Teszt Kia Sportage 1.7 CRDI – Edzőterem

Fotók: DM
 

A Kia Sportage első generációja még igazi terepjáró technika volt, alvázzal és nyers fellépéssel, és akkor még szintén nyers kidolgozással – akkoriban a fehér tesztautón csak próbarendszám volt, de már rozsdásodott a kilincs és a felni (korabeli tesztemet feltettem a második oldalra). Majd a terepjárók polgárosodási fejlődési szakaszát végigjárva előbb elvesztette a Sportage a nyersességét, egyre barátságosabbá vált mind formailag, mind vezetésileg. Most pedig megjött az új Sportage, amely már alig-alig terepjáró, inkább vérbeli SUV, igen délceg formával. Ugyan az összkerékhajtás csak a két nagyobb motorhoz jár, de ez ma már nem is annyira fontos.

A Kia a Cee'd megrajzolásával belépett egy formailag igen innovatív életszakaszába, amely szerencsére továbbra is tart. Így jó formájú autókkal önti nyakon a világot a koreai gyártó. A Sportage is igen pofás lett, látványos az orr – annyira, hogy a hétvégén az autópályán szó nélkül soroltam ki a közeledő Kia Sportage elől, mert agresszív sofőrű prémium SUV-nak véltem a tükörbe tekintve. Lendületes az oldalvonal, jól eljátszottak a lemez-üvegfelületek arányával, így kialakult ez a techno-modern-transzformer-barát kaszni.

Az utastérre se jellemző az agyhalál. Jófej formák, a külsőhöz tökéletesen passzoló belső világ, finoman megtervezett, gondosan összeállított, nem túljátszott részletekkel. Az ülések kényelmesek bármerre nézek, ugyan nem agyonformázottak, de hosszú az ülőlap, magas a támla, és hátul sem kardotnyelt az üléshelyzet. Ráadásul van a kobakoknak elég hely, és oldalfegyverrel is elférni egymás mellett az üléseken. Hátul minimális a padlólemez domborulata, a térhely is nagy, igazi kényelmes utasterű jármű ez a Kia Sportage – az elődje is ilyen barátságos fémkaszni volt.

Extrákkal is telehányták rendesen a kocsit, alapvető az USB-csati (amiért a menő márkáknál még mindig 50 rugó körül kell fizetni, azért röhej), a légkondi, a minden elektromos és persze sok a lufi is. Mindemellett a felszereltség nem idegesíti az embert: gondolok itt olyanokra, amik idegesíteni szoktak, mint az egyre hangosodó biztonsági öv jelzés (én becsatolom, de a táskám elfelejtette a jobb ülésen, vagy az utas leveszi a kabátot, a csingiling gerjed, a gyerek felébred), az automata kézifékre, ami váratlanul nem kapcsol be, vagy hirtelen old, és csak a gondviselés menti meg a szomszéd szuzukiját, a hüjén programozott automata kondit, amely beülve üvöltve fújja le az ember fejét télen hideggel, nyáron forró levegővel). Szóval a Kia békés terep.

Vezetésileg is barátságos jármű. A futómű hangolás úgy gondolom egyre inkább tudatosan sikerül jól, kirugózza az úthibákat, de nem lengedezik kanyarban, elég feszes, de nem ráz ótvaros úton. A kormányzás is a kategóriában jól érezhető és pontos. Minden egyszerűen, egyértelműen kezelhető, a pedálrend is kényelmes. A kocsira nézve azt gondolná az ember, hogy a haránt-hátralátás korlátozottsága a legnyűgösebb a kocsi vezetése közben, de mégsem. Jók a tükrök, ez tompítja az előbbi problémát, sokkal zavaróbb a szuperszéles A-oszlop és a tükör helyzete, amely így együtt jelentősen holtteressé teszi az autót pont előre. Ez nagyon mai autó probléma, és ez is jelzi, hogy a Kia Sportage nagyon mai.

Motorilag egy 1,7 literes, 115 lóerős, 260 (!) Nm nyomatékú dízel dolgozott a géptérben. A munkája példás, mint az újkori Kia dízeleknek általában. Rugalmas, a piánós teljesítményt ellensúlyozza a bazi nagy nyomaték, és a hatgangos váltó, amellyel el lehet játszogatni. A váltási kultúrája is versenyképes. Ami pedig az utolsó csepp a jóllakottság tányérjában, a 6,7 literes vegyeshasználatú fogyasztás. No comment.

Összességében egyre kerekebb kocsikat gyárt a Kia. Mintha a Cee'd-el jegyet vettek volna az ügyes autógyártók klubjába, és azóta nyomatnák. Olyan pályán indultak el előre, ahol a nagy japán elődök tették: minőség és felszereltség. A kocsit átbújva összeszerelési minőségre jobb, mint több nagy múltú európai gyártó, a strapabírásra (mert ugye lehet mondani, hogy most ilyen, de később széteshet) ott a hosszú garancia, amit a semmire vállalni elég felelőtlen üzleti lépés lett volna.

A Kia Sportage ára ötmilliótól indul, a tesztautó dízelével a belépőár 5 750 000 Ft. Ez utóbbi hét milla fölé tornázható extrák beszerelésével, de ez csak cégautó vásárlóknak ajánlott, a sok extra amúgy csak a biztos út a gyors értékcsökkenéshez. Persze abszolút értékben nem kevés pénz, a mai horror autóárakat tekintve viszont kategóriájában szimpatikus ára van a Kia Sportage-nek.

Kia Sportage műszaki adatok

Kia Sportage árak, felszereltségek

Előző generációs Kia Sportage teszt