Nissan Tiida teszt 1.6 literes motor, Acenta felszereltség

A Nissan Tiida   - C-Note elnevezéssel - a 2003-as Tokiói Autószalonon mutatkozott be koncepcióautó formájában, mint a modell előhírnöke.  Látszott rajta, hogy a Nissan valami újjal akar kirukkolni, ami elüt az akkor – fiatal kora ellenére – meglehetősen unalmasnak tekintett Nissan Almerától, és a szép kivitelezésre, a kényelemre helyezi a hangsúlyt. A formát már akkor, 4 évvel ezelőtt (!) többen fanyalogva fogadták, és felemlegették a „francia kapcsolatot”. Az első hírek még úgy szóltak, hogy nem is fog eljutni az európai piacra. Ehhez képest 2007-ben (!) megjelent itt is – Japánban 2005-ben kezdődött a gyártás – és meglehetősen fura helyet foglal el a Nissan termékpalettáján, de az autópiac egészén belül is.

Az egész autón látszik és érződik, hogy alapvetően nem az európai igények szem előtt tartásával alkották meg a koncepcióját és egyes részletmegoldásait. Valószínűleg ebből (is) adódik, hogy kevés ellentmondásosabb autóval találkoztunk mostanában, mint a Nissan Tiida.

Ugyanakkor, érdekes tény, hogy az amerikai kontinensen, az USA-n kívüli országok autós újságírói 2005-ben az év autójává választották, ami azt mutatja, hogy komoly értékei vannak.

Pozicionálás

A Nissan Tiida 2600 mm-es tengelytávjával, 4474 mm-es –es hosszúságával jól illeszkedik az alsó középkategóriás (C-szegmensű) lépcsőshátú négyajtósok közé, szélessége viszont elmarad azokétól . (Ez voltaképpen nem is csoda, hiszen a Nissan B jelű padlólemezére épül, amire a Micra, a Note , (és ebben társa még egy-. két kis Renault modell is). 1,6-os 110 LE-s és 1,8-as, 126 LE-s benzinmotorral, vagy a Reanult-partnerségből származó 1,5 l-es, 105 LE-s dCi dízelmotorral kapható. Az 1,6-os benzines Visia alapmodellnek (amely voltaképpen jól felszerelt, de a légkondicionáló hiányzik belőle) 3.990.000 Ft az alapára, a legdrágább  a dízel Tekna kivitel, 5.500.000-ért. A valószínűleg sokak érdeklődésére számot tartható dízel Visia már alapkivitelben légkondival és 4 hangszórós, CD-s rádióval 4.710.000-be kerül. A ferdehátú 5 ajtós modellek rendre 100.000-rel olcsóbbak.

Nissan Tiida teszt, magas farMaga a Nissan úgy gondolja, hogy a Tiida a megszűnt Almera és a megszűnőben lévő Primera vásárlóinak jelenthet alternatívát. Az eggyel magasabb kategória itt azért kerülhet szóba, mert a beltér hossza tényleg óriási, ver néhány középkategóriás fenomént, ráadásul a Nissan szerint ehhez prémium-érzet társul. Az biztos, hogy árai nem a legolcsóbbak, de nem is a legdrágábbak az alsó középkategóriában, ha a felszereltséget is számba vesszük. Hogy mennyire teszi ezeket elfogadhatóvá a beharangozott prémium-érzet és az autó sok egyéb tulajdonsága, arra keresünk választ a továbbiakban. Amikor a  tesztautó nálunk volt (még 2007 novemberében), már megjelent az első akciós ajánlat az egyik kereskedő hirdetésében, amely az alaptípusra 300.000 Ft-os engedményt kínál; ha ez az egész palettán végigvonul, a  valós vételár valószínűleg közelebb kerül a realitáshoz. Jelenlegi akcióról (2008 január) nincs tudomásunk.


 

Látvány, érzékelés, kényelem, kezelés

Külső

Alapelvünk, hogy tesztjeinkben nem értékelünk formákat, hiszen az ízlések különböznek, és mindenki mást vesz észre egy autóban, ami neki tetszik vagy éppen nem. Nem kenyerünk a hasonlítgatás sem, egyrészt, mert semmi értelme, másrészt az eltérő piacra viteli időszakok  miatt nem minden modellnél egyforma idő telik el a forma megálmodása és az autószalonokba kerülés között, és kiderülhet, hogy az, amit egy másik modellhez hasonlítunk, előbb megszületett, mint a vélt példakép.

