Legyen szó bármely tuning találkozóról, mindig van egy, vagyis inkább AZ autó, amire kivétel nélkül minden látogató felfigyel. Külföldi kifejezéssel élve, ezeket hívják Show Stopper építéseknek. Boris C10-ese közülük is való.

Kifejezett recept nincs rá, miként készülhet egy efféle jármű. Építeni bármit lehet, a klasszikus, restaurált gépektől kezdve a legmodernebb sportautóig, ezerféle fényezés, bevonat, stílus és kiegészítő közül válogathat az ember, de még egy igazán egyedi ötlet sem biztos, hogy elég a sikerhez. Sokkal inkább számít, hogy végül mennyire áll össze a kész mű.

E szempontból viszont egyvalami biztosan megkerülhetetlen, ez pedig a kiállás, ami talán nem a legmegfelelőbb fordítás az angol Stance szóra. Egy, az autóhoz patentul eltalált ültetés, kerékdőlés és illeszkedés a legtöbbször többet öltöztet, mint akármilyen bodykit, vagy slágerfelni, csak tökéletesen be kell lőni a dolgot - és egyúttal nem minden autónál feltétlen igaz az sem, hogy csak a porig rakva jó.

Nos, Boris Maryanovsky veterán pickupjáról ezt biztosan nem lehet elmondani. Az 1966-os Chevrolet C10-es egyedileg gyártott, mélyen megültetett futóműre épített airride rendszerrel rendelkezik, az elől 17, hátul 18 colos Wheel Smith felnikre rakott rat rodos koncepció pedig szinte kívánja a földtől alig ujjnyira távolodó, legalsó állapotot.

A rozsdamart kasztni sem a tipikus Rat Rod kategóriát képviseli. Habár tény, hogy a barnás "bevonat" 100%-ig a természet műve, azonban ez alatt az egy vékony réteg alatt egy mesterien kilakatolt, hibátlan kasztni rejtőzik. A vonalak és az ívek tökéletesek, a hézagok pontosak, benyomódásoknak, sérüléseknek gyakorlatilag egy árva nyoma sincs. Hasonló, igényesen-rozsdás kialakítást kapott továbbá a falemezekkel borított egyedi plató is.

A motortérbe nézve pedig teljesen más világ fogadja a gyanútlan nézelődőt. Makulátlan környezetben, egy gyönyörű állapotú 5,7 literes (350 ci) Small Block figyel odabent, természetesen nem gyári állapotban. Új hengerfej, vezérműtengely, valamint triplakéményes karburátor gondoskodik gondoskodik az extra teljesítményről, mely egy 700R4 automataváltón keresztül jut a hátsó kerekekre. Fékek terén elől maradtak az eredeti C10-es alkatrészek, hátra pedig egy 1996-os Impala SS szettje került fel.

A tetőtől-padlólemezig bebőrözött utastér hasonlóan szépen rendben van tartva, a lényegi módosítást egyedi óracsoport, valamint a fiatalabb rokon C1500-ból adoptált ülés jelenti.

A szülőföldjét tekintve ukrán nemzetiségű Boris egyébként két évtizede él Ohióban, saját vállalkozáa, a Street Machinery vezetőjeként pedig rengeteg komoly építéshez volt már köze. Személyes kedvence mégis ez a darabka történelem, melyet saját rozsdavert C10-ese képvisel.

Alább egy remek videó az Awol.tv csapatának köszönhetően, ahol menet közben is látható a vas - annyi biztos, hogy szokni kell a látványt, míg egyáltalán felfogja az ember, mit is lát.

Képek: Street Machinery, On The Ground Designs