Teszt Peugeot 308 1,6 HDI Prémium - Evolúció

: 2008. március 25.
: Deák János

Teszt Peugeot 308 1.6 HDI 110 lóerős

3 évvel ezelőtt alkalmam volt részt venni egy összehasonlító teszten, ahol szinte minden akkori alsó-középkategóriájú kocsit vezethettük, egyikből a másikból átülve. Akkor nem is sejtettem, hogy az így szerzett benyomásaim nemsokára saját autóválasztásomat is befolyásolják. El kell árulnom, választásom nem a Peugeot 307-esre esett, sőt értékelési sorrendemben az utolsó helyek egyikén végzett. A karosszéria-koncepcióján (egyterűs külső és belső, előretolt és a motorházfedéllel egybesimuló szélvédő, jó belső méretek, csinos külső, kényelmes rugózás) kívül akkor semmilyen más tulajdonságát nem találtam szeretni valónak.
Az új 308-as megjelenésével a Peugeot a következő, 8-as generáció első darabját dobta piacra, azzal a céllal, hogy ez és további 8-asra végződő márkatestvérei magasabb színvonalú érzékelhető és valódi minőséget, megbízhatóságot nyújtsanak.
Elődjéből, a 2001 óta gyártott 307-esből több mint hárommillió darab kelt el, bár a sikert beárnyékolta – főleg a kezdeti időkben - az ismétlődő elektronikai és egyéb meghibásodások sorozata, melyeknek híre talán a kelleténél is jobban elterjedve rombolta a márka hírnevét. A modellciklus vége felé e kellemetlenségek javarészét megszüntette a gyár.
A Peugeot stratégái és tervezői nem is tehettek volna okosabbat, amikor eldöntötték: a Peugeot 308-ast a 307-es padlólemezére és műszaki alapjaira építik, csupán finomítják, kismértékben korszerűsítik az egyes részleteket. Így bár új a modell, az alap bevált és immár kiérlelt, biztosabban kézben tartott minőségű. Az egyetlen igazi újdonság a BMW-vel közösen kifejlesztett, Valvetronic változó szívószelep-vezérlésű könnyűfém benzinmotor, amely 1,4 és 1,6 l-es változatban érhető el.
Ennek ismeretében, a tesztautó átvételekor igen kíváncsi voltam: a bevezető történet kimeneteléhez képest változik-e e véleményem?

Pozicionálás

Teszt Peugeot 308 HDI Premium szép utastér A Peugeot 308-as a népes alsó középosztály oszlopos tagja, amely – több versenytársával ellentétben - csak ferdehátú, három- vagy ötajtós kivitelben vásárolható meg (kombi- kivitele később kerül piacra, a Genfi Autószalonon mutatták be). A korábbi 307-es konkurenseinek legtöbbje időközben modellváltáson esett át, és méretük is megnőtt, a Peugeot 308-as viszont nem lett sokkal terebélyesebb: 74 mm-rel hosszabb, 85 mm-rel szélesebb, 12 mm-rel alacsonyabb, mint elődje, tengelytávja pedig változatlan. A kerekek is kicsit kijjebb kerültek, nyomtávja elöl és hátul 30, illetve 16 mm-rel szélesedett. Ezzel együtt méretében a kategória közepén helyezkedik el, ahogy ára is – nem a legolcsóbb, de nem is a legdrágább. A 3 ajtós 1,4-es benzines alaptípus (Confort) 3 millió 459 ezer forintos árától az ötajtós 136 lóerős, Tiptronic-váltós dízel 6 millió 309 ezres áráig tart az árlista. Az előbbi alapáron tartalmazza az ABS-t, az ISOFIX gyermekülés-rögzítési helyeket, a négy légzsákot, a fedélzeti számítógépet, az intelligens karabantartásjelzőt, a távirányítós központi zárat, az első ablakokhoz elektromos ablakemelőket, valamint az elektromos mozgatású és fűtésű külső visszapillantó tükröket. A legdrágább Prémium Pack felszereltség a riasztón, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszeren, a xenon-fényszórókon, a parkolóradaron, az ülésfűtésen kívül minden eléképzelhető kényelmi és biztonsági berendezést tartalmaz. Az extrák nagy része külön is, vagy ésszerűen összeválogatott csomagban is megrendelhető, így a szükségtelenek elhagyásával jól megközelíthető a személyre szabott változat.