Itt annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy formailag a Nissan Tiida , keskenysége és magassága miatt valamiképpen nem látszik valami harmonikusnak, kissé esetlen, miközben kívülről  egy csomó, önmagában szép vagy elegáns részletmegoldást fedezhetünk fel rajta: így az első (és a ferdehátú kivitelnél a hátsó) lámpákat, a kerékjáratok környékét, a motorháztetőt. Ezek azonban inkább úgy festenek rajta, mint a Hyppolit, a lakáj c. filmben Kabos Gyula által megformált Schneider Mátyás nevű újgazdag vállalkozón a frakk.

Nissan Tiida teszt, elálló csomagtérfedélInkább a praktikumot szolgálják a szinte derékszögű  hátsó-felső sarokkal végződő hátsó  ajtók, amelyek megkönnyítik a bejutást a hátul hatalmas térbe.

Fura és igénytelen megoldás, ahogy a lépcsőshátú változat csomagtartó-fedele, amely az autó teljes szélességére kiterjed, illeszkedik a karosszériához. Nagyok és főleg nem egyenletes futásúak a hézagok (miközben az autó más részein szépek az illesztések), és  hátul a kocsi oldalához állva és hátra-lefelé nézve a hézagon keresztül le lehet látni az úttestre. Igaz, hogy többszörös árú igazi prémium-autón is láttunk már ilyesmit, de ez nem mentség…  

Belső

Nissan Tiida teszt, tágas, szép utastérA Nissan Tiida-ba beülve már sokkal jobb és kellemesebb benyomások érik az embert, és ez fontos, hiszen az ember mégiscsak többet látja belülről a saját autóját, mint kívülről. Kellemes a színvilág, jó tapintásúak a burkolatok, szép a kárpitozás, jó a minőségi összbenyomás. Harmonikus a műszerfal elrendezése, éjjel-nappal jól leolvashatók a műszerek, minden kézre esik, gondolkodás nélkül megtalálhatók a logikus funkciók (csak a Bluetooth-os telefonkapcsolódás létrehozásához kellett hosszasan tanulmányozni a kezelési útmutatót). A kapcsolók, kilincsek kellemes tapintásúak, finoman működnek, az ajtók minőségi módon, telt hanggal csukódnak. Borzalmas viszont a műanyagokból áradó újautó-szag, ami nyilván elmúlik az idők során (a tesztautó még nagyon új volt).

Nincs a lábteret lábszár- és térdmagasságban beszűkítve a padlóig végigvonuló középkonzol (ehhez érthetetlen módon sajnos sok gyár betegesen ragaszkodik), mégis mindennek megvan a maga helye, sok a pakolóhely az apró útiholmiknak. 

A szellős világos utastérben az ülések közepes tömetűek, kényelmesek, oldaltartásuk is elegendő.  Az üléspárnák elég hosszúak is, jól támasztják a combot, bár ez még jobb lehetne, ha az első peremük nem lenne túlzottan lekerekítve. Az ülés-kormány kombináció tökéletesen beállítható, tetszik, hogy az ülés-magasságállító és háttámla-döntő kar középre került, így nem kell az ülés pereme és az ajtóoszlop közötti helyen kotorászni az állításhoz.  Egyébként a Tiidában magas az üléshelyzet, olyan, mintha egyterűben ülne az ember. A biztonságérzet, valamint a ki-és körbelátás ezáltal javul, bár ugyanúgy nem látni az autó elejét-hátulját, mint egyetlen mai autóban sem A hátsó ablakoszlopok a versenytársakéval összehasonlítva átlagosan takarnak.   A hátsó ülésen is jól megférhet egymás mellett három közepes termetű felnőtt, főleg, ha nem hosszú az utazás. Ha csak ketten vannak, kényelmesen támaszthatják a karjukat a lehajtható, pohártartós kartámaszon. Az ajtók nagyra nyílnak, minden helyre kényelmes a beszállás. A hátsó lábtér óriási, még az átlagosnál magasabb vezető mögött is elég hely jut egy ugyanilyen utas térdének.

