Az erősen szögletes dobozformájú Atos modellt nyugdíjazta a tavaly érkező i10-est. Kíváncsiak voltunk, hogy a japán márkák babérjaira törő Koreaiak milyen fajsúlyú versenyzőt küldenek a kisautók ringjébe. Ez egy igen népszerű kategória, mind a gyártók, mind a vásárlók körében. Nagyot kell durrantania annak, aki valóban labdába szeretne itt rúgni.

Pozicionálás

Ahogy a bevezetőből is kiderült, városi autózásra kitalált kisautóról van szó.  A most tesztelt 1.2-es modell alapára 2.649.000 Ft, ami a konkurencia árajánlatait böngészve átlagosnak mondható, szóval nem igazán olcsó. Ha az 1,1-es indulójához nézzük, nem kevés a felár, hiszen cirka félmillió. A Comfort A/C felszereltséggel 2.719.000 kell leszurkolni az i10-esért. Ebben kapunk klímát, ami 250 ezer, kérhetünk színes kárpitokat, elektromosak az első ablakok, van mp3-al is megbírkozó rádió.  A Suzuki Splash, ami hazánkban a legerősebb ellenfélnek számít, ekkora motorra és ugyanígy légkondival már majdnem hárommillió. A próba után világossá vált miért nem lett sokkal olcsóbb a konkurenciánál.

Kívül

Ízig-vérig városi autónak szánták, kimondottan nekünk európai embereknek fejlesztették ki. Ehhez mérten ötajtós a karosszéria, magasra húzva az övvonal, főleg a hátsó ajtón szaladt jó magasra a mérnöki ceruza, és a most divatos mandula alakú fényszórókkal büszkélkedik. Kimondottan a hölgy közönséget célozza meg az i10-es, de a tesztautónk egész fiúsra volt hangolva külsőleg.  Tetszetős 15 colos alufelniken feszítettünk vele az aszfalton, amelyek egészen kitoltak a sárvédőívek széléig. A gyári harmadik féklámpa a pótkerékben figyelt, mert felkerült a csomagtérajtó tetejére egy aprócska szárny, és abban is volt féklámpa. Az autó frontrésze gömbölyded, a hátsó fertály ehhez képest szögletes, de az összhatás kellemesnek mondható. Az i10-es mérete garantálja, hogy a legszűkebb parkolóhelyre is simán beállunk vele.

Belül

Az ajtókat feltárva vidám kis utastér tárul elénk. A fekete kárpitokat piros betétekkel próbálták kiemelni a hétköznapok szürkeségéből.  Egyből szembetűnik, hogy az üléshuzatokat kemény strapákra készítették fel. Jobban bírja ez a szövet a ki és beszállásokkal járó igénybevételt. Ami a helykínálatot illeti, négy felnőtt kényelmesen el tud helyezkedni a legkisebb Hyundaiban. Az utastér hosszára nem lehet panasz, ám egy Suzuki Splashez hasonlítva jóval keskenyebb a tér. Míg az előd az Atos négy személyre volt hitelesítve, az i10-es már hivatalosan is öt főt szállíthat. Azonban a kényelem fenntartása végett a maximális szállíthatóságot nem ajánlott kihasználni. 


Tetszetős a műszerfal, összekuszálni nem fog bennünket a sok mutató, de a nappal fehér, sötétben, zöldben pompázó kilométeróra jól nézz ki. Apró figyelmesség, hogy a rádió kijelzője kikapcsolható, hogy ne legyen zavaró az éjszakai vezetésben. A csomagtér a kategóriában nem mondható nagynak, 225 liter áll rendelkezésre a poggyászoknak. Viszont egész magas, tehát ami nem fér be fektetve, az lehet, elfér állítva. Plusz akasztófüleket is tettek a raktér aljába, amihez rögzíthetjük dolgainkat. A minőségérzetünkön egy két apróság ront, mint például az érdes bevonatú kormánykerék vagy a kopogós műanyagok.