Formás, könnyed, fiatalos. Ez a három szó jutott eszembe a tesztautó volánjánál ülve az első néhány kilométer után. A Rio-nál is látszik, hogy a koreaiaknak már nem csak a megbízhatóság, de a dizájn is fontos szempont lett az elmúlt években. Európai igényeknek megfelelően rajzolták meg a kocsi vonalait, és nagy hangsúlyt fektettek a beltér minél jobb kihasználására is. Persze nem kell forradalmi megoldásokra számítani, de a kis Kia egy abszolút funkcionális, jó tulajdonságokkal felvértezett kellemes autó.

Külső

A Rio orrának kialakítása kísérteties rokonságot mutat a legkisebb Kia, a Picanto vonalvezetésével. A fényszórók, a lökhárítóba vájt ködlámpa-foglalatok és a hűtőrács is igen hasonló, csak az arányok különböznek. Hunyorítva az Rionál eggyel kisebb Venga is eszünkbe juthat, ez azonban betudható a tudatosan épített márkaarculatnak. A fentiektől függetlenül a Rio karakteres megjelenésű autó. Az emelkedő övvonal és az ajtókba vájt meredek élek, ha nem is feltétlenül sportos, de legalábbis dinamikus megjelenést kölcsönöznek a kocsinak.

A fekete szegéllyel határolt, magasra húzott fényszórók és a vicsorító hűtőrács divatosan agresszívvá, emellett izgalmassá teszik az orrészt. Korántsem ennyire üde azonban a kocsi fara. Engem leginkább egy álmos békára emlékeztet a hátsó fertáj, a magasra rakott unalmas vonalú fényszórók és az ötlettelenül megrajzolt lökő elég sivár képet festenek. Mindemellett egészében nézve egységes a karosszéria rajzolata.

Belső

A vezetőülésbe behuppanva egy korszerű, funkcionális, de nem túlcicomázott műszerfal fogad bennünket. Az ergonómiára nem lehet panasz, pofonegyszerű a rádió, a klíma és a szellőztetés működtetése. A szellőző-konzol dizájnja külön izgalmas a billenőkapcsolókkal és az ezüst körvonallal. Minden egyértelmű, kiszámítható helyen van.

Pirospont jár a multifunkciós kormányért, ami ebben a szegmensben egy alapmotorral szerelt modell esetében azért valljuk be, még nem magától értetődő dolog. Vezetés közben a kormányról válthatunk számot, állíthatjuk a hangerőt, irányíthatjuk a központi számítógépet, sőt a telefont is felvehetjük anélkül, hogy szabálysértést követnénk el, ugyanis a beépített mikrofonnal ellátott rádiót össze lehet párosítani Bluetooth-on keresztül a mobilunkkal.

A kor követelményeinek megfelelően van USB- és iPod csatlakozó, valamint két 12 voltos aljzat is a középkonzolon. Magától értetődő egy Kia esetében, hogy nem puha, habosított műanyagfelületekkel találkozunk az utastérben, azaz az anyagminőség nem prémium, de az illesztések pontosak. Út közben nem hallani recsegést, nyöszörgést, korrektül össze van tehát rakva a Rio beltere.

A színvilág azonban nem minőség kérdése, lehetett volna variálni vidámabb árnyalatokkal is, mert a szürke-fekete kombó elég zord hangulatot áraszt. Ami a tárolóhelyeket illeti, ezen a téren nem panaszkodhatunk. Van egy öblös kesztyűtartó (mondjuk egy zár nem fájt volna sokba rajta), az ajtózsebek kisautóhoz mérten nagyok, de megtölthetjük a kartámaszban elrejtett mély üreget és a műszerfalba vájt tárolót is a holminkkal. A középkonzol alján, közvetlenül a multimédiás csatlakozók alatt külön mélyedést képeztek ki okostelefonunk számára, a kézifék mellett pedig két pohártartó is van.

No de lássuk hogyan lehet elférni a kocsiban az utasoknak. Amilyen kicsi a Rio kívülről, olyan nagy belülről. Meglepő módon a hátsó sorban ülők is kényelmesen utazhatnak, elegendő láb- és fejtér áll ugyanis rendelkezésre átlagos testalkatú emberkék számára. Ez egy kisautó esetében óriási dolognak számít. Egyedüli negatívum a hátul ülőknek, hogy az alapvetően sötét tónusú utastér itt még komorabb, ugyanis az emelkedő övvonalnak köszönhetően itt már az oldalablakok is kisebbek, ergo kevesebb a bejutó fény.