Nissan Tiida teszt, kényelmes vezetésAz utastér csendes, a műanyagok nem zörögnek (bár a rossz pesti utakon hallható volt egy kis percegés a műszerfal felől), persze új autónál ez nem akkora kunszt (érdemes lenne 3 év agy 50.000 km után belehallgatni). A szélzaj 100-nál felerősödik, a Semperit gumik sima aszfalton kissé sivítanak, egyébként minimális a gördülési zaj - mindez azonban valószínűleg észrevétlen maradna, ha alapszinten hangosabb lenne az autó. A motorzajról később.

Az Acenta szép kivitelű és finoman kapcsolható automata légkondicionálója érzéssel adagolja a levegőt,  bár nem kánikulában próbáltuk ki, érződik, hogy ha hűtenie kell, akkor sem a bennülők arcára irányított bóra-szerű  süvítéssel  adja ezt tudtunkra, hogy aztán villámgyorsan ki kelljen kapcsolni a drága pénzen megvett automatát. 

Úgy látszik, a Nissan tervezői nemcsak a csomagtérfedél optikai kialakítása és a hézagolási technológia terén, de valahogy az egész hátsó traktus tervezésekor kifulladtak, vagy a szigorú árkalkulátorok ideérve szorgosan dolgoztak a piros ceruzával.    


Nissan Tiida eszt csomagtartó - ósdi zsanérokMaga a csomagtartó méretében tartja magát a kategóriában megszokott öblösséghez (475 l), de sajnos abban is idomul hozzájuk, hogy a rakodónyílás nem túl magas – a rakodóperem azonban igen. És ha már sikerült beemelnünk egy hajókoffert, nagy esély  van arra, hogy a csomagtartófedelet mozgató erőteljes karok koffertörő-üzemre váltsanak át a fedél lecsukásakor – ennél már vannak intelligensebb megoldások, kevesebb pénzért is. A lehajtott hátsó üléstámlák jókora lépcsővel csatlakoznak a csomagtartó padlójához, viszont elég szélesen nyitják meg az utat a csomagtérből az utastér felé.

A benzinbetöltő-nyílás jobb oldalt hátul  lévő fedelét a műszerfal alatt bal oldalon (!) lévő bowdenes karral lehet nyitni (úgy látszik, a raktárkészlet még jól áll bowdennel). A hat hangszórós, CD-s rádió logikusan és könnyen kezelhető (a kormánykerékről is), egészen szépel szól (a klasszikus szimfonikus zenét talán egy kicsit jobban visszaadja, mint pop-rock hangzást). ,

Motor, sebességváltó

Teszt Nissan Tiida 1,6 literes motorA Nissan Tiidát az 1,6-os benzines motorral próbáltuk ki, amely több más Nissan-modellből  is ismert már. Igen kultúrált járású, alapfordulaton egyszerűen hangtalanul, rezzenéstelenül forog.  A hang azonban 3000 ford/percen felerősödik, igazából nem annyira zavaró ez sem, de valahogy nem kellemes ez a hang. Ráadásul a fordulatszám további növelésével már nem erősödik úgy, ahogy ennek alapján várnánk, sőt a többi zaj enyhe növekedése miatt még relatíve halkulónak is tűnik. Az ötfokozatú manuális váltóval – a váltó-fokozatok és a főáttétel megválasztása miatt – egyszerűen túl sokat pörög a motor (100-nál ötödikben 3000-et) , így aztán gyorsan – és szükségtelenül - megnő a zajszint az utastérben , ami mint említettük, így sem tartozik a rossz kategóriába, de ugyanezekkel az adottságokkal lehetne jobb is. Zavaró volt, hogy a motorfék-üzemben szinte minden sebességnél és fordulatszámnál olyan magas vinnyogó zajt lehetett hallani, ami már-már a korábbi kelet-európai kisautókéra emlékeztetett (remélhetőleg ez csak a tesztautó hibája volt). Az állandóan magas fordulatszám meglátszik a fogyasztáson – a  Tiida a teszt során vegyes használatban jó 1,7 literrel többet (8,6 litert) fogyaszt 100-on annál, amit a prospektus ígér (6,9 liter), ez ugyanazon az útvonalon kb. ugyanannyi, mint a tesztelő hasonló kategóriájú saját autója, amelyet többen sok tekintetben a kategória egyik mércéjének tekintenek, de biztosan nem a kis fogyasztása miatt. A Tiidának még megvan a reménye, hogy ez csökken (még nem mutatott 1000-et a km-számlálója), és a Nissan-motorok (korábban legalábbis) elég hosszú idő után  érték el a legjobb fogyasztást.