Látvány, érzékelés, kényelem, kezelés

Külső

A formatervezők szerintem kiváló munkát végeztek. A testes, a valóságnál látványra akár kisebbnek is tűnő, elegáns Peugeot 308-as úgy emlékeztet a 307-esre, hogy közben egyetlen egy lemezdarabja, üvegfelülete sem azonos vele. Valahogy javultak az autó arányai, az egyre hatalmasabb fényszóró és a motorháztető elején díszelgő, iszonyú méretű oroszlános embléma sem zavaró, mint ahogy ez az első Peugeot, amin el tudtam fogadni a lefelé mélyített hatalmas levegőbeömlőt a hűtő előtt. Egyébként is nagyra becsülöm a Peugeot-designereknek azt a szokását – amit a tömegautók tervezői egyre kevésbé követnek -, hogy egy-két jellegzetes vonallal, görbülettel, stíluselemmel akár az évtizedekkel ezelőtti márkavonásokat is felidézik. Máshol a modellváltást sokszor gyökeres stílusváltás kíséri, és ha nem látnák a márkajelzést, fogalmunk sem lenne róla, hogy az új modell melyik gyárból gördült ki. Az már inkább szokásos, hogy egyazon márka egy időben gyártott kisebb-nagyobb modelljei igencsak hasonlítanak egymáshoz. Na, ez a Peugeot-nál is megvan, így hát nemcsak ahhoz kell jó szem és odafigyelés, hogy a 307-est megkülönböztessük a 308-astól, de azt is nehéz hirtelen eldönteni, hogy 207-es vagy 308-es suhan-e el mellettünk.

Belső

Teszt Peugeot 308 HDI utastér hátul A Peugeot 308 utasterében minden szépen kidolgozott, ízléses, a műanyagok tapintása és textúrája kellemes (azt majd az idő dönti el, hogy milyen a tisztíthatóságuk), kifogástalanok az illesztések, egyszóval az elődhöz képest jelentősen fejlődött a minőségi összbenyomás. Ide tartozik, hogy az ajtók finoman csukódnak, különösen akkor, ha közelről elengedve hagyjuk, hogy az előfeszítős rendszer segítségével maguktól záródjanak. A hagyományos „becsapással” már kevésbé kellemes a záródás hangja, de még akkor is a jobbak közé tartozik.
A műanyagok és az ajtók még rázós úton is csendben maradnak, nem hallatszik nyikorgás vagy pattogás, recsegés. A Peugeot sajtóanyaga azt írja, hogy elődjéhez képest 10 százalékkal megnövelték a karosszéria csavaró merevségét; ilyen adatokat mások is megadnak, de még egyetlen esetben sem volt számomra ennyire szembetűnő ennek pozitív hatása, mint itt. Az autó zajszigetelése egyébként is jó, alig hallható a gördülés és a motor zaja, a menetszél sem hallatja magát túlzottan.
Az ülések továbbra is viszonylag magasan helyezkednek el, a beszállás könnyű, a kilátás jó. Maguk az ülések kellemesen támasztják meg a testet minden irányban, nem tartoznak a legkeményebbek közé, de a francia kocsikra korábban jellemző puhaság és az üléslap rövidsége már a múlté – szerencsére, mert így jobb az oldaltartás és hosszú távot is fáradságmentesen lehet megtenni.
A magas üléspozícióból adódó kilátási lehetőségeket lerontják a vaskos ablakoszlopok, az első oldalablak előtti kis háromszög alakú ablakok ezt a hátrányt hivatottak csökkenteni, de csak részben ellensúlyozzák az erősen döntött első szélvédőoszlop általi takarást. Hozzá kell tenni, hogy mai autóinknál, ahol a karosszéria biztonságában komoly szerepet kapnak az ablakoszlopok, mint tartó és energia-felvevő elemek, hasonló a helyzet. A visszapillantó tükrök esetében a szépség egy kissé a praktikum kárára ment: bár nem rossz a hátralátás, a szép alak oltárán feláldoztak egy darabot az értékes látótérből.
Mindenütt, minden irányban elegendő tér áll a bent ülők rendelkezésére, különösen az első üléseken fejedelmi a tér nagysága, amit optikailag még kihangsúlyoz a távol húzódó szélvédő és a műszerfal alakja, ráadásul még a középkonzol sem szűkíti be úgy az első lábteret, mint egynémely konkurensnél. A hátul ülők sem szűkölködnek sem térd- sem könyökmagasságban, még a középen ülő lábterébe sem nyúlik be nagyon a karosszériamerevítés, inkább az egyébként kellemes szellőzőnyílásoknak helyet adó konzol.

