Gyorsteszt Renault Grand Scenic és Scenic Pakkmesterek
Fotók: DM
A Renault, amely a Scenic bemutatásával a kilencvenes évek végén új kategóriát nyitott, ma már nincs olyan könnyű helyzetben, mint akkoriban. Lényegében minden számító konkurense megalkotta a maga alsó-középkategóriás egyterűjét, amelyben igyekeztek beplántálni az adott márkára jellemző tulajdonságokat éppúgy, mint a kisbuszok már-már hagyományos értékeit. Az új Scenic páros bemutatásának aktualitását adja a gyár részéről a Mégane család beérett váltása, amely a Scenic-ekkel lett teljes.
Természetesen a műszakiság terén a jelenlegi Scenic és Grand Scenic is a Mégane alapokon nyugszik. Így megtaláljuk bennük az erősített első váznyúlványokat, amelyekkel az első futómű-segédvázkeret csavarodásának mértékét csökkentették, a súlycsökkentett hátsó futóművet, a továbbfejlesztett elektromos szervókormányt, valamint új motorokat, többek között 1,4 literes, 130 lóerős benzines turbót és Euro5-öt is tudó 1,5 literes dízelt. Már Renault szokás szerint az EuroNCAP teszteken szuperül szerepeltek a Scenic modellek. És nem utolsósorba lefaragtak a fenntartási költségekből, mert ahol lehetett megnövelték az alkatrészek és kenőanyagok csereperiódusát.
Kezdjük az előbb bemutatott Grand Scenic-kel a futáspróbát. Ebből egy full-full változatot vittünk el, kétliteres, 160 lóerős dci motorral. A kocsi szép darab, a tengelytávja 34 mm-rel nőtt az elődhöz képest, a hossza 70 mm-t gyarapodott érdekességként leírom, hogy 1989-ben a Chrysler Voyager hossza 4467 mm volt, most a Grand Scenic 4560 mm, az old-Voyager tengelytávja 2576 mm, a Grand Scenic 2770 mm. De még jobb, 1989-ben az Espace (tehát az egy kategóriával nagyobb egyterű) hossza 4365 mm, tengelytávja 2580 mm! Lassan a Clio is felülmúlja és 20 év múlva C-kategóriás jogsi kell egy kisautó vezetéséhez.
A Grand Scenic öt és hát üléssel is rendelhető, a hétüléses változat harmadik üléssorának térdhelyét 5 cm-rel sikerült megnövelni. Ez sokat számít a hétüléses autókat igénylőknek, hiszen az alsó-középkategóia hétüléseseinek a helykínálata a hátsó sorban rendszerint erősen kritizálható.
Már az előző Scénic esetén se találtam kifogásolni valót az első ülések kényelmében és az ott ülők helykínálatában, ráadásul a szépen formált műszerfal és a hatalmas szélvédő a térérzetet már-már az Espace kategóriájába emelte. A második sorban azonban érződött, hogy családoknak szánták az autót, ahol hátra gyerekeket, vagy kamaszokat ültetnek szerintem az előző generáció második sorbéli ülései épp annyival voltak kisebbek hátul, hogy már ne mondjuk maradéktalanul kényelmesnek. Most ezt a dolgot kiköszörüli az új Scénic, a második sor ülései is tényleg teljesértékűek. Még úgy is, hogy a középső ülés keskenyebb a szélsőknél. A térérzettel itt sincs gond, és jó, hogy az ülések támlájának, valamint az egész ülésnek a hosszanti helyzete állítható.
A harmadik sorba a második sor szélső üléseinek a lehajtásával lehet bejutni. Itt ne várjunk csodát, tehát full-size ülést, hiszen egy, a padlóból kicsomagolható konstrukcióról van szó. A titokülés kategóriában azonban jó helyen áll a Grand Scénic harmadik sorának bútorzata és a hozzáférés se drámai. Sőt, az ülések mögött még egész normális méretű csomagtér marad. Ha nem akarunk embereket vinni, viszonylag egyszerűen besüllyeszthetők a padlóba a tartalékülések. Ha még nagyobba akarunk akkor csomagolhatjuk elölre a középső sor üléseit, ezek borogatva előrehajthatók. Végső esetben ki is vehetők.
Meghatározzák az utastér hangulatát a felhasznált anyagok, amire nem panaszkodhatunk, puha felületek, selyem-matt felületi hatás fogad, amit ma elvárunk egy jó autótól. A kocsi kényeztető felszereltségű volt, de hát éppen egy top-verzióban ültünk. Zsebek, rekeszek, pakolóhelyek, zene, tom-tom navi, bőrkárpit. Kényeztető az autó menetkényelme is, lágyan rugózik, szépen kirugózza az útegyenletlenségeket, mintha egy másik korból jött volna. Igazi franciás feeling. Pedig, mikor a sajtóanyagban azt olvastam, hogy erősebb stabilizátorokkal felvették a küzdelmet az oldldőlés ellen, azt hittem egy feszesebb rugózással lesz dolgom, mint mondjuk egy kétliteres dízel Lagunában. De erről szó sincs. Ami a futómű szemére vethető, az a kicsit lusta reakciókészség, amely azonban nem párosul alattomos kitörési hajlammal lustaságával együtt is kiszámítható és kezelhető a kocsi.
A kétliteres dízelmotor a maga 160 lóerejével igen dinamikusan vezethető családi járművé teszi a Grand Scenic-et. Bőven van nyomatéka és teljesítménye a kaszni mozgatásához, alacsony fordulatszám-tartományban is lendületesen autózható, minden forgalmi szituációban érezni a bőséges tartalékot, amelyet a vezető bármikor előhívhat egy határozottabb jobblábtaposással. A motorhoz jól illesztett áttételezésű hatfokozatú váltót társítottak. Ez kényelmesen kapcsolható, sportosan annyira nem, mert a váltó hosszúkarú, a váltóutak is nagyok, a sietéshez egyszerűen túl sokat kell a karral törődni. Amúgy a helyére talál a szerkezet, de be kell látni, hogy a célközönség javát annyira nem érdekli, hogy versenyzőként váltson, fontosabb a kényelmes és mindig biztos találat.