A váltó fokozatkiosztásának van előnyös oldala is: az áttételek úgy harmonizálnak a motor nyomaték-görbéjével, hogy a Tiida  még az 5. fokozatban is rezzenéstelenül, erőlködés nélkül felhúzza magát: és még gyorsít is egy kicsit. Ugyanez a helyzet autópályán is, ahol még 120 felett is érezhető gyorsulás érhető el, de érdekes módon a negyedikbe visszaváltva sem javul túl sokat a gyorsító képesség, ami óvatosságra int a kétsávos utakon előzéskor. A váltókar bármilyen helyzetben és fordulatszám mellett rezzenéstelen, közepes elmozdításokkal, pontosan kapcsolható, de mégis van valami kellemetlen érzése az embernek a váltáskor: minden fokozat között egy-egy klattyanással ugrik át, mintha valami hirtelen ellenállást kellene legyőznie. A pedálok finoman, érzékenyen működnek, a fékpedál nyomáspontja jó helyen van, a fékerő finoman adagolható, a gáz- és fékpedál között csekély a magasságkülönbség. A minden felszereltségi szinten széria ABS finoman, de nem zavaró érzékenységgel teszi a dolgát.

Kormányzás, menetviselkedés

Nissan Tiida könnyűfém felniA kellemes, bőrbevonatú, jó méretű kormánykerék elektromos rásegítéssel irányítja a kerekeket. A rásegítés éppen elég ahhoz, hogy városi manőverezéskor könnyen legyen tekerhető a kormány, nagy sebességnél pedig csökken, hogy a vezető érezze az útfelületről adott jelzéseket. Sajnos, a középhelyzet környezetében ezzel együtt elég „nyúlós” a kormány, nem igazán alkalmas a kis, pontos korrekciókra, éles kanyarvételt követően pedig túl nagynak éreztem a visszatérítő erőt, ami az utcasarok után gázt adva szinte kitépte a kormányt a kezemből.

A kerékfelfüggesztés a kategóriában szokásos szabványmegoldás: elöl McPherson-rendszer, hátul csatolt hosszlengőkarok. A rugózás a kellemesen lágy és a félkemény között váltakozik: a városi gödrök, hullámok többségét jól kisimítja, kényelmes, ugyanakkor van egy – Pesten gyakori – bizonyos útegyenetlenség-sorozat, amelyen  mégiscsak éleseket üt és a kerekek lengésbe jönnek. Végső soron ez sem túl kellemetlen vagy veszélyes, csak éppen nem élvezetes. Az autó a magassága ellenére sem nagyon hajlamos az oldalbillenésre, a nagy tengelytáv pedig eleve garancia arra, hogy elmaradjanak a rossz érzéseket keltő bólogató mozgások. Így nyugodtan lehet gyors kanyarokat is venni, nem fenyeget az alattomos kitörés veszélye (a Visia szinthez  nincs, az Acentához rendelhető, a Teknánál széria az elektronikus stabilitás-szabályzó ESP rendszer). Nem szereti viszont, ha kanyarban erőteljesen fékezünk: ilyenkor egy nehezen leírható bizonytalanság érzékelhető az első kerekek felől, ami veszélyt ugyan nem okoz, de mégis ott van – ez sem növeli a vezetés élményét. Általában elmondható az egész autóról, hogy becsületesen, kellemesen, észrevétlen biztonsággal hajtja végre a feladatokat, de ha valaki vezetési élményre vágyik, jobban teszi, ha leül a számítógép elé és végigcsinál egy szimulátor-játékot. Ez nem okvetlenül pejoratív megjegyzés, hiszen például autós ismerőseim többségének körében nem a sportos vezethetőség szerepel a prioritások között, az itt felsorolt kritikák tárgyát talán még észre sem veszik. Nos, a Nissan Tiida pontosan nekik készült. Ezt az élmény-dolgot meg csak azért feszegetem, mert manapság minden prospektus, gyári sajtóanyag  ennek sulykolásával van tele, mintha megannyi Loeb vagy Raikönnen, esetleg Bútor Róbert érdeklődne a szóban forgó autókért a szalonokban. Ha valaki erre vágyik, más autókat kell keresni, a kategórián belül is vannak ilynek.

