A DS3 óta tudjuk, hogy a gallok szeretnének kihasítani egy szeletet a prémiumszegmens tortájából, ennek érdekében több modelljük luxuskiadását is elkészítették. Hamarosan gyártásba kerül a DS széria legnagyobb képviselője, a DS5, mi azonban most a luxus C4-et, azaz a DS4-et vettük górcső alá, amely tavaly érkezett.

 

Külcsín

A DS4 vonalvezetése nem sokat változott a C4-hez képest, elölről szinte megegyezik a két modell, a fényszórók ugyanazok, csak a lökhárító lett egy kicsit átszabva. A DS4 esetében egy fekete betét került a hűtőrács alá, - amely az oldalsó koptatóbetétekhez hasonlóan a karosszéria színétől függetlenül feketében pompázik - erre került a rendszámtábla. (A tesztautón ez a kontraszt nem látszik, mert a kasztni eleve fekete fényezést kapott.) Más a rendszám alatti légbeömlő rajzolata és újragondolták a ködlámpa foglalatának formáját is. Mindezeket az eltéréseket azonban alig venné észre az ember, kivéve, ha direkt erre hegyezi ki a vizsgálódást.

Más a helyzet a kocsi hátsó fertályával, a tervezők itt ugyanis jobban belenyúltak a C4 formájába. Jóval gömbölydedebb képet fest a DS4 fara az átrajzolt hátsó lámpáknak és a domborúbb lökhárítónak köszönhetően. Plusz adalék a C4-hez képest a stilizált, krómszegélyes, kipufogóra emlékeztető motívum a lökő alján. Ezeken felül a DS4 esetében más a C oszlop formája, a hátsó ajtó rajzolata és jóval több a króm, amely a kocsi prémium mivoltát hivatott hirdetni.

Az összkép egységes és meglehetősen sportos a kasztniba vájt éleknek, a kerekdeden lecsapódó tetőívnek és a gyönyörű 18 colos könnyűfém felniknek köszönhetően. Az összeszerelés minősége kiváló, az illesztések hajszálpontosak, az ajtók puhán csukódnak és nem túl nehezek. De vajon belül is ilyen jó benyomást kelt a DS4?

Belbecs

Behuppanva a vezetőülésbe a sportos feeling továbbra is jelen van. Nagyon dögösek a piros-fekete lyuggatott bőrülések, a piros szegélyű textilszőnyegek illetve a piros - ugyancsak bőrrel bevont - váltógomb. Dinamizmust sugároznak a fém pedálok is, és a csapott aljú, alumíniumbetétes, multifunkciós kormány is. Az anyagminőség kitűnő, a műszerfal borítása puha, habosított műanyagból készült - (rendelhető akár bőrburkolattal) - az illesztések itt is pontosak és nagyon kellemes a középkonzol apró trapézokkal borított műanyag betétje is.

Az összkép esztétikus és az ergonómiára sem lehet panasz, egyedül az ülésfűtés, a masszírozás és a deréktámasz-állítás gombjai vannak kicsit mélyen az ülések oldalán, vezetés közben elég veszélyes ezeket állítgatni, mert oldalra kell hajolni, hogy lássuk, melyik gomb melyik. A műszerfal középső része amúgy abszolút ésszerű, eligazodni rajta gyerekjáték, jobb oldalán pedig puha betét védi az anyós térdét a beütődéstől, ugyanez a borítás egyébként felfedezhető az ajtó kapaszkodóján is. Ami a színvilágot illeti, a beltér elég komor lenne a sok fekete-szürke elemmel, ezt viszont a fent említett piros szín jól ellensúlyozza.

A kocsit pillanatok alatt testre lehet szabni, a kormányoszlop magassága és mélysége egyaránt variálható, az első üléseknek pedig nem csak a magassága, de a deréktámasza is állítható. A helykínálat elöl kifogástalan, hátul viszont már nem ennyire jó a helyzet. A hátsó sorban ülőknek nem csak a lábtere, de a fejtere is szűkös. Ide csak alacsonyabb, rövidebb lábú emberkéket vagy gyerekeket érdemes ültetni, mert 160 centi fölött elég kényelmetlen embriópózba kényszerülnek az utasok. Rakodóhely van elég, az ajtózsebek elég öblösek, és a kesztyűtartó is használható méretű.

A 385 literes csomagtartó megfelelőnek mondható, bár a küszöb elég magasan van, így nagyot kell emelni, ha meg akarjuk pakolni a puttonyt. A tervezők részéről elég nagy badarság volt, hogy a hátsó ajtók íveit úgy rajzolták meg, hogy semmiképp ne lehessen lehúzni a hátsó ablakokat. Hiába van klíma a kocsiban, a szellőztetés ettől még fontos, sőt a tesztautóban nem volt légbefúvó a hátul ülők számára, ezért feketepont jár a DS4-nek.

