Teszt Citroen Berlingo Multispace eHDI Fogadd el
Fotók: Dombóvári Mihály
A robotizált váltótípus nem tartozik a kedvenceim közé. Lehet, nem a váltókban van az elsődleges hiba, de egy biztos, én nem úgy csinálnám, ahogy ők, hiányzik a finom kuplung-kezelés. Még a legelitebb duplakuplungosaknál is jobban szeretem a kézi váltót, vagy egy jóféle, kifinomult vezérlésű hagyományos automatát. A duplakuplungosoknál a váltási gyorsaságra és a bólogatásra általában nem lehet panaszom, ott az elinduláskori kiszámíthatóságot, főképp emelkedőn, vagy ha előre eltervezett dinamikával szeretne indulni az ember (mert ki kell lőni az alárendelt útról, és beilleszkedni a forgalomba), hiányolom.
De visszatérve a Citroen Berlingo Multispace e-HDI tesztautóra, ebben nem duplakuplungos a robotizált automata. Ráadásként a Citroen egy fogyasztáscsökkentő rendszert is integrált az autóba, amellyel már találkoztam az új C4 illetve C4 Picasso volánjánál ülve. Ez egy, ha lehet így fogalmazni, egy igen agresszív gondolkodású start&stop rendszer, képes fél másodpercre is leállítani a motort, amely bárhol érhet bennünket, parkolás közben, vagy utcasarkon lassítva. Szóval a kocsi így egy többszörösen idegesítő ígéretet hordozott magában, mert ha a váltóval nagyon nem vagyunk szinkronban, plusz még a motor is mindig leáll és elveszi a figyelmemet, hú.
Először néhány szó az autóról: egy barátságos pofájú kutya, ami az maradt, ami az első bemutatkozásakor volt. Családbarát és szimpatikus. A formájával nem nyer díjat, de ez nem is cél, viszonylag szép köntös takarja a nagyméretű utasteret. Bent mindenhol kényelmes ülni, a székek azok az igazi franciásan puha ülések, ami már jelzi is, hogy nem kell száguldozni, a kényelmen van a hangsúly. Jó üzenet ez, főképp egy haszonjármű eredetű kocsiban, ahol az ember ösztönösen lemondásokra készül. De nem kell lemondani, van karfánk, sok légzsákunk, temérdek pakolóhely, alul-felül-mindenütt, egész csendes utasterünk. A csomagtartó meg orbitális méretű, belehajigálós nagy hely, egy darab, felfelé nyíló ajtóval, amit felnyitva esőben is lehet szárazon pisilni az erdei parkoló szélén állva. Variálhatunk is, mert a hátsó üléssor három széke külön-külön állítható és egyforma méretű, a szélsőkhöz vannak asztalkák is.
Szóval békés, nyugis, használós autó, itt-ott összeszerelési hiányosságokkal, amit felróhatnánk, ha egy kétszer ennyibe kerülő büszke prémium márkáról lenne szó. De nem arról van szó. A belső formák is a funkcióról szólnak, a kezelőszervek meg a fene tudja, még nem döntöttem el. Ugyanis az eHDI-ben az automata váltót egy forgótárcsával vezérelhetjük. Először oda kell figyelni, és utána is egy kicsit. Mégis jobban tetszett, mint a C4 Picasso elegáns pálcika váltókarja, amely felé nyúlva sokszor kapcsoltam ablaktörlőt, vagy sietve rántottam tovább, olyan fokozatállásba, ahová nem akartam.
Vezetni az autót a maga nemében jó dolog. Kilátni belőle, jó a fordulóköre, kényelmesen rugózik. A vezetői hely is komfortos a már említett jó üléssel, mindent elérek megoldásokkal. A kormány is jó helyzetű, csekély erőigényű. De hát nem is ezektől a dolgoktól tartottam, hanem a váltótól, meg a megállítós cucctól.
És halleluja, a váltó most nem idegesített. Bólogatott kicsit, de a gázelvétellel egész szépen lehetett kezelni. Ha korán felváltott, kifejlesztettem a módszert, hogy a váltófülekkel visszakozásra szólítottam fel. Így tudományosan autózva együtt tudtunk élni.
A kocsi jellege meg száguldozásra nem csábított. Pedig a motor miatt még lehetett is volna, lehet egy tuningolt tesztautó volt, de a papíron 90 lovas, egyhatos hádéí nagyon szedte a lábait. Nyomatékból, lelkesen húzott. Aztán amint tehette leállt. De nem kell a félelem, hihetetlenül gyorsan újra is indult. Lényegében nem is kell rá figyelni, mert megy, ha kell. Meg ha akarjuk. Nem futottam cikibe vele, mint az olasz típusokkal, hogy nem indul újra, vagy mint a Mazdával, hogy inkább visszagurult beindulás helyett hegynek fel. Az pimasz dolog volt.
Összegezve jó autónak találtam a Citroen Berlingo ezen változatát is. Korábban is becsültem a típust, most sem rontotta le a tetszési indexét. Már nem emlékszem a takarékos technikai megoldások nélküli Berlingo mennyit fogyasztott, de azt tudom, hogy ez a 6,5 literes teljesítményével elégedetté tett. (Most sem próbáltam mesterségesen kevesebbet – se többet – fogyasztatni az autóval, használtam, ahogy bármely kocsit, sőt a sajátommal jobban ügyelek a fogyasztásra, mert rosszabbak az ezirányú induló adottságai). Szóval a listaáron 5,42 millióba kerülő, most 4,82 millióért elhozható Berlingo az olyan autók halmazába kerül (vagy maradt), amire azt mondom: tudnék együtt élni vele.
Citroen Berlingo árlista
Hétszemélyes Citroen Berlingo HDI és Peugeot Partner teszt