt bárki számára, úgy, mint a Dodge Charger vagy a Challenger.

Ezek mellett a létező összes folyosót és zugot telerakták autókkal, ha pedig ez sem lenne elég, az idei show-ra egy további, cirka 30.000 négyzetméteres sátrat is felhúztak, amit szintén dugig raktak kiállítókkal.

Mindezek után nem meglepő, hogy a SEMA Show-n rendkívül könnyű elveszni, vagy simán eltévedni, főleg az emberáradatban, a legforgalmasabb órákban. Számos esetben fordult elő, hogy egy-egy autó körbefotózása után már azt sem tudtam, merről jöttem, vagy éppen a pavilon melyik irányába nézek. Szerencsére volt okostelefonra letölthető applikáció, mellyel a legtöbb esetben elég jól be tudta magát tájolni az ember.

A felhozatal pedig… na ez a rész az, amire valószínűleg több száz cikk sem lenne elég. Az új gyári modellektől kezdve a céges demógépeken, motorokon, a legdrágább sport- és luxusautókon, valamint az egyedileg épített full-custom csodákon keresztül a szó hagyományos értelmében vett “tuning autókig” minden megtekinthető volt a standokon, ami csak szem-szájnak ingere. A legtöbb gép az utolsó két kategóriából került ki, viszont egytől-egyig olyan patika minőségben, amiből évtizedekre előre meg lehetne tölteni az European Tuning Showdown-t.

Az ember szeme egy idő után hozzászokik a minden elemében tökéletesre csiszolt, full króm motorblokkos, clean motorteres makulátlan izomautókhoz és hatalmas amerikai batárokhoz, amikhez a nagy vízen innen még hasonlót is nehéz találni. Hihetetlen, milyen kultúrája van kint ezeknek a gépeknek és mennyi, de mennyi minden tehető egyedivé rajtuk. A legjobb az egészben pedig, hogy túlnyomórészt kordon nélkül, testközelből tekinthető meg mindegyikük, akkor sem szólnak, ha valaki kinyitja az ajtót: lévén csak szakmabeliek vesznek részt a rendezvényen, a gépek iránt mutatott maximális tisztelet és óvatosság az alapfelállás.

A custom vasak mellett az “utcai” tuningra épített autók is adtak épp elég okot a csodálatra. A legtöbbjük itthon simán ütné a show-kategóriát, átalakításokban pedig nemigen létezik olyan általunk ismert stílus, amivel itt ne találkozhatott volna az ember. Ami rögtön feltűnt, hogy kisebbségben voltak azok a gépek, amit nem airride futóművel szereltek, kint is nagy népszerűségnek örvend ez az átalakítás, csak ugye tök legálisan...

Ami pedig szintén hihetetlen mennyiségben volt kint, azt a különböző widebody konverziókban fedezhettük fel. A tavalyi debüt óta egy kicsit mindenki Liberty Walk akar lenni: tök mindegy, milyen típusú és évjáratú autóról van szó, viccen kívül MINDENRE van már szegecselt szélesítőszett, ha nem LB, vagy Rocket Bunny, akkor valami hasonló, de lényegében ugyanolyan stílusú kivitel. A japánok mellett láthatóan igen sok cég is rákapott ezekre az optikákra és még azt sem lehet mondani, hogy rosszul csinálnák.