Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCi
Fotók: DM

A Renault, amely a Scenic bemutatásával a kilencvenes évek végén új kategóriát nyitott, ma már nincs olyan könnyű helyzetben, mint akkoriban. Lényegében minden számító konkurense megalkotta a maga alsó-középkategóriás egyterűjét, amelyben igyekeztek beplántálni az adott márkára jellemző tulajdonságokat éppúgy, mint a kisbuszok már-már hagyományos értékeit. Az új Scenic páros bemutatásának aktualitását adja a gyár részéről a Mégane család beérett váltása, amely a Scenic-ekkel lett teljes.

Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiTermészetesen a műszakiság terén a jelenlegi Scenic és Grand Scenic is a Mégane alapokon nyugszik. Így megtaláljuk bennük az erősített első váznyúlványokat, amelyekkel az első futómű-segédvázkeret csavarodásának mértékét csökkentették, a súlycsökkentett hátsó futóművet, a továbbfejlesztett elektromos szervókormányt, valamint új motorokat, többek között 1,4 literes, 130 lóerős benzines turbót és Euro5-öt is tudó 1,5 literes dízelt. Már Renault szokás szerint az EuroNCAP teszteken szuperül szerepeltek a Scenic modellek. És nem utolsósorba lefaragtak a fenntartási költségekből, mert ahol lehetett megnövelték az alkatrészek és kenőanyagok csereperiódusát.

Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiKezdjük az előbb bemutatott Grand Scenic-kel a futáspróbát. Ebből egy full-full változatot vittünk el, kétliteres, 160 lóerős dci motorral. A kocsi szép darab, a tengelytávja 34 mm-rel nőtt az elődhöz képest, a hossza 70 mm-t gyarapodott – érdekességként leírom, hogy 1989-ben a Chrysler Voyager hossza 4467 mm volt, most a Grand Scenic 4560 mm, az old-Voyager tengelytávja 2576 mm, a Grand Scenic 2770 mm. De még jobb, 1989-ben az Espace (tehát az egy kategóriával nagyobb egyterű) hossza 4365 mm, tengelytávja 2580 mm! Lassan a Clio is felülmúlja és 20 év múlva C-kategóriás jogsi kell egy kisautó vezetéséhez.

A Grand Scenic öt és hát üléssel is rendelhető, a hétüléses változat harmadik üléssorának térdhelyét 5 cm-rel sikerült megnövelni. Ez sokat számít a hétüléses autókat igénylőknek, hiszen az alsó-középkategóia hétüléseseinek a helykínálata a hátsó sorban rendszerint erősen kritizálható.

Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiMár az előző Scénic esetén se találtam kifogásolni valót az első ülések kényelmében és az ott ülők helykínálatában, ráadásul a szépen formált műszerfal és a hatalmas szélvédő a térérzetet már-már az Espace kategóriájába emelte. A második sorban azonban érződött, hogy családoknak szánták az autót, ahol hátra gyerekeket, vagy kamaszokat ültetnek – szerintem az előző generáció második sorbéli ülései épp annyival voltak kisebbek hátul, hogy már ne mondjuk maradéktalanul kényelmesnek. Most ezt a dolgot kiköszörüli az új Scénic, a második sor ülései is tényleg teljesértékűek. Még úgy is, hogy a középső ülés keskenyebb a szélsőknél. A térérzettel itt sincs gond, és jó, hogy az ülések támlájának, valamint az egész ülésnek a hosszanti helyzete állítható.

Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiA harmadik sorba a második sor szélső üléseinek a lehajtásával lehet bejutni. Itt ne várjunk csodát, tehát full-size ülést, hiszen egy, a padlóból kicsomagolható konstrukcióról van szó. A titokülés kategóriában azonban jó helyen áll a Grand Scénic harmadik sorának bútorzata és a hozzáférés se drámai. Sőt, az ülések mögött még egész normális méretű csomagtér marad. Ha nem akarunk embereket vinni, viszonylag egyszerűen besüllyeszthetők a padlóba a tartalékülések. Ha még nagyobba akarunk akkor csomagolhatjuk elölre a középső sor üléseit, ezek borogatva előrehajthatók. Végső esetben ki is vehetők.



Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiMeghatározzák az utastér hangulatát a felhasznált anyagok, amire nem panaszkodhatunk, puha felületek, selyem-matt felületi hatás fogad, amit ma elvárunk egy jó autótól. A kocsi kényeztető felszereltségű volt, de hát éppen egy top-verzióban ültünk. Zsebek, rekeszek, pakolóhelyek, zene, tom-tom navi, bőrkárpit. Kényeztető az autó menetkényelme is, lágyan rugózik, szépen kirugózza az útegyenletlenségeket, mintha egy másik korból jött volna. Igazi franciás feeling. Pedig, mikor a sajtóanyagban azt olvastam, hogy erősebb stabilizátorokkal felvették a küzdelmet az oldldőlés ellen, azt hittem egy feszesebb rugózással lesz dolgom, mint mondjuk egy kétliteres dízel Lagunában. De erről szó sincs. Ami a futómű szemére vethető, az a kicsit lusta reakciókészség, amely azonban nem párosul alattomos kitörési hajlammal – lustaságával együtt is kiszámítható és kezelhető a kocsi.



Teszt Renault Grand Scenic 2.0 dCiA kétliteres dízelmotor a maga 160 lóerejével igen dinamikusan vezethető családi járművé teszi a Grand Scenic-et. Bőven van nyomatéka és teljesítménye a kaszni mozgatásához, alacsony fordulatszám-tartományban is lendületesen autózható, minden forgalmi szituációban érezni a bőséges tartalékot, amelyet a vezető bármikor előhívhat egy határozottabb jobblábtaposással. A motorhoz jól illesztett áttételezésű hatfokozatú váltót társítottak. Ez kényelmesen kapcsolható, sportosan annyira nem, mert a váltó hosszúkarú, a váltóutak is nagyok, a sietéshez egyszerűen túl sokat kell a karral törődni. Amúgy a helyére talál a szerkezet, de be kell látni, hogy a célközönség javát annyira nem érdekli, hogy versenyzőként váltson, fontosabb a kényelmes és mindig biztos találat.