A Rio csomagtere 288 literes űrtartalmával abszolút teljesíti, sőt valamicskét felül is múlja a kategória követelményeit. A puttony jól pakolható, egyenes vonalakkal határolt, és van csomagrögzítő-háló kifeszítésére alkalmas szem, valamint akasztó is az oldalfalon. A küszöb azonban kissé magasan van. Üde színfolt viszont, hogy a csomagtér ajtaját, a Kia embléma alatt elhelyezett elektromos zárral tudjuk nyitni.

Menetteljesítmény, motor, futómű

Ahogy azt a bevezetőben taglaltuk, a Riót kétféle benyás motorral is górcső alá vettük. Első ízben nézzük, mit tud az 1.2-es, 85 lovas alapmotor. Eme erőforrás 120 newtonméteres maximális nyomatékát 4000-ig pörgetve lehet előcsalni, ezen tartomány alatt forgatva azonban elég lomha a jószág. Ha dinamikusan akarunk közlekedni, bizony húzatni kell a Riót, és nagy meglepetésre még ekkor sem válik túlságosan szomjassá. Normál, kényelmes használat mellett 6,4 litert evett százon, míg ha odaléptem neki, akkor is csak 7,2 literre ugrott fel a fogyasztás. Persze a Riót nem gyorsulási versenyekre szánták, ennek megfelelően az egykettes erőforrással szerelt változattal 13.1 szekundum alatt érhetjük el a százas tempót, és enyhén lejtős úton, hátszéllel 170 km/h-ig tudjuk kergetni a kis Kiát. Az alapmotorhoz párosított ötgangos váltó kissé hosszú áttételezésű lett, a fokozatok elég nyúlósak, de ha megszoktuk, kényelmesen el tudunk vele autózni.

Az 1.4-es erőmű érezhetően dinamikusabb, és ez nem csak a 137 newtonméteres nyomatéknak, hanem a hozzá párosított 6 sebességes váltó hangolásának és a 109 lóerőnek is köszönhető. A nagyobb motor maximális nyomatékát 4200-as fordulaton lehet elérni, - tehát ezt is forgatni kell, hogy húzzon, viszont nincs az a lomha feeling, ami az egykettesnél tapasztalható. Az 1.4-es már 2500 körül kezd húzni és a váltó fokozatai is rövidebbek, mint az ötgangos esetében. A nagyobb teljesítmény bő másfél másodperccel jobb 100-as sprintet eredményez (11.5 mp) és a végsebesség a 183 kilométert éri el óránként. Ami a fogyasztást illeti, az öblösebb lökettérfogat a 6 fokozatú váltónak köszönhetően nem jár sokkal nagyobb étvággyal. Az 1.4-es motorral szerelt Rio normál használat mellett 6,8 litert kért százon, dinamikusabban autózva pedig 7,4 litert evett.

A kis Kia kormányzása nem versenyautós közvetlenségű, de elegendő információt szolgáltat a sofőr részére. A rásegítés alacsony tempónál egyujjas kormányzást tesz lehetővé, - ez ideálisan fordulékonnyá teszi a kocsit, elősegítve a városi manőverezést és a parkolást - a sebesség növekedésével azonban szerencsére biztonságos szintig keményedik fel a kormánymű. Ami a futóművet illeti, az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros szerkezet elég puhára sikerült. Kanyarban hajlamos dülöngélni és a fordulóknál elég alulkormányozott az autó. A keresztbordák nagyot ütnek a felfüggesztésen, míg az „egykerekes” kátyúkat elég szépen elkeni a Rio. Mindemellett az úttartására nem lehet panasz és odafigyelve, kényelmesen autózva elég nyugodt, komfortos utazást tesz lehetővé.

Ár

Az 1.2-es motorral szerelt alapváltozat már közel 3,2 millióért hazavihető, míg az 1.4-es erőforrással felvértezett Rio-ért 400 ezer forinttal kérnek többet. Ha engem kérdeznek mindenképpen érdemes rááldozni a pluszpénzt az erősebb hajtásláncra, mert nem sokkal éhesebb az 1.2-esnél, viszont karakterben jobban illik a kocsihoz, nem beszélve arról, hogy dinamikusabb és nagyobb vezetési élménnyel kecsegtet.

Összegzés

A Rio egy abszolút jól használható, tágas, kellemes kisautó, amely kedvező árával, hét év garanciával és alacsony fogyasztású erőforrásaival sok vásárlót hódíthat el az olyan drágább konkurensektől, mint a Toyota Yaris, az Opel Corsa vagy a VW Polo. A kérdés már csak az, hogy a márka megítélése változott-e annyit az elmúlt években, hogy valóban szélesebb rétegnek jelentsen alternatívát. Egy biztos: a koreaiak jönnek fel, mint a talajvíz. Mind minőség, mind funkciók, mint formaterv tekintetében. Így az európai gyártóknak igencsak fel kell kötni az alsóneműt a jövőben.