Teszt Honda CR-V 2.2 i-DTEC PDF Executive Csúnya, de finom
Fotók: DM
Igazán számomra nagyon fontos az autó formája. Ha nem fog meg, akkor az érdeklődési szintem is alacsonyabb iránta. Pedig ez nem feltétlenül jó dolog, vegyük csak a Subaru Forrester-t, amely egy dögunalmas japán kombinak hat, közben okos motorral őrületes egy gép és ráadásul szuper meglepetésautó – merthogy más is töketlennek hiszi. Valahogy ez a helyzet a Honda CR-V-vel is. Olyat ad, amire nem gondoltam. No nem a Subaru vadászterületén nyomul, teljesen más pályán játszik, de ott profi szinten.
Tavaly frissítették fel a Honda CR-V-t, amit csak a típus ismerői vesznek észre. Alapvetően maradt a nagyszájú orr rész, a nagy lemezfelületű és indokolatlanul ívesen levágott ablaknyílással rajzolt oldalnézet és a bármi lehetne far. Persze összhatásában azért demonstratív a jármű, főképp fehérben, de ez inkább a méret is a krómdíszek hatása. Amit sugall a kaszni, hogy belül nagy lehet, meg persze ha közelebbről megnézzük látni, hogy alaposan összerakták Hondáék.
Beülve már sokkal szimpatikusabb (formailag gondolom) a jármű. Józan és tiszta vonalak, itt-ott technokrata díszek, olyan Hondás, nagyautós a feeling. A kocsit az autóban élős-családos elvárások alapján alakították ki, tehát a váltó a műszerfalpult közepére került, rengeteg a rakodóhely, még a kesztyűtartó is dupla és nagy, hátul pedig nyoma sincs kardánalagútnak. 
Használva a kocsit kiderül, hogy mindent jól gondoltak a Honda tervezők: elöl-hátul kényelmes az autó, minőségi az összeszerelés, minden kezelőszerv kényelmesen, ösztönből működtethető. Ráadásul a tesztautónk jó felszereltsége okán még dupla tetőablakot is kaptunk, ami szintén emeli az utazási élményt. A csomagtartó is jól ötletelt helység, a polcos megoldása sokkal jobban kihasználhatóvá teszi a nagy saroglyát.
És most lépjünk tovább, hogy milyen haladni az autóval. Most először kapható a CR-V a modell történetében nagy dízelmotor és automataváltó kombinációjával. Igen jól sikerült páros. A 150 lóerős 2,2 literes dízel nyomatéka 350 Nm, amely már jelzi, hogy szépen húz végig a hasznos fordulatszám tartományban. 
Amit tud bőven elég a kocsi dinamikus mozgatásához és nem butítja le az ötfokozatú automataváltó sem. Ez utóbbit egy kis karral vezéreljük, amely nagyon kis műszaki remek, de nekem már túl finom volt, annyira közeliek a funkciók és nem elhatároltak például tört pályával, hogy ha gyorsan kellett cselekedni nem voltam biztos benne, hogy odahúzom a váltókart ahová akarom – így ellenőrizni kellett. De ez megszokás kérdése, sok kilométer után készségszintűvé válik a kezelés. Mindezzel együtt nagyon kellemes a közlekedés ezzel a kettőssel. A fogyasztás városban 10 literre adódott, amely autópályán 8 literre mérséklődött. Nem kevés, de hát nagy az autó.
A CR-V futóműve nem tartogat meglepetéseket. A jó stabilitásban az állandó összkerékhajtás is szerepet játszik. Jó az egyenesfutás, a kategóriaátlagot tekintve pontos a kormányzás, jól eltalált a kellően komfortos, de mégsem lengedező rugózás. Tehát a váltókar "túlérzékenységén" kívül lényegében semmi hibát nem találtam a Honda CR-V-ben, ez a kocsi lehet nem szép, annyira jó, hogy venném, ha tehetném. 
Bizonyára mások is vennék szívesen, azonban tesztautónk a legjobb felszereltséggel már 10 milliót meghaladó árcédulát visel. Hát bizony nem olcsó autó, a belépőára is hétmillió a kétliteres, szintén 150 lóerős benzines motorral.
Honda CR-V ár és felszereltségi lista plusz műszaki adatok