Teszt Peugeot 3008 2.0 HDI automata Jó leosztás
A Peugeot 3008-ból korábban egy turbós benzines modellt teszteltem. Akkor azzal a kocsival az volt az érzésem, hogy a motor és a karosszéria nem passzol össze. Egy ilyen jellegű autótól több kiegyensúlyozottságot vár az ember, a turbós benzines a pörgős-feszült karakterisztikájával nem illett a masszívság érzetét keltő, magát a valósnál jóval nagyobbnak mutató típushoz. A kétliteres HDI motoros verzióval elég volt az első pár száz métert megtenni ahhoz, hogy világossá váljon: ez a motor és váltó passzol a típus személyiségéhez.
Nem, ez nem azt jelenti, hogy nagypapa lennék. Egyszerűen az 1,6 literes THP motor, amit kifejezetten lelkesítőnek és nem mellesleg jó konstrukciónak, jól sikerült motornak tartok, elvész ebben a kaszniban. Sokkal jobban illik a 3008 jellegéhez a nyomatékból magabiztosan húzó, kevésbé felpörgő dízel. A kétliteres HDI dízelmotorral összeáll a kép, jól érzi magát az ember a vezetőülésben, ami olyan igazi fiús környezet, az embert teljesen körülveszi az íves kezelőpult, millió gomb-kapcsoló, a műszerfal fölött head-up display, húsz évvel ezelőtti scifis környezet.
Igazán lenyűgöző parádé, amelyhez megkap az ember egy marcona, mégis jellegzetesen Peugeot külsőt. Magas is, terepjárónak is tűnik, meg sportos túraautónak is, persze igazán egyik sem, mert a mindennapok csataterére szánták. A fajta összes hátrányát és előnyét egyesíti, tehát feleslegesen a stílusért vállalunk egy kis többlettömeget, egy kis többlet légellenállást, emiatt egy kicsit nagyobb fogyasztást. Mindamellett a közlekedés jobban áttekinthető, a fekvőrendőr lendületesebben leküzdhető és kényelmesebb a magasabban fekvő utastérbe beülni.
És hát persze az autó biztosan nem olvad bele a tömegbe. Jó is meg rossz is ez, van aki ezért enged be, és van aki nem. De talán több az előbbi, mert hiába a nagyarcúbb fellépés, az autó nem agresszív jelenség. Még a tesztautó által viselt outdoor köntösben sem, aminek részei az első-hátsó haspajzsok.
Az utastér kényelmes. Jellegzetessége a két első ülést elválasztó hatalmas könyöklő-pohártartó-egység, amely elöl egybeszervesül a középkonzollal. Emiatt akár érhetne kis szűkösség érzés is, azonban a hatalmas szélvédővel és a nagy üvegtetővel a Peugeot megnyitotta a teret, erős a tágasság érzete. És persze tényleg nem szűk a kocsi, se elöl, se hátul. A kárpitozás és a burkolatok is jó minőségűek, formatervük is alaposan kidolgozott. Mindig kellemes a kéttónusú kárpitozás, tesztautónknál sincs ez másképp. Rögtön egy osztállyal feljebb érezheti magát az ember, ami az esetünkben majdnem igaz is, hiszen a típussor csúcsverziójában ültünk. A csomagtér is ötletes, a padlója több szinten fixálható. Egyetlen hátránya, hogy magasra kell emelni a cuccot a bepakoláskor.
Az autó futóművének hangolása jellegzetesen mai. Enyhén feszes, az úthibán dobbantó. A viszonylag magas építési mód nem jelent hátrányt a stabilitás szempontjából, a kocsi autópályán nyugodtan fut, országúton szépen terelgethető, városi csiki-csukiban kissé nehézkes.
Végezetül az árról. A Peugeot 3008-nak ez a csúcsváltozata közel 8,5 milliót kóstál. Ezért kapjuk meg a 163 lóerős dízellel és automataváltóval a típust.