Az EB110 a Bugatti számára különleges jelentőséggel bír. Egyrészt ez az első modell az eredeti gyár 1947-es csődje óta, így a márka feltámadását szimbolizálja, másrészt pedig ez az utolsó olyan Bugatti, amely nem a Volkswagen konszern kötelékében született.

Romano Artioli olasz vállalkozó 1987-ben szerezte meg a Bugatti márkát és megalapította a Bugatti Automobili SpA-t. Ez a vállalat tervezte az EB110-es modellt, amely 1991-ben, Ettore Bugatti születésének 110. évfordulóján került bemutatásra Párizsban, innen a típusjelzés.

Az EB110 különlegessége, hogy az ajtajai felfelé nyílnak, szénszálas alvázát pedig az Aérospatiale elnevezésű repülőgépgyár készítette. A motortérbe egy hatsebességes manuális váltóval párosított 3.5 literes V12-es 550 lóerős 650 Nm nyomatékú erőforrás került, amellyel 3,4 másodperces százas sprintre és 351 km/h-s végsebességre volt képes a kocsi. Ezzel a teljesítménnyel az olasz fenevad a világ leggyorsabb autójának számított 1991-ben.

A Bugatti Veyron elődjének számító, mai szemmel nézve is futurisztikus EB110 1995-ig volt gyártásban és mindössze 139 példány készült belőle. A típus egyik 1993-ban gyártott képviselője Arizonában került árverésre és az előzetes becslések szerint 575 és 775 ezer dollár (kb. 160- és 210 millió forint) közötti áron találhat gazdára.

A ritka fenevadból anno, oldalunk indulása környékén még fellelhető volt idehaza is egy ezüstszínű példány, a neves gyűjtő, Bader al Roudhan kollekciójában, melyet egyik első kiállításunkon Szegeden is bemutattunk 2005-ben.