Igazi lowriderek az esetek túlnyomó többségében amerikai nagyvadakból épülnek. Kivételek persze vannak, elég ha csak az AMTS-en is szereplő német Mercedesre, vagy Golf II-esre gondolunk, vagy akár egy emlékezetes példára, mikor egy Lada Nivába került hidraulikus futómű. Na de mi a helyzet akkor, ha történetesen egy Trabant 601 az alap?

A keletnémet csoda talán az utolsó, amit valaha is jó bázisnak gondolhatna az ember egy efféle építés megvalósítására. Talán pont ez az extrém kihívás volt az egyik fő katalizátora a nem mindennapi projektnek, ami egy Detroitban élő, német művészprofesszor-fotós fejéből pattant ki. A történet pedig ott lesz még érdekesebb, hogy ez esetben egy hölgyről beszélünk!

Liz Cohen első lowrider-közeli élményét cirka két évtizeddel ezelőtt élte át, egy Phoenixben megrendezett autóshow-n. Már akkor elhatározta, hogy lesz egy saját, egyedi példánya is, ami az otthonról hozott autós kultúrát vegyíti a kintivel: gyakorlatilag két teljesen különböző világ találkozását jelképezi, egyetlen nagyszabású alkotásban.

Az alapot 2002-ben, egy berlini hazalátogatás során vásárolta. Az 1987-es évjáratú Trabant 601 Deluxe ára átszámítva 100.000 forintnyi összeg sem volt, szinte az Államokba szállítása többe került. Ami azonban lett belőle, szinte minden pénzt megér: legutóbb például 250.000 dollárért (kb. 62 millió forint) kínálták eladásra egy árverésen.

Liz egy neves arizónai autóépítő, Bill Cherry felügyelete alatt látott neki a munkálatoknak. Négy év leforgása alatt, teljesen laikusként tanult bele a hegesztés és a lemezmunka mesterségébe, ez idő alatt pedig igen szépen kamatoztatta a megszerzett tudást saját építésén, amit Trabantimino névre keresztelt el.

Az első lépés a hidraulikus rendszerrel szétcsúsztatható kasztni megvalósítása volt, mely teljes nyitásában az 1973-as Chevrolet El Camino tengelytávját hozza. Az új alváz részben egymásba csúszó zártszelvényekből készült el, a legnehezebb feladat azonban a hajtáslánc megoldása volt. A teleszkópos kardántengely legyártását és applikálását úgy, hogy nyitott és zárt állapotban is egyaránt balanszban legyen, a Rockford Constant Velocity és a Dick's Driveshaft csapatának együttes munkájának segítségével oldották meg.

Jogosan adódhat a kérdés, hogy az alaphelyzetben fronthajtásos Trabantba hogy kerül egyáltalán ilyen alkatrész. Nos, a motorháztető alá egy ötliteres (305 ci) V8-as Chevy Small Block került, négykéményes Edelbrock karburátorral felvértezve, egy 350-es automataváltó kíséretében. Mindez a gyári alvázhoz persze az életben nem passzolt volna, így az első nyúlványt egy Chevrolet S-10-es pickupból hegesztették hozzá a már elkészült alaphoz, továbbá az eredeti tűzfal és padlólemez helyett is egyedi alkatrészeket gyártottak.

Az airride futóműhöz elől 10, hátul 14 colos pneumatikus hengereket használtak fel, a sűrített levegőnek egyedi, hárompumpás tankot gyártottak, a rendszert pedig hat nagyteljesítményű Optima akkumulátor látja el krafttal.

A kasztnismunkát a michigani Kustom Creations segítségével fejezték be. A bódét a "C" oszlopnál vágták két részre, az első traktusból kétüléses, Chevrolet El Camino stílusú utasfülkét alakítottak ki, a hátsó pedig - a far eredeti formáját megtartva - egyedi, platószerű kialakítást kapott. A hidraulika ez utóbbit is érinti, a technikát takaró darab a nyitással együtt teljes egészében hátracsúsztatható.

Végső simításként, eredeti Trabant-színkódok szerinti - márvány fehér és pasztel barna - fényezés került az autóra. A projekt egyébként még mindig nincs teljesen készen, Liz tíz év építés után is bőven talál faragnivalót a gépen.

Az eddigi eredmény komolyságát látva aligha csalódhatunk majd a folytatásban!