Február végén, még bőven az AMTS-t megelőző hajrában kaptunk meghívást a KIA sajtótájékoztatójára, melynek fő apropója az új KIA Optima és a Sportage hazai bemutatkozása volt. Mindkét modell igen izgalmas a maga kategóriájában, viszont nem vagyok éppen SUV-párti, talán ezért is fókuszáltam rögtön az impozáns szedánra.

Az - egyébként pazar ebéddel egybekötött - sajtóeseményen kiállított metál-meggybordó darab akaratlanul is a figyelem központjába került, inkább szolid, mint karakteres megjelenése ellenére igen szépen vonzotta a tekinteteket. Középkategória ide, vagy oda, az Optima egy olyan autó, amit az ember belülről is meg akar nézni, ha kívülről megragadja a tekintetét. Ott pedig van is mit nézni.

Nos, amikor a későbbi tesztre kapott bútorszürke darabot átvettem, rájöttem, hogy a szín azért e téren elég sokat dob a latban. Az autó formája - ami igen sokban rokon a korábbi kiadással - így kevésbé tűnik izgalmasnak, persze azért színtől függetlenül is nagyon kellemes. A markáns, X-et formázó hűtőrács a szépen kihúzott lámpákkal, alatta pedig a két Predator célzófényes ködlámpával nagyon határozott arcot ad a gépnek, még a sportosabbik modellnek szánt Ceed sem kapott ennyire agresszív orr-részt. Totál szemből nézve mondjuk egy harmadik generációs WRX STI kasztniját is simán elképzelné az ember folytatásként.

Kicsit furcsa is egy ilyen fronthoz az elnyújtott szedán forma, amit - hasonlóság ide, vagy oda - azért elég mélyrehatóan átgyúrtak az elődhöz képest. Az új kiadás 2,5 cm-el lett szélesebb, a tengelytáv és a magasság 1-1 cm-el nőtt meg, a kasztni pedig sokkal áramvonalasabb, egyúttal merevebb is lett. Laikusok számára hátulról a BMW-től a Lexusig bárminek eladható lenne márkajelzés nélkül, a szépen kidolgozott ívek és a dizájnos fényforrások egyértelműen a prémium márkákra hajaznak.

Minderre a remekül eltalált - nyomokban egy kis BMW-s beütést tartalmazó - utastér is egyértelműen ráerősít, amely kapcsán több ízben is a korábbi, 2012-es Passatom utóérzését véltem magamon felfedezni. Sőt. Kezdhetjük a dolgot rögtön az ajtóknál: már a kilincsért nyúlva érzékel az autó, nyitja a tükröket, megvilágítja a kallantyúk mögötti mélyedéseket, szinte vár, hogy beszálljak. Az ajtók rendkívül finoman, precízen működnek, a záródás egyszerűen pazar, nyitásnál pedig kellett egy kis idő, míg megszoktam, hogy belülről nincs semmiféle "kattanás":  finoman meghúzom a kilincset, már tolható is kifelé az ajtó.

A kabin formaterve, anyagválasztása mindenütt minőségi és letisztult, a műszerfal és a kezelőpanelek kialakítása pedig bármiféle megalkuvás nélkül hozza azt, amit egy felső kategóriás limuzintól elvárhatunk. A finom tapintású gombok és a számos funkcióval ellátott kormány remekül kezelhető gyári fejegységgel, valamint digitális kijelzővel működik együtt, mindezt jól átgondolt, egyértelmű menürendszer támasztja alá.

Extrákban egyáltalán nem szűkölködik az Optima: meglepően határozottan működő sávtartó automatika, holttérfigyelő rendszer, távolságtartó automatika, parkoló-asszisztens, intelligens távolsági fényszóró, vezeték nélküli telefontöltő, az utólagos hifibeépítést teljesen feleslegessé tevő, majd' 600 Wattos Harman Kardon hangrendszer található a csomagban, hogy az olyan alapvető dolgokat, mint az ülésfűtés-szellőzetést, a kormányfűtést, tempomatot, vagy a rendkívül precíz szervokormányt ne is említsük. A kedvencem pedig az eddig még csak X6-osban megtapasztalt, 360 fokban operáló kamerarendszer volt, bár hozzá kell tenni, az utastérből egyébként is remekül ki lehet látni. Az ember nem is gondolná, hogy pl. a "C" oszlopon kialakított aprócska ablak mennyit számít tolatáskor.

