Teszt Opel Insignia Sports Tourer 1.6 Turbo Sport – Sport-társ

Fotók: DM

Az Opel kombik hosszú ideje a cuccolós autók szinonímái voltak. Most azonban változtak az idők, az emberek kevésbé akarnak pakolászni, inkább lelkesedni szeretnek, azt pedig egy jó formáért jobban lehet, mint egy nagy kapacitású csomagtartóért. Ezen a nyomvonalon haladva az Opel tervezői a cuccolósságot meghagyták az Astra kombinak, az Insignia pedig lett a divatos életstílus kombi – bár az életstílus szó nehezen definiálható jelzőként. Mondjuk inkább dögös kombinak.

Mert hát az lett az Insignia kombi, ami ugye nem is kombi, hanem Sports Tourer. Ezt a két szót használni menősebb. Mindegy, a lényeg a végeredmény, egy igazán szép munka. Már az alap Opel Insignia is lelkesítő autó-formatervezési látvány, a kombi nem kevésbé jól sikerült darab. A kombisága nem utólagos faragvány, kompakt egész az autó, lendületes vonalakkal, szépen lecsiszolt élekkel. Az ívelt övvonal által a sportossága látványos, és annyira kevés a szemnek a formai fogódzó, hogy jó pár krómdíszt ráakaszottak az autóra, hogy kontrasztosabb legyen a megjelenése.

Az utastérben folytatódik ez a lendület, a kocsi teljesen szakított az előd Vectra technokrata szögletességével. Mindenütt egymásba fonódó, folytatódó ívek és vonalak, az egész lendületes, életteli látvány. Ergonómiailag is rendben van az Insignia belül, főképp ez a „Sport” felszereltségű tesztautó, amely kapott állítható combtámaszú félbőr sportüléseket szellőztetéssel-fűtéssel. Igen kényelmes ülésekről beszélünk, amely rendesen megtámasztja a testet, végtagokat. Hozzá jön az Opelekre korában nem jellemző harmonikus működés a kezelőszervek terén, eltűnt a régi nyers szögletesség.

Hátul a nagy kombi jelleghez mérten nincs táncparkett, de a két ülés kényelmes, középre pedig ritkán szabad ültetni embereket, ha mégis, akkor olyat válasszunk aki nem panaszkodó. Még hátrébb merész, ahogy a csomagtérajtót nyitva lényegében az egész hátfal a magasba emelkedik, magával vive az összes lámpát is. Sebaj, az Opel nem adta fel ezt a formai bravúrt, kiegészítő lámpákat raktak a csomagtéren belülre – este mégse zúzzon bele senki hátulról a felnyitott csomagterű autóba – ott vannak a zárófények. A csomagtartó egyébként jól kihasználható elég tágas tér, amelyet síkokkal határoltak.

A kombiság mellett a másik érdekessége a tesztautónak a 180 lóerő teljesítményű 1,6 literes benzines turbómotor – ebből a motorból a dbilas dynamic tuningcég 320 lóerőt is ki tud húzni! Ez egy jól sikerült motorcsalád. És ez egy jól sikerült motor. 230 Nm-et nyomatékot tud (a régi 2,0 és 2,5 literes benzinmotorok szintje), és szépen, kiegyensúlyozottan húz. Alul sem béna, lényegében a teljes hasznos fordulat-számtartományban aktív.

Munkáját nagyban segíti a jól illesztett hatfokozatú kéziváltó, amellyel kihasználható a motor képessége. A váltó egyébként jól kapcsolható, kicsit hosszúkarú darab.

Az Insignia Sports Tourer az egyhatos turbóval 9,3 másodperc alatt gyorsul százra, ez egy jó dinamikus autót jellemző érték. és tényleg, jó ezzel a kocsival autózni. A futóműve is rendben van, nem ráz, de nem is lágy, kanyarokban jól uralható gázadással-gázelvétellel, síkos úton sem könnyezik be jobbra-balra esetlenül csúszkálva és kaparva, helyette szépen megy a havon tovább.

Szoktam mondani, hogy a teljesítményt itatni kell, nincs ez másképp ennél a motornál sem. Városban a 12 liter elégetése teljesen normális a részéről, és mi se lázadjunk, 180 benzines lóerőről beszélünk. Országúton 8-9 literre vihető le piánóban a fogyasztás. És hogy mennyit kell fizetni mindezért a szalonban? Az egyhatos turbó alapára 7,6 millió Ft, a tesztelt Sport felszereltségűé 8,1 millió, a tesztautóé még több a panorámatetővel és temérdek extrával, köztük a táblafelismerő rendszerrel.