Teszt Peugeot 508 SW 2.0 HDI Tökéletes utazótárs
Fotók: DM
A négyajtós Peugeot 508-asok tesztjei után már alapról úgy gondoltam, hogy nagy baj nem érhet, ha a kombi, azaz az 508 SW kerül a házhoz. És pozitív várakozásaimat abszolút igazolta a sötét színű nagy autó, amely a szép kombik halmazát gazdagítja. A formája kiegyensúlyozott és elegáns. Nem sportkombis, mint a Peugeot 407 volt, ennek köszönhetően a belső tér hatalmasra nőtt. Mindezt már a limuzinok tesztjeinél is megtapasztalhattam, mármint, hogy tágasabb az autó, most azonban a kényelmes utasteret egy hatalmas csomagtérrel egészítették ki.
A krómdíszekkel finoman feldobott karosszéria a második ajtó után szép ívben folytatódik, nem törik meg az övvonal, ettől lendületes az összkép. Jót tesz ez a vonalvezetés a belső helykínálatnak is, hiszen a laposan lejtő tetejű kombikkal szemben a Peugeot 508-as hátsó üléssorában bőven marad fejtér, és a csomagtartó kapacitása is nagyobb lehet. Bár ezek a lendületes vonalak jól álcázzák, azonban hátulról nézve feltűnik az ára a töretlen vonalvezetésnek: mégpedig a magas farrész. Mégsem olyan feltűnő ez a jelenség, mert a hátsó lökhárító szabad magassága nagy, az előredöntött szélvédő is optikailag magasságcsökkentő hatású, így maga a "tattükör" harmonikus képet ad – tattükörnek hívják a több ütegfedélzetes, vitorlás sorhajók hátsó felépítményének hátulnézeti képét.
A külső elegancia az utastérben is folytatódik. Az autó "németessége" talán ebben a szürke kárpitszínben a legfeltűnőbb. Józan, kiegyensúlyozott formák, amelyek védettséget sugároznak. A kormány jófogású, alul enyhén vágott, az ülések kényelmesek, de a korábbiaknál jobban fogják a testet, a tömetük kicsit feszesebb. Rakodóhelyből a középkonzolban és a kardánboxban lehetne több is. Hátul hatalmas a hely, jó formájúak az ajtókárpitok, kellően formázottak az ülések is, amelyeknek a támlája kényelmesen döntött, az ülőlapja jó hosszú.
A csomagtartó hatalmas, a nagy ajtón át könnyen pakolható. A sárvédőfészkekbe pakolórekeszeket mélyítetek, tesztautónkba cuccfogó hálót is szereltek. Oldalt találunk kis akasztókat szatyorfüleknek például. A csomagtartó tartalmat, ha nem nő az ablakvonal fölé, akkor rolóval takarhatjuk.
Tesztautónkat a 140 lóerős, kétliteres HDI dízelmotor mozgatta. Nyomatékos erőforrás, amelyhez hatfokozatú váltót társítottak. Finoman kapcsolható egység, kicsit hosszú utakon járó karral. A motor nyomatékosságára jellemző, hogy még így a hat fokozatot is ritkán váltogatja az ember. És nem lustaságból, a motor kellő magabiztossággal viszi a nagyméretű karosszériát. Persze nem versenyautó, de az átlagforgalom ritmusát kényelmesen tartja. A hatodik fokozat meg bőven elég hosszú ahhoz, hogy autópályatempón csendesen és alig fogyasztva haladjon a Peugeot. Szóval ez egy legendásan kedvelhető erőforrás, amely ráadásul jól fogyaszt, átlagban 6,5 literből kijött százon.
Vezetni is jó az autót, amolyan urasan. Jó az egyenesfutása, komfortos a rugózása. A gyors kormánymozdulatokat, forszírozott kanyarvételeket nem kedveli, megteszi amit elvárunk, de olyan kelletlenül. Tehát nem a cikázás és az élesen nyesett kanyarok autója a nagy Peugeot kombi, de úgy hiszem nem is erre készült – az elődje dinamikusabb személyiség volt.
Összességében kellemes autó a Peugeot 508 SW, ami ráadásul jól is használható. Néhány extra persze fokozta az örömet, mint a nagy üvegtető, amelyet csak hőségben nem kedvel annyira az ember. Az 508 SW az 1,6 literes benzines alapmotorral 6,6 millió forintért érhető el alapfelszereltséggel, tesztautónk, a 140 lovas Active közepes felszereltségi szintű modell ára 30 ezer forint híján nyolcmilliót kóstál – üvegtető nélkül. A hasonló kategóriájú és képességű autókat tekintve a közepes árszintű modellek közé sorol be a Peugeot 508 SW.