Az beltér maga nagy és kényelmes, a tágasság érzésére erősen rásegít a hatalmas, szinte teljes tetőhosszt elfoglaló panorámaablak is. Az oldaltartás nélküli, ámde parádésan kényelmes, minden paraméter szerint elektronikusan állítható első ülések hosszú távon is teljesen pihentetőek. Lábtér bőven akad a hátsó üléseket befoglalva is, hozzám hasonló langalétáknak azonban a fejtérrel itt már meggyűlhet a baja - minden bizonnyal ez a rész az áramvonalasság oltárán áldozódott fel.

Az autót pont egy totálisan esős hétvégére sikerült megkaparintani, így olyan hatalmas, nyitott tetőablakos élményautózást nem sikerült vele abszolválni. Motorikus felszereltség szempontjából a 163 lóerős benzines kivitelt kaptam. A másik opció a 141 lovas dízel lehetett volna, nem tudom, ott mi a helyzet, de annyi biztos, hogy ez a benzinmotor az egyetlen, amit negatívumként felróhattam a típusnak. Az Optima ezzel a teljesítménnyel és a maga majd' másfél tonnájával kétségtelenül nem egy gyorsulóbajnok. A hétsebességes, fülekkel is kezelhető automata váltóval párosított, egyébként rendkívül halk motor komolyabb gázadásra határozott bőgésbe kezd ugyan, de az e mellé elvárt "nyomaték" érzés (ami számszerűleg 196 Nm) bizony elmarad. Óra szerint nézve egyébként semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint bármely "átlag" kétliteres versenytársa, a váltó is gyors, na meg ugye a nagy kasztniban eleve kevésbé érezni a sebességet. De az a hang - főleg ilyen gyorsulás mellett - egy kicsit azért túlzás.

Ezzel szemben a futómű rendkívül kellemes meglepetés. Akinek volt már valaha szerencséje az M5-öst Kiskunhalassal, Kiskunmajsán keresztül összekötő, néhol terepraliba is simán beillő mellékúthoz, biztosra veszem, hogy egyetért benne, hogy mintha csak efféle tesztekre lenne kitalálva: nincs is olyan hirtelen kerülendő úthiba, borzalmasan egyenetlen felületű kanyar, vagy esős időben víz- és sárátfolyás, ami itt ne fordulna elő. Az Optima úttartása és kezelhetősége kifejezetten jó ilyen körülmények között is, a - típushoz képest egyébként meglepően feszes - futóművel szinte élvezet volt az akadályok leküzdése.

A prospektus szerint 7,5-es átlagfogyasztás helyett simán hoztam a 8,9 litert vegyesben, bár hozzá kell tenni, ilyen szempontból legendásan rosszul vezetek. Ha már a mérvadó számoknál tartunk, az autó alapára 6,5 millió forintnál kezdődik, az általam hajtott fullextrás modell pedig valamivel 10 millió HUF felett vásárolható meg.

A motorikus jellemzőktől eltekintve teljesen pozitív élmény volt az új Optima: jól felszerelt, kényelmes, mutatós, abszolút szerethető gép, ha mindehhez még hozzávesszük a 7 év / 150.000 kilométeres garanciát, kategóriájában egyértelműen jó választás. Aki ennél többre vágyik, annak érdemes az év második feléig várni, akkor érkeznek ugyanis a kombi és a hibrid változatok, a sportosabb élményre vágyók számára pedig a 245 lóerős GT kivitel. Jó kérdés persze az is, hogy napjaink VÉDÁ-val és mobil traffipaxokkal bőségesen megpakolt úthálózatán mennyire indokolt még menetteljesítményre gyúrni. Sokkal inkább jellemző igény lehet az összes automatikát csőre töltve, a tempomatot határértékre állítva, minimális humán beavatkozással, nagy csomagtérrel, maximálisan pihentető autózás mellett eljutni A-ból B-be.

Nos, az Optima erre több, mint tökéletes jelen állapotában is.