A hátsó ajtó hegyes formája elég mellbevágó élményt tud nyújtani kinyitáskor, és beszállás során sem veszélytelen, ha nem figyelünk oda. Az utastér szigetelése egyébként franciásan jól sikerült, alapjáraton szinte semmi zaj nem szűrődik be az utastérbe, és a menetszél is csak 120 km/h körül kezd igazán hallatszódni.

Kütyük

Ahogy fentebb írtuk a DS4-et a franciák prémiumautónak szánták, ennek megfelelően a tesztautó tele volt pakolva a legújabb elektronikai kiegészítőkkel, amelyek megfelelnek a kor technokrata követelményeinek. Van egy rakás vezetési asszisztens, és egy sor kényelmi funkció, az alábbiakban ezekkel foglalkozunk kicsit.

Elsőként vegyük a vezetőt támogató rendszereket. A DS4 elöl és hátul is fel volt szerelve parkolóradarral, ami nagyon nagy segítség volt a fővárosi parkírozások során, bár az érzékenyégét hangolhatták volna finomabbra is. Még 40 centi volt az előttem álló kocsitól, de a rendszer már visongott esztelenül, hogy álljak meg, különben koccanunk. Ez a berendezés ettől függetlenül mindenképp kötelező felszerelés a DS4-hez, ugyanis a lőrés-szerű hátsó ablakon alig lehet kilátni, így segítség nélkül szinte lehetetlen egy szűk helyre bemanőverezni a járgányt.

A sávelhagyásra figyelmeztető berendezés igen vicces dolog, főleg, ha nem számítunk rá. Elég rendesen meglepődtem, amikor az első utam során, az autópályán a középső sávból lassan kitértem a külsőbe és az ülés elkezdett alattam rezegni. Amúgy hasznos tud lenni, ha gyakran utazunk hosszú útra és esetleg fáradtan vezetünk. A kanyarkövető fényszórók nagyon tetszettek, remekül bevilágítják az utat kanyarban így növelik a biztonságérzetet sötétben. Hasznos dolog a külső visszapillantókba épített holttérfigyelő-rendszer. Ha van valaki a holtterünkben, a tükör sarkában egy narancsságra LED világít.

A visszagurulásgátlóval felvértezett elektromos kézifék is nagyon kényelmes volt, ezt már a 3008-as Peugeot-ban is imádtam. Persze így el lehet felejteni a kézifékes fordulókat, de ki az, aki egy luxus-Citroennel akar driftelni?! A navigáció elég nagy csalódás volt. Egyrészt nem értem, hogy miért nem lehetett egy érintőképernyőt belepréselni a műszerfalba, másrészt pedig, miért nem készül magyar nyelvű menü és utasító-hang a PSA navigációihoz és miért ilyen pontatlan, elnagyolt és nehézkes működésű a térképszoftver. Ez a nyomogatható potméterrel történő vezérlés rövid idő alatt az agyamra ment, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb volna érintéssel bevinni a parancsokat. Igazán összeállhatna a PSA konszern is valamelyik nagy navigáció-gyártóval, úgy ahogy a Fiat tette ezt a TomTommal, vagy a Volkswagen a Navigonnal. Mindenki jobban járna.

A hangrendszer egészen rendben van, a hangzást viszonylag egyszerűen be lehet lőni, összességében szépen is szól a hifi. A DS4-et Bluetooth-on keresztül össze lehet párosítani az okostelefonokkal, így nem kell külön kihangosító-szettet telepíteni az autóba, ha vezetés közben hívás érkezik, a kormányon levő vezérlőkkel fogadhatjuk azt, így nem kell kézbe venni a telefont. A mikrofon érzékenységén lenne még mit javítani, de végeredményben így is jól használható ez a kiegészítő. A középkonzol alján természetesen helyet kapott a 12 voltos csatlakozó, sőt, a kartámasz tárolóját kinyitva egy 230 voltos hálózati aljzatot is találunk.

Az ülések három fokozatban fűthetőek, ez a bőrborítás miatt elég fontos kiegészítő, nem túl kellemes ugyanis télvíz idején a jéghideg ülésben csücsülve furikázni. A székek masszírozófunkcióval is el vannak látva, ez a masszírozás annyiban merül ki, hogy az elektromosan állítható deréktámasz ütemesen taszigálja az ember derekát. A franciák úgy gondolták, hogy ha már prémium, akkor legyen egy kis parasztvakítás is a kocsiban: váltogatható az indexeléskor hallható hang, sőt variálhatjuk kormány mögötti műszerek megvilágításának színét is! Fehér, kék, ciklámen vagy élénk lila a választék, a hangokat illetően pedig van idegesítő csilingelés, hagyományos kattogás, stilizált kattogás és valami negyedik opció, amire már nem emlékszem.