Teszt Peugeot 308 HDI dízel csomagtartó Az elöl ülők szeme megpihenhet az ízléses, szép kivitelű műszerfalon, jól leolvasható műszerek, logikusan, elhelyezett, jól elérhető, finoman működő kijelzők, illetve kapcsolók segítik a vezető munkáját. Furcsa, hogy a sebességmérőn a páratlan értékek vannak kiemelve, de ezek legalább jól egybeesnek a nálunk előírt sebességhatárokkal. Az ablaktörlőt működtető bajuszkapcsoló alatt, a kormányoszlopon elhelyezett rádióvezérlő kapcsoló elhelyezése viszont nem a legjobb, különösen az állomáskeresőt a csökkenő frekvenciák irányában működtető gomb érhető el nehezen..

A magasság - és hosszirányban állítható, jó fogású kormánykerék és az állítható magasságú ülés lehetőséget ad a legkedvezőbb vezetési helyzet beállítására. Csak az okoz egy kis nehézséget, hogy a kuplungpedál túl hosszú utat jár be, és a gázpedál sokkal előrébb-lejjebb van, mint a féké.

Sok az apróbb holmikat befogadó pakolóhely, jókora méretűek az ajtózsebek, a mély dobozt fedő könyöklő hosszirányban eltolható és lejtési szöge is állítható. A csomagtartó a kategóriában átlagos méretű (348 liter), de síkokkal határolt, könnyen pakolható, a hátsó üléspárna és a támla osztott előredöntésével növelhető. A rakodóperem kissé magas, de ez sem meglepetés ebben a kategóriában, ahol a passzív biztonság növelése érdekében szükség van a terebélyes merevítésre az ajtó alatt.

Mindent összevetve, aki a 308-as Peugeot-ba beül, a látvány, az anyagmegválasztás és a térérzet alapján akár úgy érezheti – különösen az első ülésen ülve -, hogy eggyel magasabb kategóriájú, elegáns és szép kidolgozású autóban foglalt helyet. Ezt még a csendes, finom működés is alátámasztja.

Motor, sebességváltó

Az 1,6-os, 110 LE-s HDI-dízelmotorról – amely az autóipari kooperációk révén számos más márka több modelljében is sikert aratott és arat - minden jót leírtak már. Itt is bebizonyosodott, hogy nem érdemtelenül. Rendkívül kiegyensúlyozottan, decensen, vibrációmentesen, puhán jár, már alacsony fordulatszámon is jól húz, élmény vele gyorsítani, fogyasztása kedvező. A próbaút során vegyes, 50/50 % városi/országúti üzemben 6,1 liter/100 km volt a fogyasztása. Autópályán sajnos nem volt módom annyit menni, hogy értékelni lehetett volna a fogyasztást, de az előző tesztelő által a fedélzeti számítógépben „bent felejtett” érték 1800 körüli km-en 6,4-es fogyasztást mutatott.
A sebességváltó fokozat-kiosztása igen jól illeszkedik a motor jelleggörbéjéhez, jól lehet vele ritka fokozatváltással poroszkálni, és visszakapcsolással, érezhető turbólyuk nélkül, kb. 1800/perces fordulatról intenzíven gyorsítani. 5. fokozatban 100 km/h sebességen alig forog többet a motor 2000-nél, ez is hozzájárul a csendes nyugodt utazáshoz, de innen gázt adva is még értékelhető gyorsulást lehet elérni.
Maga a sebességváltás – bár mintha javult volna valamit az elődhöz képest – még mindig nem tartozik az élvezetes kategóriába a 308-asnál. Túl hosszú úton kell mozgatni a váltókart, és bár talán jobb a megvezetés, nem elég határozottan ugrik be az egyes fokozatokba. Kettesbe kapcsoláskor például majdnem eléri a kézifékkart az ember keze.