Kinek igen, kinek nem?

Teszt Nissan Tiida - Nisan Muránós a motorháztető éleNekik tehát nem ajánlom a Nissan Tiidát. De azoknak sem, akik műtárgy szépségű, extravagáns vagy presztizst hordozó autót keresnek, vagy az autójukkal akarják ország-világ és a szomszédok tudtára adni, hogy ők nem akárkik. Nem ajánlom azoknak sem, akik okvetlenül a legjobb ár-érték arányt, vagy mondjuk ki: az olcsó megoldást keresik, és  minden egyes tankoláskor buzgón számolgatják az átlagfogyasztást  –  erre vannak más javaslatok ebben a kategóriában is. A kisgyerekesek sem ebbe a csomagtartóba tudják a legegyszerűbben beszuszakolni a babakocsit a többi holmival együtt, és az IKEA-s bevásárlás után sem ennek a csomagterét lehet a legjobban átrendezni, hogy beférjen a könyvespolc.

Ajánlhatom viszont azoknak, akik számára sokat jelent a belső minőség-érzet, a könnyű, egyszerű kezelhetőség, a kiegyensúlyozott, finom működés, a kényelem, az átlagosnál hosszabb garancia, a várakozás szerint a japánokra jellemző (remélhetőleg még itt is meglévő) megbízhatóság és tartósság, a nagy méretű és kényelmes utastér és a hozzá az utazáshoz szükséges  kofferokat, táskákat jól elnyelő csomagtér, és ezért hajlandóak egy kicsit többet áldozni.

Erre gondoltam akkor, amikor a tesztautót visszaadva átültem a már említett alsó-középkategóriás autómba, és megszokott, kanyargós útvonalamon – amelyet a Tiidával is többször végigjártam – azt éreztem, hogy ebben mintha sok minden egy kicsit póriasabb, talán nehézkesebb, kevésbé tetszetős lenne, de valahogy mégis inkább ezt választanám.



Műszaki adatok

Motor, erőátvitel

4 hengeres, soros elrendezésű, elöl keresztben beépítve, hengerenként négy szelep, hengersoronként 2 vezérműtengely.  Négyfokozatú kézi kapcsolású vagy (feláras) automata sebességváltó, elsőkerékhajtás.

Hengerűrtartalom: 10598cm3

Teljesítmény:  81 kW(110 LE) /  6000 ford/perc

Nyomaték: 153 Nm / 4400 ford/perc

Karosszéria

Négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria.

Menetkész üres tömeg /mengedett össztömeg: 1193-1248*/2440 kg

Hosszúság: 4474 mm

Szélesség: 1695 mm

Magasság: 1535 mm

Tengelytáv: 2600 mm

Csomagtér űrtartalmal: 500 l

Üzemanyagtartály űrtartalma: 52 l

 *  a felszereltségtől függően

Futómű

Elöl Mc Pherson rendszerű független kerékfelfüggesztés, hátul torziós rúddal kapcsolt lengőkarok, tekercsrugókkal, lengéscsillapítókkal. Elöl hátul tárcsafékek, elöl hűtött.

Gumiabroncsok mérete: 195/65R15

Menetteljesítmények

Gyorsító képesség 0-100 km/h: 11,1 s

Végsebesség: 186 km/h

Tesztfogyasztás: 8,6 l/100 km

Teszt Nissan Tiida - repülni nem fog, de jól szolgál