Hogy, hogyan nem, Alfa Romeo tesztautó még egyszer sem járt nálunk az évek során, de valahogy személyes vonalon is sikeresen elkerült eddig ez a márka. Kis túlzással életem első olasz autójával egy Stelvio személyében barátkozhattam meg, ami remek első lépésnek bizonyult az Alfás életérzés megtapasztalásához.

Az újdonság - ha mondható így - valamennyire mindkét fél számára kölcsönös volt, hiszen a Stelvio is az Alfa Romeo legelső szabadidőautója, ami viszont a tapasztaltak alapján egy rendkívül kiforrott modell hatását keltette.

A Giuliával azonos platformra épülő gömbölyded SUV mintha nem is hobbiterepjárónak, hanem sokkal inkább egy nagyra nőtt kupénak készült volna. A rendkívül egyedi, elegáns forma semmi mással össze nem keverhető: akkor is tudnánk, hogy egy Alfáról van szó, ha a márkára jellemző markáns, pajzs alakú hűtőrács, na és persze a márkajelzések nem lennének az autón.

A Stelvio egyszerűen szép, remekül eltalált formája igazi domináns jelenség az utakon, a kerékívek alatt pörgő 19 colos, körküllős felnik, valamint a tesztautó vörös fényezése pedig a sportosságra erősítenek rá. Mindez indokolt, még akkor is, ha nem a csúcsmodellt jelentő, 510 lóerős QV-változat, hanem csak egy szerényebb, 2.0 literes benzinmotorral szerelt kivitel járt nálunk. 

A 280 lóerős aggregát szépen terelgeti az 1.660 Kg tömegű kasztnit, a vezetési élmény pedig a gyárilag feszesebb futóműnek köszönhetően sokkal inkább ébreszt sportos, mint extrán-kényelmes élményeket. Cserében kellemesen stabil, remekül kezelhető gépet kapunk, ami a kanyarokba is sportautókat megszégyenítő módon fekteti be a gépet. Minderre rásegít még - habár kérhető tisztán hátsó kerekes kivitelben is - a Q4 modell állandó összkerékhajtása is, ami minden bizonnyal nedvesebb-téliesebb körülménynek között is jól jön. Sőt, akár terepen is, oda viszont aligha vinné ki bárki ezt a szép vasat.

Az 5,7 másodperces 0-100 km/órás gyorsulásra sem lehet panasz, a 400 Nm-es nyomaték pedig ha nem is feltétlen préseli az utasokat az ülésbe, teljesen elegendő a tempós kielőzésekhez. A magas üléspozíció (a Giuliához képest csaknem 20 cm-el ülünk feljebb) emellett nagyszerűen hozza a - a jó magyar utakon gyakran indokolt - terepjárós érzést, ugyanakkor a rendkívül szilárd kasztninak köszönhetően a motor kellemes duruzsolása az egyetlen hanghatás, ami ér bennünket, semmiféle mellékzörejt nem tapasztalhatunk menet közben.

Az utastér szinte sugárzik az eddig csak hallomásból ismert olasz autós életérzésről. Az elektronikusan többféleképpen állítható, három memóriafunkciós ülések hihetetlen komfortosak, a minőségi anyaghasználatnak, valamint a formailag is pazar belső kialakításnak köszönhetőn rendkívül kellemes élmény odabent időzni. A műszerfal ugyanakkor - főleg 2019-es modellhez képest - kicsit talán retrós hatást kelt.

Lehet, csak túl sok időt töltöttem német, vagy japán modellekben, de ahogy ahogyan ez igaz a külső formáját tekintve, az Alfa mindegyikhez képest merőben más ezen a fronton is. A csőszerű kialakítású órák és a sok kerek gomb mellé kicsiny kijelző párosul a műszerfal közepén, a kormány kezelőszervei és a hatalmas váltófülek inkább egy évtizeddel ezelőtti feelinget ébresztettek fel bennem.

Aki nem ült még Alfában, annak a kezelés is meglehetősen megszokós művelet, hiszen sok minden nem ott van, ahol német autós ésszel keresnénk. Megesett például, hogy jó 10mp-ig keresgéltem a START gombot, mire újra sikerült rábukkanni a kormánykerék közepén :) Bár szintén teljesen egyértelmű, azért kell idő ahhoz is, mire az ember hozzászokik, hogyan tegye P-be a váltót - oké-oké, ez a BMW-nél is így van.

A legnagyobb küzdelmet azonban a központi egység kezelésének abszolválása jelentette. A kijelzője egyrészt nem érintőképernyős - de azért akaratlanul is szépen teli lesz ujjlenyomatokkal - a vezérlését pedig kizárólag egy, a középkonzolon található tárcsa segítségével tudjuk megoldani. Habár egy idő után megszokható, az első egy-két napban meglehetősen sokszor jött elő az kellemes békebeli érzés, mikor szöveges üzenetet írtam egy nyomógombos telefonnal. Na, de a 2020-as modellfrissítéssel a hírek szerint ez a része viszont változni fog a dolgoknak.

A Stelvio ötszemélyes, relatíve jól el lehet férni hátul is, SUV-khez képest pedig a csomagtere is kellemesen nagy (egészen pontosan 525 literes), így hosszabb családi túrákra is tökéletesen alkalmas. Fogyasztás terén 12 liter körül sikerült összehozni átlagban, habár a három vezetési mód közül - melyek között szintén egy kissé túlméretezett tárcsa segítségével váltogathat a sofőr - leginkább nem a takarékosságról szóló D-ben (Dynamic) történt az autózás.

Emellett még az N és az A módok adják össze az Alfák DNA rendszerét, előbbi (Neutral) főként nyugisabb krúzoláshoz, utóbbi (All Weather Mode) pedig csúszósabb útkörülmények között ideális.

Habár kezelésben kissé döcögősen indult a barátság a Stelvióval, néhány nap összeszokás után már teljesen másképp viszonyultam hozzá. Akárcsak egy erős, temperamentumos személyiség esetén, meg kell tanulni a szabályait, megérteni a viselkedését és összességében egy nagyon szerethető társat kapunk végeredményül.

A Stelvio többféle motorral és felszereltséggel elérhető és konfigurálható, a legalapabb modell ára pedig 12 millió Ft környékén indul. Rakd össze Te is a sajátod a hazai Alfa-Romeo importőr, az FCA Central and Eastern Europe Kft. weboldalán, vagy ismerkedj meg vele élőben szeptember 25-27. között a Hungexpón, az idei Automobil és Tuning Show keretei között!