Renault Thalia: másodszor is bejön?

Persze azóta fordult a világ, ma nem csak a Renault kínál kisautót négyajtóval – jó tudom, ott volt még a Swift Sedan, meg a drága VW Polo-SEAT Cordoba páros is -, továbbá csökkent Magyarországon a négyajtósok keresettsége. Ha őszinte vagyok a Thalia nem fordult akkorát, mint a világ, hiszen még mindig a Clio II műszaki alapjaira épül. De vajon baj ez? Az autó-generációváltások java az elődmodell technikájának az átmentésével történik – most direkt régi példát mondok, hogy az Opel Kadett E lényegében egy új kasztnis Kadett D volt, az Omega egy Rekord. Tehát, ha jól szolgál a jármű, hozza az elvárható biztonságot, dinamikát, térkínálatot, komfortot, akkor kit érdekel, hogy milyen a padlólemeze. A Volvónak is sok köze van a Fordhoz, a Saab-nak az Opelhez, az Audinak a VW-hez.

Na de duma helyett lássuk a wágent. 2,1 millióért nem is rossz. Míg a Thalia I kicsit bumfordi volt egy odabiggyesztett saroglyával, a Thalia II kifejezetten harmonikus látványt nyújt, igaz a markáns Renault–jegyek valahogy lemaradtak róla. A régi Cliót az oldalablakok vonalai, meg a szélvédő leplezik le, de csak a vájtfülűeknek. Ugyanis ügyesen rajzoltak a formatervezők, akkor is, ha mondjuk egy Laguna fejlesztési költségének a töredékrészéből hozták össze az új Thalia-t – egyes piacokon Symbol. Szépen vezetett ívek, karcsú vonalvezetés jellemzik a kocsit, és most a csomagtartót is úgy odapasszították, hogy jó ránézni. Most több díszítést is visel az autó, levették róla a régi praktikus, de csúnya műanyag oldallécet, van helyette elöl-hátul krómcsík. Mint a Renault Thalia-felelőse elmondta, erre azért is van szükség, mert az autó fő piaca Törökország, Algéria, Oroszország, amely piacokon bizony ez, az Európa jobb módú felén olcsó kisautó presztizsértékkel bír.

Kipróbálni egy fullos Renault Thalia-t választottam, amelyen még plusz króm volt a tükörborítás, és szereltek rá egy szépen illeszkedő hátsó szárnyat is. A motorja a legerősebb a négytagú kínálatban, 98 lóerős 1,4 literes benzines – benzines van még 1,2 literes, 16 szelepes, 75 lóerős, elég jó a menetdinamika, hiszen 1 tonna alatti a kocsi önsúlya. De nem ez a legdrágább, az ára a top-felszereltséggel 2 640 000 Ft, ennél, a gyengébb, 65 lóerős, kevésbé felszerelt 1,5 literes dízel is drágább 100 000 Ft-tal, az erősebb, 85 lóerős dízel azonos felszereltséggel már átlépi a 3 milliós határt – a várakozások szerint dízelt úgyis csak cégek vesznek ebben a kategóriában.

Szóval beülés a kocsiba. Azt mondhatom minden megszokott, mert rengeteget jártam kettes Clióval. A kormány kicsit magasan van, a váltó hosszúkarú, az ülés kicsit puha, kicsit formázatlan, de elég kényelmes – ha tényleg olyan, mint a második Clióé volt, akkor egy óra múlva kezd hátat fájdítani. Jó a kilátás az autóból, finoman működnek a pedálok, jól érezhetők, a fék lehetne harapósabb. Az egykettes tizenhatszelepes egy jól sikerült motor, itt sem lehet rá panasz, szépen nyüglődés nélkül húz, jól érzi magát a Tháliában. Közben van idő szétnézni a kocsiban, ahol frissek a formák, az ajtókárpitok idézik csak az elődöt. Egyvalami zavar menet közben, hogy gázadásra, gázelvételre bólogat a váltókar.

A futómű az egyszerű szerkezetek ellenére szépen teszi a dolgát, csillapítja az úthibákat, nem ráz, nem leng, de azért a forszírozott kanyarban érezhetően alulkormányzott. Nem örömautózásra született a Thalia, a mindennapok autója. Kiszállás és beülés hátulra. Elég ott is a hely, néhány újabb generációs autót is megszégyenítő lehet a térkínálat. Itt sem vitték túlzásba az ülésformázást, de legalább hátul középen is el lehet lenni egy darabig. Mivel családi a kocsi, úgyis nagyobbrészt gyerekek és srácok ülnek majd itt. A csomagtartót kinyitom ugyan, de csak az fogad, amire számítottam: öblös mélység.

Az, hogy a legjobban felszerelt kocsit hoztam el kicsit el is „varázsolt”. Ebben voltak olyan dolgok, amit alapfelszerelésnek gondolunk, holott nem azok. A legolcsóbb verzióból hiányzik a szervókormány, az állítható magasságú volán, a hátsó üléstámla csak egyben dönthető, a külső tükrök kézzel állíthatók, légkondi pedig nem is rendelhető. A jobban felszereltekben is érezni, hogy azért ott is az olcsóságra törekedtek, például az elektromos ablakemelők kapcsolói a középkonzolra kerültek, nem az ajtóra, az egyetlen rendelhető CD-s rádió teljesítménye szerény 2x15 watt (pedig 90 000 Ft-ba kerül, ezért már egy igen jól szóló szettet lehet a kocsiba bepakolni). Persze értem én, hogy valahol ki kell sakkozni, hogy olcsó lehessen az autó, de a gyár se fizessen rá. És végülis már a fapados modell is megkapja elölre a két légzsákot meg a blokkolásgátlót, amelyre lehet, hogy ma nagyobb az igény, mint a már felsoroltakra – mondjuk a szervokormány hiánya azért fáj, remélem csak félreértettem, a műszaki adatokban szériaként szerepel, a felszereltséglistában csak a második szinttől szerepel. Aztán a túlzott „kényeskedés” közben az is eszembe jut, hogy a Renault a Thalia képében kétmillióért családi autót ad. Ilyet más nemigen tesz. Legfeljebb a Dacia.