Kormányzás, menetviselkedés

A kormány jó fogású, jó méretű, az elektromos rásegítés sebességfüggő. Érdekes, hogy hirtelen kormánymozdulatnál először mintha egy kicsit hezitálna, aztán, amikor meggondolta magát, jól érzékelhetően és pontosan végrehajtja az utasítást. Ez nem segíti a precíziós, finom irányítást, és az útról adott visszajelzések érzékelését sem.
A rugózás inkább kényelmes, mint sportos, ami nagy előny lehet akkor, ha valaki inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a sok burkolati hibával tarkított pesti utakon ne rázza ki a lelkét az autó. (Jellemző, hogy már sokadik esetben azt tapasztalom, hogy Pestet elhagyva az autók rugózásáról alkotott benyomásaim a Pesttől mért távolsággal arányban, egyre javulnak). Érdekes a rugózás/csillapítás beállítása: az egészen apró úthibákat, csatornafedeleket (miért nem tudnak nálunk az út felületébe illeszkedő csatornanyílásokat kialakítani?) eléggé megérezni, a durvább hibákat és úthullámokat pedig kivasalja a felfüggesztés, kanyarodáskor viszont csekély az oldaldőlés. A fék igen érzékenyen reagál a könnyen lenyomható pedál érintésére is. Ha ezt megszokjuk, finoman adagolható a fékerő, és nagyon jó fékhatás érhető el.
Ha a kerékfelfüggesztések konstrukcióját nézzük, az elöl McPherson-, hátul csatolt lengőkaros kialakítás a kategórián belül inkább az egyszerű (és olcsó) megoldások közé tartozik, a Peugeot mérnökei azonban mindent kihoztak belőle, ami csak lehetséges. Így - többek között nyilván a merev karosszériának köszönhetően is – nem zavaróak a kerékvezetés pontatlanságából elméletileg következő hibák. Az egyenesmeneti stabilitás jónak, a sajátkormányzási tulajdonságok semlegesnek mondhatók, ha túlzásba esünk egy-egy kanyarban, az autó orra nagyon enyhén és jól korrigálhatóan kifelé indul el, nem kell rosszindulatú kitörésre számítanunk. Ezzel együtt – a kormányról írottakat is figyelembe véve - a Peugeot 308-as inkább jó utazó autó, mint olyan „vezetői” kocsi, amely a kanyarhoz közeledve arra csábít, hogy a határokat próbálgassuk vele.

Kinek igen, kinek nem?

Véleményem szerint a Peugeot 308 az óvatos, finomító jellegű evolúciós fejlesztés révén igen sokat lépett előre. Bátran ajánlható mindenkinek, aki ilyen kategóriájú autót akart vásárolni, és főleg az eleganciára és a kényelemre helyezi a hangsúlyt, és sokat megy vele rossz minőségű úton. A 90 LE-s dízelmotor 270 ezer, a 110 LE-s 690 ezer forintos felára az 1,6-os, 120 LE-s benzineshez képest (ráadásul a felárak a felszereltségi szinttől függően kis mértékben még változnak is) óvatos gazdasági megközelítést tesz szükségessé, különösen a mai gázolaj-árak mellett.

Aki kifejezetten sportos, keményebb autót keres, vagy a lépcsőshátúak nagy csomagtere vonzza, mert sokszor utazik nagy létszámú utassal és nagy mennyiségű csomaggal, ne ezt a típust válassza, mert mindig otthon kell majd hagynia valakit vagy valamit. Ha netán nem bízik a gyárnak a korábban nem szeplőtlen minőség és megbízhatóság javítására tett ígéretében, jobb, ha megvárja az első szerviz-tapasztalatokat.

Teszt Peugeot 308 dízel