Nos, azt az energiát, amit a tervezők a fenti két totálisan felesleges extrába öltek, simán fordíthatták volna mondjuk a navigáció hiányosságainak kiküszöbölésére. Üdítő újdonság viszont, hogy végre nem bajuszkapcsolóval kell belőni a tempomatot és a sebességkorlátozó automatikát, sőt a hangerőt, valamint a kihangosítót is közvetlenül a kormányról vezérelhetjük.

Menetteljesítmény, motor, futómű

A tesztautóba a PSA jelenlegi talán legjobb dízelje, a 2.0-ás HDi motor került. 163 lovas teljesítményével és 340 Nm-es nyomatékával meglehetősen dinamikussá varázsolja a DS4-et. A maximális nyomaték 2- és 3000 fordulat/perc között áll rendelkezésre, a motor ebben a tartományban durván húz. A hatgangos váltómű precíz megvezetésű, kicsit azonban hosszú utakon jár. Nem kell túlságosan kihúzatni a motort a következő váltáshoz, és a már kétezres fordulaton baromi dinamikus motor is minél hamarabb váltásra sarkall bennünket, ráadásul a maximális nyomaték ugye elég szűk tartományban jelentkezik. Az áttételek tehát viszonylag rövidek, ami viszont passzol a DS4 sportos karakteréhez.

A fordulatszámmérő közepén elhelyezett kijelző amúgy utasítgat bennünket, hogy mikor váltsunk feljebb az optimális fogyasztás érdekében, erre azonban nem mindig kell hallgatni, mert például 50 km/h-nál már 4-est javasolt, ekkor azonban 1800-ra visszaesett a fordulatszám, ahol még nincs ereje teljében a motor. Ezzel a hatsebességes váltóval párosítva a DS4 étvágyát könnyedén kordában lehet tartani, de ha az ember valóban ki akarja használni az erőforrás adottságait, és odalép neki, azért a HDi is felmászik 10-12 literre. Az egy hetes teszt alatt, a kocsi 7,6 literes fogyasztást produkált vegyes használat mellett, ami egészen jó érték, főleg ha számba vesszük, hogy nem kifejezetten a takarékoskodás jegyében furikáztam.

Ami a vezetési élményt illeti, a dinamikus motornak és a meglehetősen közvetlen kormányzásnak köszönhetően elég sportosan lehet közlekedni a prémium Citroennel, a feszes futóműnek hála élvezet a kanyarodás, nyoma sincs ugyanis franciás puhaságnak. Ez viszont a magyar útviszonyokat figyelembe véve nem túl jó hír a honi vásárlóknak. A tesztautó 18 colos felnikkel volt szerelve és ez keményebb futóművel párosítva rázós kombinációt alkot: az úthibákat erősen érezteti az autó. Cserébe viszont jó minőségű úton kiváló úttartást kapunk. Menetteljesítmények terén tehát nagyon jól teljesít a luxus-kompakt.

 

 

Összegzés

A DS4 egy nagyon kellemes, sok extrával felvértezett prémiumautó, amely azért tartogat számunkra néhány bosszantó hibát. Ide sorolandó a nehézkes, pontatlan navigáció, az érthetetlen fixablakos hátsó ajtó, valamint a szűkös hátulsó helykínálat. Ezeken felülemelkedve egy kiváló autót tisztelhetünk a C4 drágábbik kivitelében és itt a hangsúly a „drágábbik”-on van.

Sajnos a sok extra valamint a luxuskiegészítők igencsak feltornázzák a DS4 ellenértékét, és tekintve, hogy az olyan hasonló méretű, bár kategóriatársnak nem igazán nevezhető konkurensek, mint a Peugeot 3008, a Nissan Qashqai, vagy az Alfa Romeo Giulietta körülbelül azonos áron elérhetőek, nem egyszerű a dolga a franciáknak ezzel a modellel. Olyan módosabb fiataloknak, esetleg kisgyerekes családoknak lehet jó választás a Citroen DS4, akik értékelik a luxust, a francia eleganciát és kompromisszumképesek a helykínálatot illetően. A tesztautó listaára 8 080 000 Ft, a kétliteres dízellel szerelt DS4 alapára 7 630 000 Ft.